22/50 Rossz vélemény a könyvről: Veronica Roth : A hűséges (Divergent 3.)

22. elolvasott: 31 pont: Egy könyv, amiről rossz vélemények vannak: Veronica Roth : Hűséges

A könyv adatai: Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2014.
Oldalszám: 450.  old. 
Fordította:Logos

Eredeti címe: Allegiant

Sorozat: Divergent 3 rész 

Fülszöveg:

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek. 
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

A beszámoló SPOILERES lehet, ha nem olvastad, óvatosan!!!!

Gondolataim a könyvről:

Ezzel a kötettel befejeztem a trilógiát. Végleg. Nagyon szomorú vagyok, hogy így hagyták abba. És Mérges, és dühös. Elindulnak, megint futnak, menekülnek, és van veszteség is. És ez oké is lenne egy trilógia befejező köteténél.
Kiderül az igazság a tervekről, mindig van egy nagyobb irányító (a kormány), a világ nagy, és nem vagyunk egyedül. Vannak rosszabb helyek, szenvedés, elnyomás, és több lázadó csoport is. Aztán kiderül, hogy végig mind csak alanyok egy újabb kísérletben, (a sok telep közül)  még mindig játszanak velük, még mindig irányítani akarnak, és ha úgy tartja kedvük, akkor gombnyomásra fejeket üríthetnek ki. Tetszett, ahogy a génes dolgot felépítették, de egy kicsit már túl volt a végén magyarázva, megint fajgyűlöltbe mentünk át, és azután a vége? …. Kész katasztrófa.

Most mivel még friss bennem az élmény, egy hangyányit a 1984 agymosását juttatja eszembe, hogy mennyire hatnak ránk csak az által, amit mondanak, ahogy mondják, amilyen környezetben élünk, és hogy meddig ismerjük a határainkat, és ez valahol elborzasztó, mert azt jelenti, hogy sosem tudhatjuk, mikor uralnak, irányítanak bennünket. 

A karakterek itt megint sokat vívódnak, de ugyan azok a problémák, egymásnak próbálnak megbocsátani, (Négyes-Tris- Caleb háromszög már nem volt annyira érdekes számomra, néhol idegesített, hogy még mindig itt tartunk 3 kötet után is.) Aki karakterileg talán a legtöbbet fejlődött az Peter és Christina. Tobias karaktere pedig teljesen felidegesített a végére, nem hittem el, hogy minden után képes lenne azokra a dolgokra, voltak pillanatok, amikor a könyvben a szála már nem tűnt karakter hűnek, és nem azért mert meg akart hökkenteni, hanem mert el lett rontva. 

Tris pedig.... annyi minden után, értem én, hogy nem lehet midig ő aki túléli, de akkor is, Egy ennyire közkedvelt, szeretett, fontos karaktert nem lehet így beáldozni, mert ennek nincs értelme. Akkor már inkább Tobias, vagy Caleb, vagy bárki más, de mikor olvastam, azt hittem ez is csak egy trükk, vagy majd később visszatért, a végén meg majd földhöz vágtam a könyvet.

Ilyenkor, ha nem érzem indokoltnak, nagyon nem tudok egyetérteni egy szereplő ilyen sorsával. Sírtam is kegyetlenül a végén (emiatt a sírós kategóriába is beleillene), de mivel a haragom erősebb a rossz vég iránt, így ebben a kategóriában hagyom, és majd lesz talán még egy másik sírós könyvem is. Minden esetre nem jó szívvel búcsúzom ettől a trilógiától. Pedig még a Négyes is listában van. Ezek után meg már pláne nem tudom attól mit várjak.

Miután végeztél a Hűségessel és a TFIOS-sel:
Először...
Két órával később:
-Dühös vagy? - Olyan dühös. 

Keresgettem egy kicsit az idézetek között, és egy párat hoznék a jobbak közül így a végére, elvégre mégis csak egy trilógia befejező kötete (akármennyire is nem értek egyet a véggel.) Ez a lentebbi kb. összefoglalja nekem a könyv mondanivalóját. Értem én, hogy mire akar rávezetni, és áldozat kell ahhoz néha, hogy a dolgok változzanak, de nekem ez akkor is nagy áldozat?

"Olyan, mintha egy félbehagyott mondat lenne a vidék: egyik fele a levegőben lóg, befejezetlenül, míg a másik egy teljesen más témáról szól."

"Sokféle úton-módon lehet bátor az ember ebben a világban. A bátorság olykor azt jelenti, olyasvalamiért kell élned az életed, ami túlmutat rajtad – vagy valaki másért. Van, hogy ehhez mindenről le kell mondanod, amit valaha is tudtál, vagy mindenkiről, akit szerettél. (…) De előfordul, hogy nem. Néha nincs többről szó, mint arról, hogy összeszorítsd a fogad, amikor fájdalom gyötör. Bátorság kellhet a nap mint nap végzett munkához, a lassú haladáshoz egy jobb élet felé."

Borítókról:

Még pár szóban,  borító viszont nagyon szép egységes. Hála istennek a magya változatban is ezt követték, és megvették mind a hármat a három részhez, de a kerek motívum minden és a betűk is szépen illeszkednek, úgyhogy legalább ebben szépen, következetesen követték a külföldi mintát. 

Ajánlom annak, aki végigszenvedte az első két részt, de nem fog nagy élményt kiváltani, és ne várjon sok jót a végére.