Az már csak hab volt a tortán, hogy a Halál az elmesélő.
Maga a történet röviden:
Liesel Meminger öccsével és anyjával elindul a vonaton leendő nevelőszüleihez Molchingba. Út közben öccse meghal, így az egyik állomás mellett eltemetik. Liesel ekkor lopja el első könyvét, A sírásó kézikönyvét. Majd a Halál 3-szor találkozik vele, és a Harmadik találkozásnál egy könyvet talál. Ez Liesel története, és a Halál elmeséli nekünk.Szerettem olvasni ezt a történetet. Hosszúnak tűnhet, de visszagondolva, minden szónak, mondatnak értelme van. Az ember ott érzi magát Molchingban, együtt izgul, vár, szenved, éhezik, és lop. Mikor mit. Könyvet, almát, ami akad.Megismeri a Himmel utca lakóit, a Mamát és a Papát a harmonikával, és Max Vandenburgot, aki nagyon a szívemhez nőtt. És még néhány német káromkodás is megmaradhat :-D Saukerl.
Elmondom, miért hihetetlen ez a könyv. SPOILER VESZÉLYES!
- Mert bár a II. világháborúról szól, mégis kiderül, hogy ott sem volt mindenki náci. Voltak éhező családok, olvasó gyerekek, és barátság. Nem volt mindenki hibás a háborúért, volt aki csak elszenvedte, és nem akarta mindenki a következményeket, büntetéseket. Ez nem a nácikról szól, hanem a háborúban elszegényedett, otthon maradt éhező németekről, árvákról, sorsokról. Pont ettől nagyon érdekes és megható.
- Bár a Halál az elmesélő, mégis csak Liesel történetéről beszélünk. Viszont mivel a Halál mindent tud, ki tudta egészíteni, hozzá tudott tenni a történethez, és ettől fantasztikus a könyv szerkezete, felépítése. Imádtam a közbe szúrt fekete betűs tényeket, megjegyzéseket, a Duden szótár jelentéseit.
- Bár tény, hogy a Halál nem mindig sorrendben beszél (a közepén komoly spoilereket is ellő), mégis szerettem, ahogy a dolgokat meséli. Mintha távoli, éteri magasságokból beszélne, a hallhatatlanok érinthetetlenségével, mégis vágnak a szavai. Szeretném, ha egyszer majd értem is így jönne el, ahogy leírta. Óvatosan venne a kezébe, és lassan vinne el, miután megláttam. Jó így elképzelni, ezzel a Halállal még el is beszélgetne az ember.
- Az embert észrevétlenül rántja be. Míg részletenként olvastam, nem akart helyreállni a sok szereplő, mégis a végére mindenkinek megvolt a maga jelentése, szála, cselekménye a végkifejletben. De úgy, hogy az utolsó 50 oldalt már zokogva, könnyek között olvastam. Hihetetlen ereje van a sorainak, Markus Zusak nagyon tud valamit.
- Végül a szavak. A legjobban az tetszett, ahogy a szavakkal bánnak. Hogy Liesel apró öröme a háborúban, hogy lassan megismeri a szavakat, majd a mondatokat a pincében, felolvasnak neki, majd ő olvas fel Maxnak, és az óvóhelyen. Hogy a szavak vannak a központban, mert a lopás bűn, de Liesel számára a háborúban az egyetlen öröm a könyvlopás. Végül a Szórázó. Ami elmondja Lieselnek, és nekünk is, hol rontották el akkor, és hogy mire figyeljünk ma. Talán ez is lehetett volna a címe, de a könyvtolvajt jobban megérdemli.
A szavaknak óriási jelentősége van. Ezzel nyerte meg az embereket Hitler, ezzel nyugtatta le Liesel a rémült embereket, szavakat írt ki magából Max a pincében a várakozás alatt. És végül a Halál (Markus) elmeséli, mert az olvasókra is hat. És ez a lényeg, hogy megmozgasson, elgondolkoztasson, és a gondolat fennmaradjon róla.
Ha van is negatív pontja, én nem találtam, látszik, hogy a szerző sokat olvasott utána, olyan mint egy film, és azt hiszem, a dátumok is hitelesek a könyvben. Talán annyi ellenvetésem lenne, hogy a halál néha kicsit túl sokat mond el, és néhány közbevetés idegesítő, ha az ember fontos résznél tart, de én minden sorát élveztem. Nagyon jól megírt könyv, és azt hiszem, mindenkinek el kellene olvasnia, aki hallott már a második világháborúról.
Sok könyvet írtak már, olvastam én is egy párat ebben a témában, (Sorstalanság), de ilyet, ilyen formában még nem. Olvassátok. Gondolkozzatok rajta.
2014-ben pedig úgy néz ki a filmet is bemutatják belőle. Nagyon várom. Kíváncsi leszek, sikerül e azt az élményt átültetni, amit a könyvben tapasztaltam. Nagyon várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése