Esténként szakítottam rá időt, sunyiban, de muszáj volt végigolvasni, mert addig nem volt megnyugvásom, míg nem tudtam meg, mi történt velük azután.
HÁROM ÉV MÚLVA
Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.
Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.
Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.
De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?
SPOILERES LESZ, szóval, aki nem olvasta még a könyvet, és nem akarja lelőni magának, ne is olvassa!
Nagyon féltem ettől a résztől. Három év telt el, és a fülszöveg alapján először azt hittem Adam tartotta be az ígéretét. Ha Mia visszatér, ha életben marad, ő elmegy.
Ebben a kötetben végig Adam szemszögében vagyunk (amit imádtam). Három év alatt híres lett a zenekar, megírt egy fantasztikus lemezt a bandával, díjátadókra járnak, platina lemez lett a cd, és hamarosan koncertsorozatra indulnak. De a helyzet mégsem idilli, Adam romokban hever, iszik és nyugtatókat szed. És nincs mellette Mia.
Nagyon nem tetszett hogy így kezdődik. Maga a történet az előző kötet folytatásaként a döntések következményéről szól. Itt is két szálon fut a cselekmény. Adam és a zenei karrier, elmondja, hogy jutottak idáig.. és ennek következtében ha kerülgetve is, de szóba kerül Mia. A rehabilitációja, a kemény küzdelme, a nagyszülei támogatása, és hogy hogy birkózott meg mindezzel.
A könyv ott vált nagyon érdekessé számomra, ahol Adam bemegy Mia koncertjére. A találkozás... az emlékek. És hogy végre, egy egész éjszakás séta, múltidézés, emlékezés, szavak kerülgetése után azon a bizonyos hídon kiderülnek a miértek. Hová tűnt. És miért?
Érdekes Mia szemszöge és nézőpontja, ami a beszélgetés alatt derül ki. Arra haragszik, aki körülötte van, és nyilván ezt azok a személyek sínylik is meg. Ha otthagyja, nem lesz rá dühös, és elfelejti.
Itt is rengeteg kérdést találunk: Megéri -e maradni, olyan fájdalmak közt? És hibáztatható -e ezért az, aki miatt maradtunk? Elég -e a zene az életben maradáshoz? Lehet -e teljesen új életet kezdeni, hogy kizárjuk a múlt sötét darabjait?
Forman itt megint inkább elgondolkodtat, gondolatokat ébreszt. A könyv megint csak a fájdalom feldolgozásáról szól. Mia fájdalmáról, Adam fájdalmáról. Itt nagyon megkapóak a fejezetek elején levő versszakok, amik elvileg Adam dalszövegeinek részletei. Azok is nagyon tetszettek.
A borító nagyon hű az elsőhöz, itt persze Adam gitárja kerül szimbólikusan víz alá. Nekem sokkal jobban tetszenek ezek a magyar borítók, mert az eredetiken csak egy -egy lány szerepel. Nálunk ez sokkal jobban kifejezi a tartalmat és figyelemfelkeltőbb is, mint a rengeteg lány arcképe, ami mostanában a YA könyveken van.
Fájdalmas, de gyönyörű szép a vége. Nem egy mézesmázos könyv sem az első, sem a második része, de a végén van a kedvenc pillanatom. Ehhez még sajnos rendes könyvtrailert sem találtam, de mindenképpen várhatjuk az első részből a filmet. Hogy megtudjátok Hová tűnt, olvassátok el a könyvet.
SPOILERES LESZ, szóval, aki nem olvasta még a könyvet, és nem akarja lelőni magának, ne is olvassa!
Nagyon féltem ettől a résztől. Három év telt el, és a fülszöveg alapján először azt hittem Adam tartotta be az ígéretét. Ha Mia visszatér, ha életben marad, ő elmegy.
Ebben a kötetben végig Adam szemszögében vagyunk (amit imádtam). Három év alatt híres lett a zenekar, megírt egy fantasztikus lemezt a bandával, díjátadókra járnak, platina lemez lett a cd, és hamarosan koncertsorozatra indulnak. De a helyzet mégsem idilli, Adam romokban hever, iszik és nyugtatókat szed. És nincs mellette Mia.
Nagyon nem tetszett hogy így kezdődik. Maga a történet az előző kötet folytatásaként a döntések következményéről szól. Itt is két szálon fut a cselekmény. Adam és a zenei karrier, elmondja, hogy jutottak idáig.. és ennek következtében ha kerülgetve is, de szóba kerül Mia. A rehabilitációja, a kemény küzdelme, a nagyszülei támogatása, és hogy hogy birkózott meg mindezzel.
A könyv ott vált nagyon érdekessé számomra, ahol Adam bemegy Mia koncertjére. A találkozás... az emlékek. És hogy végre, egy egész éjszakás séta, múltidézés, emlékezés, szavak kerülgetése után azon a bizonyos hídon kiderülnek a miértek. Hová tűnt. És miért?
Érdekes Mia szemszöge és nézőpontja, ami a beszélgetés alatt derül ki. Arra haragszik, aki körülötte van, és nyilván ezt azok a személyek sínylik is meg. Ha otthagyja, nem lesz rá dühös, és elfelejti.
Itt is rengeteg kérdést találunk: Megéri -e maradni, olyan fájdalmak közt? És hibáztatható -e ezért az, aki miatt maradtunk? Elég -e a zene az életben maradáshoz? Lehet -e teljesen új életet kezdeni, hogy kizárjuk a múlt sötét darabjait?
Forman itt megint inkább elgondolkodtat, gondolatokat ébreszt. A könyv megint csak a fájdalom feldolgozásáról szól. Mia fájdalmáról, Adam fájdalmáról. Itt nagyon megkapóak a fejezetek elején levő versszakok, amik elvileg Adam dalszövegeinek részletei. Azok is nagyon tetszettek.
A borító nagyon hű az elsőhöz, itt persze Adam gitárja kerül szimbólikusan víz alá. Nekem sokkal jobban tetszenek ezek a magyar borítók, mert az eredetiken csak egy -egy lány szerepel. Nálunk ez sokkal jobban kifejezi a tartalmat és figyelemfelkeltőbb is, mint a rengeteg lány arcképe, ami mostanában a YA könyveken van.
Fájdalmas, de gyönyörű szép a vége. Nem egy mézesmázos könyv sem az első, sem a második része, de a végén van a kedvenc pillanatom. Ehhez még sajnos rendes könyvtrailert sem találtam, de mindenképpen várhatjuk az első részből a filmet. Hogy megtudjátok Hová tűnt, olvassátok el a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése