Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?
Mia csellista. Kiskorától fogva a zene érdekelte. Aztán Adam is észrevette, a menő rockbanda énekese, és az élete szinte tökéletesnek tűnt. A Julliardra akart felvételizni, de folyton azon gondolkozott, mi lesz vele és Adammel. Öccsével és családjával akkor indult útnak, mikor leesett az első hó .... Aztán nem hallott mást, csak Beethovent.
SPOILER, aki még nem olvasta a könyvet, ne olvassa a bejegyzést!
Nem az első ilyen könyv ebben a témában. A baleset után Mia kívülről látja magát, a kóma egyfajta éteri állapotában van. Alapvetőn két szálon fut a történet. Mia látja mi történik vele, körülötte, hova viszik, kik veszik körül, mi történik. De az agya nem akarja még elfogadni még a történteket, és minden egyes eseménytől, emléktől mozdulattól, az élete, a családja egyes eseményeit, emlékeit idézi fel az emlékeibe menekül. Ezek váltakoznak nagyon jó ütemben a könyvben.
A történetnek mind a két részét nagyon élveztem, mert megismerhettük a szüleit, milyen szabadok és önfeledtek voltak, a nagyszüleit, akik kemények, erősek, de törődőek és gondosak, ha az unokájukról volt szó. Teddy-t, az örök játékost, hogy hogyan születtek. És amíg az ember ezeket a sorokat olvassa, el is felejti egy kicsit miről szól valójában a könyv.
A másik szál, ami néhol fájdalmasan szép, a külvilág küzdelme: a kedves nővér szavai: "Hogy élsz vagy halsz, egyedül, a te döntésed!", a nagypapája, ahogy zokog mellette, Kim kitartása, aki bár nem vallásos, mégis hozzá imádkozik, és végül Adam... aki mindent elkövet, hogy bekerüljön hozzá a kórterembe, még egy énekesnőt is bevon elterelésnek. Na és közben a közös pillanataik... egy életre megtanuljuk Yo-Yo Ma nevét.
Imádtam, hogy Mia hangszerének a csellót választotta. Imádtam benne a rengeteg klasszikus zene említését. Hogy a klasszikus mellet rock is van főleg a szüleinek és Adamnek köszönhetően. (És hogy a könyv végén még el is mondja, miért azokat választotta.)
Mia csellista. Kiskorától fogva a zene érdekelte. Aztán Adam is észrevette, a menő rockbanda énekese, és az élete szinte tökéletesnek tűnt. A Julliardra akart felvételizni, de folyton azon gondolkozott, mi lesz vele és Adammel. Öccsével és családjával akkor indult útnak, mikor leesett az első hó .... Aztán nem hallott mást, csak Beethovent.
SPOILER, aki még nem olvasta a könyvet, ne olvassa a bejegyzést!
Nem az első ilyen könyv ebben a témában. A baleset után Mia kívülről látja magát, a kóma egyfajta éteri állapotában van. Alapvetőn két szálon fut a történet. Mia látja mi történik vele, körülötte, hova viszik, kik veszik körül, mi történik. De az agya nem akarja még elfogadni még a történteket, és minden egyes eseménytől, emléktől mozdulattól, az élete, a családja egyes eseményeit, emlékeit idézi fel az emlékeibe menekül. Ezek váltakoznak nagyon jó ütemben a könyvben.
A történetnek mind a két részét nagyon élveztem, mert megismerhettük a szüleit, milyen szabadok és önfeledtek voltak, a nagyszüleit, akik kemények, erősek, de törődőek és gondosak, ha az unokájukról volt szó. Teddy-t, az örök játékost, hogy hogyan születtek. És amíg az ember ezeket a sorokat olvassa, el is felejti egy kicsit miről szól valójában a könyv.
A másik szál, ami néhol fájdalmasan szép, a külvilág küzdelme: a kedves nővér szavai: "Hogy élsz vagy halsz, egyedül, a te döntésed!", a nagypapája, ahogy zokog mellette, Kim kitartása, aki bár nem vallásos, mégis hozzá imádkozik, és végül Adam... aki mindent elkövet, hogy bekerüljön hozzá a kórterembe, még egy énekesnőt is bevon elterelésnek. Na és közben a közös pillanataik... egy életre megtanuljuk Yo-Yo Ma nevét.
Imádtam, hogy Mia hangszerének a csellót választotta. Imádtam benne a rengeteg klasszikus zene említését. Hogy a klasszikus mellet rock is van főleg a szüleinek és Adamnek köszönhetően. (És hogy a könyv végén még el is mondja, miért azokat választotta.)
A másik kedves és nagyon szép gesztus a végén ért. Forman leírja hogy a könyvvel emléket szeretne állítani, hogy valójában, mikor a könyvet elkezdte írni, írásterápiának indult, hogy feldolgozzon egy nagyon fájdalmas emléket. Aztán kialakultak a történetszálak, és ez lett belőle. Szerintem fantasztikus, hogy amellett, hogy magának segít elfogadni a valóságot, valami olyat alkot, ami közben eljut más emberek szívéhez, elgondolkodtatja őket, hat rájuk.
A regény közben nagyon komoly kérdésekre kell választ találni. Mihez kezdenénk, ha minden fontos ember meghal körülöttünk? Maradnánk -e, ha tudjuk, hogy csak fájdalmak, és szenvedés árán nyerhetjük vissza valamennyire az életünket? Ha maradunk, ott a többi kérdés utána.
Alapvetően a könyv fő motívuma a döntéshozatal. Mia nem csak a fő kérdéssel küzd, hanem a tinédzser korból a felnőtté-válás nagy kérdéseivel is. Ha elmegy főiskolára, elhagyja a szüleit, az otthonát, a barátját... aki lehet, hogy ott marad, milyen lesz? Megéri -e? Tud -e élni egy olyan világban?
Még pár szót a borítóról: Nekem nagyon tetszik, benne van a két fő motívum: a cselló és a jég, hó, meg a törés, ami a könyvben történik. (Főleg ha összevetjük a második résszel, mert hogy igen, van 2. rész is, egy következő bejegyzésben arról is írok.)
Viszont a könyv tördelése borzalmas. Az még csak hagyján, hogy nagyok a betűk, de a margó össze- vissza van, és rettentő kicsi is, mindig pakoltam az ujjaimat hogy elférjen a kezem, és ne takarjam ki a szöveget.
Még pár szót a borítóról: Nekem nagyon tetszik, benne van a két fő motívum: a cselló és a jég, hó, meg a törés, ami a könyvben történik. (Főleg ha összevetjük a második résszel, mert hogy igen, van 2. rész is, egy következő bejegyzésben arról is írok.)
Viszont a könyv tördelése borzalmas. Az még csak hagyján, hogy nagyok a betűk, de a margó össze- vissza van, és rettentő kicsi is, mindig pakoltam az ujjaimat hogy elférjen a kezem, és ne takarjam ki a szöveget.
Összességében: pont jókor talált meg ez a könyv, hasonló helyzetben találom magam én is lassan, és most segített elgondolkodni, rávílágítani bizonyos kérdésekre, fontos momentumokra. A válaszok a könyvben vannak. Ha ki akarjátok deríteni, olvassátok.
És mivel ebből is hamarosan láthatjuk a filmet (ha minden igaz augusztusban), kedvcsinálónak megmutatom a Trailert is (szerelmes vagyok Adambe és a trailer zenéjébe : Say Something)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése