Könyvajánló: On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Nagyon sokáig csak szemeztem ezzel a könyvvel. Örömmel jelentem, hogy megtalálható Szegeden az Egyetemi Könyvtárban, szóval úgy döntöttem, most már el kell olvasnom. Aki elég türelmes, aranyat talál.

Szóval, először a történet. Mikor elolvastam, hogy a könyv egy öngyilkosjelölt nemes kapitányról szól, ráadásul az űrben, akinek egy japán kadétlány elcsavarja a fejét... őszintén, azt hittem egy nagy zagyvaság lesz.

Nagyon ritkán olvasok Arany Pöttyös könyvet, de tudom, hogy amik idekerülnek, nem véletlen ebben a sorozatban vannak. On Sai -ról tudni kell (eredeti könyvezett nevén Varga Bea), hogy a Könyvmolyképző egyik fantasztikus szerkesztője, munkatársa. Őt látva a könyvhéten nem is hinné az ember mi lakik a fejében.
Még mielőtt jobban belemennénk, egy pár szó a címről, borítóról:

A borító:
Csodaszép. Erős, arcot, karaktert találtak ehhez a képhez is, illik a regényben levő Calderonhoz, de elsőnek nagyon furcsának tűnt, miért egy japánnak tűnő karddal áll a képen, mikor elvileg lézerkardokkal csatáznak. Erre később fény derül. Jól eltalált, pont annyira éles, életlen, amennyire kell.

A cím: 
Na ez az, ami nagyon sokáig nem tetszett, és egyrészt visszariasztott. Nem is értettem. És furcsának is tűnik a rengeteg hasonló cím után, de most már legalább értem, viszont még mindig nem szeretem. Kifejezi a lényeget, de akkor is furcsa. Tudom, hogy ettől lesz ugyanakkor figyelemfelkeltő is, viszont ha az olvasó nem érti, az hátrány lehet. (Ritkán szerepel a hulla szó a címekben. A halál vagy a halott annál inkább. )



Végül magáról a könyvről, az élményről:
Rettentően tetszett, több szempontból is. Calderon és Taina jelleme karaktere érdekes, izgalmas, nagyon sokszínűek, és ez nem egyszerre derül ki a könyvben, hanem lassan, fokozatosan. Élveztem a párbeszédeiket, Bea stílusát és igényességét dicséri, hogy a párbeszédekben rengeteg a mély vagy kevésbé mély üzenet, metafora, tartalom.
A Játék, amit ketten űznek, ami a könyvben szenvedélynek van feltüntetve, maga az emberek manipulálása, a dolgok kedvezővé alakítása magunk számára. Imádtam a párbeszédeiket, kerestem, mikor találkoznak.
Ez a könyv, pont e miatt nem az a limonádé, amit 2-3 óra alatt le lehet futni, ennek lassú, odafigyelős olvasás adja meg a módját. Olvastam reggel, este, munkában (ezt nem mondjátok) de kellett neki 4-5 nap, hogy mindent feldolgozzam. Köszönöm Bea!

Jártam egy fél évig társalgáselemzésre, tanultam az ARCról, a hangokról és hogy, milyen fontos hogy megőrizzük mások előtt az Arcunkat. Nem testrészként értjük itt az arcot, hanem mint lelkünk, szokásaink, érzéseink maszkját. Bár sokan nem tudják, erre épül minden etikett, minden udvariassági forma, még akkor is, amikor telefonálunk, vagy először találkozunk egy ismeretlennel. Itt minden hangsúlynak, mondat végi pontnak, kérdőjelnek és a csendnek is jelentése van. Köszönöm Bea, hogy ebből is ízelítőt kaptam, ilyen szinten, ráadásul a könyvben.

Nagyon tetszett a sok számomra ismeretlen elem is. Nem olvasok az űrről, sci-fiket meg pláne nem (nem bírtam megnézni a Star Trek-et, bármennyire nagy szégyen is ez), de ebben még pont annyi volt a katonáskodás, amennyi kell és hihető, és feldolgozható, az űrhajókről, és lézerkardokról nem is beszélve.

Taina és a japán kultúra nagyon érdekes volt, keveset olvasok szintén ilyen témában, de a Gésa óta nagyon érdekel a világ: a jóslás, a szamurájok élete, a szigorú családhoz ragaszkodás, a teaszertartás mind ennek a csodás és varázslatos kultúrának az ismeretlen elemei. Érdekes, nem tudom miért pont ezt a nemzetet választotta Bea ritka kivételnek, bár feltételezem, hogy pont a nagyon régről és mélyről gyökerező szokásaik miatt.


A komoly dolgok mellett van benne humor, szarkazmus, és a két főszereplő elképesztő jelleme, kultúrája, viselkedése (Arc), ebből a szempontból még Oregon és Ferrero volt nagy meglepetés.

Nagy ötlet a nemesek gondolata. Érdekes világot épített ki köréjük, ma  talán a nagy mágnások hasonlíthatnak rájuk. Hasonlóan (gondolom keleti vonatkozású) a kard lelke. Abban a kultúrában a fegyvereknek nagy tisztelet jár, és ez megjelenik itt is, és azt hiszem még a következő részben is. Kíváncsi vagyok hogy kanyarítja a szálakat Bea, azt hiszem ebben nagy szerepe lesz még a kardnak.

Egyaránt ajánlom a könyvet lányoknak, nőknek érdemes ezt a furfangos több értelmű könyvet kézbe venni, és figyelni a két főszereplő Játékát. Nem a megszokott epekedést találjuk benne, inkább egy izgalmas szellemi és szópárbajt két egymáshoz vonzódó karakter között.  Ám ajánlom fiúknak, férfiaknak is, van benne űr, csata, katonák, hősök, és még hősiesebb tisztek.

És itt vissza is térünk a címhez, amit megint nem értek, mert ez nem a hullákról szól, inkább arról, hogyan élje túl valaki a fájdalmat, dolgozza fel a veszteséget úgy, hogy olyan dolgokkal tereli el a figyelmét, amit élvez, szeret, ami hozzá tartozik. Az már csak hab a tortán, hogy mellette belekeveredik egy kis csetepatéba is :-D

Akinek ez nem volt elég, elveszhet a második részben, ami szintén egy érdekes címmel harangozza be a tartalmat: (Nem sokára ez következik, ha sikerül megszereznem. :-)