Könyvajánló: Gayle Forman: Csak egy nap

Kerestem egy könyvet, ami hasonlít a Ha maradnék élményéhez. Aztán rákerestem Formanre, és megláttam, hogy vannak már más könyvei is azóta, így jutottam el a Moly.hu-n a Csak egy nap-hoz. Ami ráadásul megjelent magyarul is. (És az csak később derült ki, hogy már a második része is úton van, és azon a héten jelent meg, amikor befejeztem az elsőt. :-D)

Szóval így.

A könyv adatai: 
Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám:392. old.
Fordító: Sóvágó Katalin

A tartalomról, fülszöveg:

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet. (Moly.hu)

Mikor elkezdtem olvasni, nem hittem, hogy tud még egy olyan jó könyvet írni, mint a Ha maradnék sorozat, de sikerült neki. Ez a regény egy utazós regény, amit mostanában nagyon szeretek olvasni. E mellett Allyson története arról is szól, hogy hogyan találjuk meg önmagunkat, a céljainkat, merjük megvalósítani az álmainkat, vágyainkat, és néha ehhez csak egy kis lökés hiányzik… esetünkben egy felejthetetlen nap. 

Imádtam annak a párizsi napnak a leírását, ahogy Allyson Luluvá alakul, és bátor és merész. Én talán nem mernék ilyen lenni, még egy helyes, kedves ismeretlen idegen mellett sem. Azokról az élményekről szól, amikor az embernek utaznia kell, megismerni magát, a világot, bejárni idegen helyeket, megismerni idegen ízeket. Mikor kiszakadunk anyánk szoknyája alól és elkezdünk önállósodni. A sarkunkra állunk és azt mondjuk, megcsináljuk magunk! 

Szerettem benne hogy azon az egy párizsi napon nem átlagos helyekre mentek. A csónakázást, a sütizést, a sok vonatozást, a biciklizést, az ételeket, (éljen a hagelshlag!).

A folyamatot, hogy a csavar után Allyson a mélypontból hogy épül fel, szedi össze magát a többi tényező hatására. Már máskor is kiderült, hogy a figyelemelterelés jó módja a felejtésnek, és ebben még Shakespeare is tudott segíteni. Jók azok a művek, amik valamilyen klasszikust ajánlanak, a köré építenek, erre nagyon jó példa volt az Ahogy tetszik. 

Imádtam Dee-t , a karaktert, és amit Allysonnal tett. Szépen kibontja ez a rész Allyson lélektani fejlődését, felépülését. És a java még csak ezután jött. Visszamenni és megküzdeni a démonokkal. Franciául káromkodni… és felkutatni.

Tetszett a bátorsága, hogy leírta a változást. Mennyi minden történet abban az egy évben! Franciául karattyol, és idegen ausztrálokkal beszél… és a vége. Hát nem csalódtam. Egy hangyányit szirupos, de minden a helyére kerül, és kiderül, hogy bár a véletlenek fontosak, még sincsenek igazán véletlenek.

Aztán jött a kegyetlen és hirtelen függővég. És kiderül, hogy van második rész, így már azon a napon 

előrendeltem, mikor befejeztem az első könyvet. A második könyvben Willem szemszögéből ismerjük meg a történetet. Mi történt? Hol volt egy évig? Ő is kereste? És megmaradt rajta a folt? Mi történt akkor, és ő hogyan érezte magát ebben a mesében. De ez már a történet másik fele, ami egy másik posztba kerül.

Végül, ha egy részt kellene kiemelnem, a kedvenc idézetem azt hiszem a folthoz és a szerelemhez kapcsolódik:

„– Ez a beleszerelmesedés. – Belemártja a mutatóujját a palacsintája töltelékébe, és rápöttyent egy csepp nutellát a csuklóm belső oldalára. A nutella forró, nedves, és elkezd szétterülni az izzadt bőrömön, de mielőtt lefolyhatna, Willem megnyalja a hüvelykujját, letörli rólam a nutellát, és a szájába dobja a krémet, olyan sebesen, ahogy a gyík kapja be a legyet. – És ez a szerelem. – Itt megfogja a másik csuklómat, azt, amelyiken az órát viselem, és addig fordítja el a pántot, amíg meg nem leli, amit keres. Ismét megnyalja a hüvelykujját, de most az anyajegyemet kezdi dörgölni, keményen, mintha eltüntetni próbálná.
– A szerelem egy anyajegy?- tréfálkozom, míg elhúzom a karomat, de a hangom beleremeg, és a csuklómon ég valamiért a hüvelykujja nedves nyoma.
– Olyasmi, ami sose jön le, bármennyire akarod. „

Az angol borító se csúnya, nagyon szép összhangban van a két könyv, és bár nálunk nem ez lett a magyar, nekem a miénk sokkal jobban tetszik, és kifejezőbb a könyv tartalmát nézve.

Ez meg egy másik, ami jól összefoglalja a könyvet:

„Valóban folt esett rajtam. Függetlenül attól, hogy szerelmes vagyok bele, hogy ő volt-e szerelmes belém egyáltalán vagy hogy kibe szerelmes most, Willem megváltoztatta az életemet. Megmutatta, hogyan kell eltévedni, utána meg én mutattam meg magamnak, hogyan kell rátalálni az útra.
Talán mégse a véletlen rá a jó szó. Talán a csoda az.
Vagy talán nem is csoda. Talán csak ilyen az élet. Amikor megnyitjuk magunkat neki. Amikor odaállunk az útjába. Amikor azt mondjuk, hogy igen."

Hamarosan írok a másodikról is, de addig is mindenkinek ajánlom ezt! Aki az utazós regényeket és Formant szereti, imádni fogja a könyvet!