9/50 7-es pont Egy könyv, amelyben nem-emberi szereplők vannak: Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

A könyv adatai: 
Kiadója: Gabo  (SFF sorozat)
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 360. old. 

Illusztrálta:Cserny Timi Pookah

Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!


Gondolataim a könyvről:

Az egyik fő apropó, hogy nagyon el akartam olvasni ezt a könyvet, hogy csodaszép a borítója. A másik, hogy láttam, ebben az évben kijön a folytatása is (Üveghegy címmel, ami azóta már megjelent) , ami megint csodaszép borítót kapott. A harmadik, hogy Csilla regényéről is regéket meséltetek, meséltek, és már nagyon kíváncsi voltam egy magyar szerző izgalmas könyvére.

Emese anyja elhagyja őket kiskorában, és akkor kapcsolódunk be a történetbe, amikor már kamaszodik. Az apja titkolózik, körülötte pedig egyre több a misztikus furcsaság. Aztán az események egymást követik, és Emese az erdőben találja magát, majd egy lovas elragadja…

A történet több szemszöges, imádtam, hogy majd minden szereplő fejébe belelátunk, és sok visszatekintés, emlékezés is helyet kap, apránkét összeáll az egész, de csak a könyv végén lesz minden teljesen tiszta. Nem lehet előre kitalálni a lényeget, és mindig tartogat izgalmas fordulatokat a végéig. 

 Iszonyatosan sajnáltam a történetben Rabonbánt, akiről bár keveset tudunk meg, misztikus alakja annál kedvesebb az olvasónak. A végére még Firtos/Tartódot is, azt hiszem ők vitték a kedvenc furcsa karakter pálmát. Firenét egyszerűen csak sajnáltam, kíváncsi vagyok, mihez kezd majd a következő könyvben, a karakteréről még nem sokat tudtunk meg, bár látszik, hogy lényegesen különbözik az anyjától, de alapvetően egy pozitív vonulata a mesének. Lónára pedig nagyon mérges voltam, mert az ember nem ilyen önzőnek és “mesésnek” képzel el egy anyát, nem tipikus női karakter. Általában véve egyikük sem.
Emese apja meg maga is megér egy misét, szépek az anyjával mind a ketten, titkolóznak, szenvednek, de közben mindent megtesznek a lányukért. A végén az ő áldozatát is nagyon sajnáltam.

Szépen belebogozta Csilla a mesei elemeket, a hetes, hármas számot, az ígéretek komolyan vétele nagyon tetszett (talán ma is ezt kéne kapnia az embereknek, ha nem tartanak be egy ígéretet) a réz, az ólom, az üveg mint elemek beleszövése is ügyes. Ritka és csodálatosan izgalmas könyv, ami nagyon jól van felépítve és megírva, meseszép borítóval. 

Pár szóban az illusztrációkról: 
Az újonnan kiadott könyv rajzait Cserny Timi Pookah készítette az új kiadásba (ugyanis egyszer már megjelent a kötet korábban más borítóval és más illusztrációkkal a Delta Vision kiadónál, amiket szintén Timi készített, de nekem ez az újabb változat sokkal jobban tetszik minden téren.)
Fekete fehérek, de istenien kapják el ezt a misztikus, varázslatos világot.
Példának csak pár kép lent:
Amikor először Emese Firenével találkozik, és amikor átváltozik. Csoda mind a kettő. Fent pedig a szövegben Rabonbán vesz búcsút ...