26. elolvasott :15.Egy népszerű író első könyve: Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
A könyvről:
A kiadó: Magvető
A kiadási év: 2008
Oldalszám: 224. old.
Eredeti címe:Je voudrais que quelqu'un m'attende quelque part
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Tizenketten vannak az elbeszélők, különböző nemű, korú, más-más társadalmi réteghez tartozó és más foglalkozású mesélők, akik vagy életük egy kiemelt pillanatát, vagy egész addigi életüket sűrítik egy rövid történetbe. Egy öregedő rocksztár, akit véletlenül mégis megérint a szerelem. Egy szintén szerelmes mérlegképes könyvelő, aki a nővéreivel bérel közös lakást. Egy anya, akinek második magzata elhal, miközben mindenre kiterjedő változásokat indított már el a család életében. Egy eltávos kiskatona, aki a bátyja árnyékában él. Egy állatorvosnő, aki részeg megerőszakolóit józan fejjel heréli ki. Anna Gavalda novelláskötetének minden darabja egy váratlan fordulatra épül, arra a pici csavarra, melynek működésbe lépése után minden, ami korábban történt, mást jelent. A szerző hol humorral, hol távolságtartással, hol együttérzéssel, hol megvetéssel viszonyul szereplőihez: a langyos szerelmi vágyakozás úgy keveredik Gavalda történeteiben az egyszeri ember legmegrázóbb drámáival, mint a parfümpára és a kutyaürülék szaga a Champs-Élysées-n.
Gondolataim a könyvről:
12 rövid kis történet, novella emberi sorsokról hol humorral, hol dühvel, hol féltékenységgel, de mind egy idevágó szeletke, egy meghatározó részlet, ami már pár oldal után beszippant sodró lendülettel és azt érzed, hogy még többet akarsz ezekből az emberekből, sorsokból, történetekből. Ez nem a hosszú leírások, és nagy kifejtések könyve, inkább a hangulat, az érzés alláfestésé.
Nagyon megható volt az anya része, szerettem a mufurc fáradt katonát, és elborzadtam az állatorvos nő esetén. Mindenkinek ajánlom, ha egy kicsit csak bele akar kóstolni Anna Gavalda stílusába, vagy csak egy kis fanyar franciát szeretne olvasni. A könyv akár nagyon szép előzménye is lehet az Egyedül nem megy karaktereinek.
Gavaldánál mindig azt érzem, hogy a karakterei végtelenül valóságosak, élnek, lejönnek a papírról és akár állhatnék én is velük szemben, mert annyira jól van megírva, hogy hétköznapi embernek is tekinthetőek. Hogy egy kicsit érzékeltessem, mutatok inkább belőle pár részletet, szerintem ezek mellé nem kell több szó:
A költöző testvér:
"Myriam és Fanny rendszeresen hagytak üzenetet a rögzítőmön: bíííp „hogyan kell begyújtani a sütőt?” bíííp „a sütő megy, de minden biztosítékot cserélni kell, totál leégtek…” bíííp „úgy csináljuk, ahogy mondtad, de hová raktad az elemlámpát?” bíííp „mi a tűzoltók száma?” bíííp…"
"Meglepett, hogy milyen kevés a cuccom. (…)
Nem tudtam, örüljek-e neki olyanformán, hogy lám, haver, nem ejtett meg a bűnös fogyasztói világ, vagy vegyem-e a szívemre olyanformán, hogy lám, haver: harmincéves leszel mindjárt, és tizenegy kartondobozba beleférsz… Hát ilyen sokat nyomsz a latban?"
Az első randi esete étteremben:
"– Elviszem a törzshelyemre.
Már látom is, miféle hely… fesztelen, ám buzgó, mindentudóan mosolygó pincérek: „Szép jó estét az úrnak… (szóval itt a friss hús… hát, az a múltkori barna jobban tetszett…) …a szokott kis asztal hátul, ugye? …diszkrét hajlongás (…hogy hol csípi fel ezeket a macákat?…) Szabad a kabátokat??? Pompppás.”
A szerelmi bánatos gondolatai:
"Hányszor kaptam fel a fejem az utcán elszorult szívvel, mert mintha az ő alakja… az ő hangja… az ő frizurája…?
Hányszor?
Azt hittem, nem gondolok már rá, de ha egy percre egyedül maradok valami többé-kevésbé nyugodalmas helyen, máris előjön."
"Hamarosan betölti a húszat. Csüggesztő kor, mikor még azt hisszük, minden lehetséges. Mennyi lehetőség, mennyi illúzió."
"-A kezedet fotóztam, mert csak az nincs elfuserálva rajtad.
-Úgy gondolod?
Bólintott, és megéreztem a haja illatát.
-Hát a szívem? Rám mosolygott, áthajolt az asztalon.
-Szóval a szíved sincs elfuserálva?- kérdezett vissza kételkedő kis grimasszal."
-Úgy gondolod?
Bólintott, és megéreztem a haja illatát.
-Hát a szívem? Rám mosolygott, áthajolt az asztalon.
-Szóval a szíved sincs elfuserálva?- kérdezett vissza kételkedő kis grimasszal."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése