Könyvajánló: Rainbow Rowell: Fangirl

A könyv adatai: 

Kiadója: Scolar 

Kiadási év: 2015

Oldalszám: 448. old. 

Fordította: Sóvágó Katalin

Eredeti címe: Fangirl 

Fülszöveg:
Cath imádja Simon Snow-t. 
Oké, Simon Snow-t mindenki imádja… 
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment. 
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek. 
Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar. 
Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül. 
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?

Gondolataim a könyvről: 
Kicsit furcsa és felemás érzéseim vannak. Az Eleanor és Park után eleve nagyon nehéz helyzete van az írónőnek, azt nem könnyű überelni. Ennek a könyvnek eleve nagyon más a témája és nagyom más a hangulata is. De kezdjük az elejéről...

Itt most a rajongók és fandomok világába pillanthatunk bele( ami nem áll tőlem távol:-), két iker lány szemszögéből, számukra is eljött egy korszak vége. Önállósodni, új emberekkel megismerkedni, egyetemet kezdeni... láttunk már ilyet. De hogy milyen ez egy visszahúzódó, rajongó, blogoló szemszögéből, NA pont ezt mutatja be ez a könyv.

Míg Wren szárnyal és örül az újrakezdésnek, hogy maga mögött hagyhatja a gyermekkort, Cath benne ragad, és csak írja, és írja, amíg rá nem jön, hogy mi a fontosabb? 

Minden fejezet egy apró Simonos részlettel kezdődik, sajnos ezek nekem nem mindig jöttek be, sokszor lassítják az olvasást, nekem nem is mindenhol volt világos, és sokkal inkább érdekelt volna a lányok története. Azt sem nehéz kitalálni, hogy a Simonos hasonlat a Harry Potter fandomot célozza meg (sok részes varázslós sorozat, aminek az utolsó, 8.részét várják a lányok), ami nekem mondjuk itt nem annyira tetszett, sok konkrét párhuzamot átvett. Bár én is olvastam pl. alkonyatos fanficeket, ide kitalálhatott volna valami személyesebbet, egyedibbet, vagy egy kevésbé hasonlót egy már létező könyvsorozathoz. Még az sem érdekelt, hogy Cath összeboronálja őket a fic-ben, de az már idegesített, mennyit beszélnek erről. 

Onnan, hogy megjelent, sokkal több Levi-t akartam. Nagyon lassan, apránként jön be ez a szál, és sokáig kerülgetik is egymást. Az elején már neki drukkoltam, Nick kevésbé volt szimpatikus a kezdetektől, és idegesített is, hogy míg Cath mindenkivel nagyon elutasító és visszahúzódó, Nick hipp-hopp képbe került. 

Majd jött a Rainbow-féle hangulat teremtés. Kávézás, együtt olvasás, stb. Kinyíltak egymásnak, és kiderültek a titkok is, amik még közelebb hozták őket. Két félős, esendő tini, akik egymásba gabalyodnak, míg önmagukat keresik, és megpróbálják valahogy túlélni az egyetemet és a világot. Vannak vicces párbeszédek, kínos párbeszédek, mindennapi párbeszédek, és ebben az a szép, hogy akár velünk is megtörténhet. 

Onnantól a végéig faltam az oldalakat, és szinte repültek. és mire belelendültem... vége lett. Kellene még pár oldal, egy folytatás, vagy novella. Többet akarok Cathék történetéből, és bár nincs függő vég, szépen elvarrta a szálakat, én még titkon reménykedem, egyszer majd hátha. 

A szerelem mellett van egy kicsit komolyabb téma is, ami a szüleikhez kapcsolódik, itt boncolgatják a válás, a magányos, munkamániás szülők témáját is, ami manapság nagyon is gyakori, de nem olyan mélyen, hogy ettől drámai, vagy nagyon komoly lenne. Viszont piros pont Rowell-nek, hogy mindig próbál aktuális társadalmi problémákat belelopni a könyvekbe. 

Amiért viszont nem bántam meg és ajánlom: 
Visszaadta azt az élményt, amit pár éve én is éreztem a Harry Potter könyvek megjelenésekor, majd az Alkonyat könyvek várása közben, mikor még angolul is elolvastuk a következő részt, majd a Gyűrűk Ura fandom őrjöngését minden évben egy-egy film megjelenése előtt... ó de szép idők is voltak. Viszont mivel én inkább az olvasó, mint az író részről vagyok érintett, így ezt a megszállott írási mániát kevésbé tudtam átérezni.

Kedvcsinálónak:
"– Még mindig nem hiszem el, hogy a Starbucksban dolgozol – közölte. 
– Mi bajod a Starbuckssal? 
– Arctalan multi. 
Levi kedvesen felvonta a szemöldökét. 
– Nekem eddig hagyták, hogy megőrizzem az arcom."

"– Eltévedtél a könyvtárban? 

– Nem. 
– Én mindig eltévedek a könyvtárban – közölte Levi. – Nem számít, hányszor jártam már ott. Sőt, azt hiszem, minél többet járok oda, annál többször tévedek el. Mintha a könyvtár ismerne, és új átjárókat nyitna meg előttem. 
– Sok időt töltesz a könyvtárban? 
– Sokat. 
– Az meg hogy lehet, amikor folyton a szobámban lógsz? 
– Hát mit gondolsz, hol alszom? – kérdezte a fiú. Cath kérdően nézett rá, de Levi csak vigyorgott."

Borító extra: 

Sajnos bánatomra mi nem a zöldes eredeti borítót kaptuk a Scolartól, viszont ez a minimalista design jól megy a már korábban kiadott Eleanor és Parkhoz, mind színben, mind méretben, jól mutat a két piros gerincű könyv egymás mellett. Itt az eredeti borító, ennek a grafikája szuper, rajta a két szereplővel.Sok színnel kiadták gyűjtői kiadásban ebben az évben külföldön, de hozzám ez áll a legközelebb.

Érdekesség, hogy ez évben jelent meg októberben a Carry On (Folytasd...!) ami Simon és Baz külön története amit most Rowell önálló könyvben is megírt. Van dallista is a könyv szereplőihez külön, katt érte a képre!