Filmélmény: Mockingjay 2. - Kiválasztott, befejező rész

Pénteken, még a nagyon nagy roham előtt, de már a szerdai premier után eljutottunk megnézni végre az Éhezők Viadala utolsó részét. Tavaly olvastam végig az utolsó részt, tehát az élmény már nem volt nagyon friss (ami nem is baj), de még épp elég élénken emlékeztem bizonyos részekre.

Vigyázat! Aki nem olvasta a könyvet, vagy nem látta a filmet, SPOILERREL találkozhat! 

Történetünket ott hagytuk abba, hogy az elterelő hadművelet során sikerült kiszabadítani a volt bajnokokat, köztük Peetat. Ám a találkozás nem felemelő, Peetat eltérítették, és gyilkossá vált kifordulva önmagából majdnem megfojtva még Katniss-t is.

Ugyan onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk, Katniss megint rehabilitálódik a fojtogatás után és mivel nem akar a központban lenni, ott segít, ahol tud. Amint az várható volt, minden felépülése, kigyógyulása gyorsabb a filmben, a könyvben hetekig lábal minden felépülésből, közben depressziós, pszichés, szóval ott sokkal drasztikusabb, és közben kesereg, nyafog, (nagyon sokat) szóval ez mindenképp a film előnyére írható.

Ezután én itt nagyon vártam a vonatos-beszorítós-robbantós jelenetet és beszédet. Erre nagyon emlékeztem, és szerencsére Jen istenien játszotta. Egy fél mondat erejéig itt térnék ki a szereplőkre, mert bár a többi film alapján tudjuk, hogy mindenki nagyon jó a karakterében, de ezt tartom ebben a filmben is. Személyes kedvencem Haymitch, és Gale, aki most egy kicsit többet villantott. Donald Sutherland-nél jobbat nem is tudnék Snow elnöknek, ahogy Coin elnöknek sem Julianne Moore-nál.

Itt megint jön egy sor felépülés, majd elkezdődik a (könyvben) a kiképzés, hogy katona lehessen, itt ezt is lerövidítik, és magánakcióban csapódik Gale-hez majd az osztaghoz. Itt furcsa volt, mert nem mindenkit így képzeltem el a 451-es sztár osztagból, de így együtt látva, érdekesek voltak, passzoltak a szereplőkhöz.

Majd jött a "belopózás" a kapitóliumba, vagy ahogy Finnick találóan mondja a trailerben, "Hölgyeim és uraim, köszöntjük a 76-dik Éhezők Viadalán!" Innentől meg megy a hentelés, akció, és mindenféle szörnyűség. Az olajos rész nagyon jó, a mutánsok már kevésbé voltak élvezhetőek, viszont helyette, horrorisztikusan ijesztő néhol, volt egy pillanat, mikor a fél mozi egyszerre rettent hátra. Rettentően szörnyesek a mutánsok, és ráadásul ehhez a jelenethez kapcsolódik Finnick is. (Na, ott volt bőgés rendesen.)

Peeta a menekülések között villant néha nagyon jókat, teljesen hozza a könyvet, szerettem itt benne Josh-t. Itt kapnak helyet az érdekesebb, melankólikusabb párbeszédek, és kezdődik el az Igaz vagy nem? játék, ami sajnos csak pár kérdésig került bele a filmbe, de a lényeg megvolt. Volt olyan ismerősöm, aki e miatt a sok felépülés, párbeszéd, és érzelgősség miatt unalmasnak tartotta az utolsó részt. Én erre azt mondom, hogy kellettek bele ezek a nyugalmasabb párbeszédek, a lezárás elővezetésére, és a könyvben ettől lényegesen több a picsogás.

A ruhaüzlet megint csak lenyűgöző volt díszletében, és Tigris megjelenésében. Érdekesség, hogy ezekkel a ruhákkal kerültek elő az első képek még a film forgatásáról, Galeről és Katniss-ről, és ment a találgatás, hogy vajon akkor itt már lopakodnak -e a városban. :-D

Majd jött a vége! A kétszer is nagy csattanó. A könyvben nagyon megdöbbentett, de hát ez volt a cél, kellett az áldozat. A filmben kicsit talán másként képzeltem, a könyvben valamilyen ketrecről volt szó, itt a kapu előtt jönnek a kis ejtőernyők. Nagyon sejtelmes, homályos a kép a filmben, a könyvben sokkal élénkebben láttam magam előtt. Még mindig tartom, hogy ez nem teljes lezárás, ukk-mukk-fukk véget csaptak neki, de így lett igazán drámai, és hatásos.


 Mindegy is, így is úgy is nagyot csattan, és durran. Itt kicsit más volt a felépülés is. A könyvben már teljesen tönkrement, megégett, szétesett, (előtte fojtogatták, meglőtték) és még utána cseveg a filmben vidáman, üdén és kipihenten Snow-val. Itt nekem egy kicsit megcsúszott a dolog, de mindent együtt véve még így is elég könyvhű.

A vége meg már történelem, az ember tudva, amit tudunk, már kicsit számít is rá. Minden helyre áll, a gonoszok eltűnnek, Kökörcsin visszatér még gyászolni, és beindul az élet. Jön a vadászat, a kertészkedés, ... majd a happy end.
Bár tudjuk, hogy ennyi dráma után nem teljes a happy end, az ember lelke mégis vágyik rá, szeretjük a szépet és a szerelmet, és örülünk, hogy túléltük (velük együtt.)

 Had tegyek még hozzá annyit, hogy a zene itt most kevésbé kiemelkedő, szépen aláfest, de nem is lehet szinte külön észlelni. Az előző film dallamai térnek vissza élen a Hanging tree-vel, a síppal, hegedűvel az esküvői részen a tánc alatt. De  most nem volt annyira maradandó. és mivel nem hallgattam meg előre a film előtt, így nem voltak benne ismerős részek sem. Majd ezt később igyekszem pótolni, a Futótűz zenéit nagyon szerettem sokat hallgattam mind a kettőt (OST-T és a soundtrack-et is.)

Végül a filmtől eltekintve hadd beszéljek egy kicsit a film körül levő médiáról. Múlt hét szerdán a Betűevők olvasó körön erről a könyvről és a filmről beszélgettünk. Ott megállapítottuk, hogy a könyv maga ponyva jellegű, megalkot egy semleges világot, ami végül is lehetne bármilyen korban (Rómában, vagy a 16. században)  és felhasználja a disztópia elemeit a negatív kép kialakítására.

Ami talán a mai fiataloknak lejön ebből a könyvsorozatból (mivel azt hiszem a mi korosztályunk már nem élt a szocializmusban), hogy mekkora iszonyatos ereje lehet a médiának, a reklámnak, a külsőségeknek, és hogy mekkora szakadék lehet a gazdagok és a szegények között.

A legnagyobb poén az egészben, hogy a filmek viszont mind erre építettek. A hatalmas és sokféle plakát és poszter. A videó klippek, a tv-reklámok, amik benne sem voltak a filmben, viszont masszívan éltek minden médiai eszközzel (a békeőrös, vagy az a nagy banner, amin Snow ledöntött szobra előtt áll az osztag, lásd fentebb a képen), majd a traileres részletek, a rengeteg fél perces tv spot, amivel a nézőket hergelik....mind, mind média és hisztéria. Kicsit pont azt csinálják, aminek a könyv ellent mond. Jól felépített kampány volt előtte. És ez valahol végtelenül szomorú. Ettől lesz tinis, hisztérikus, és ponyva, holott az ötlet eredeti, de eladták a filmeseknek és reklámot csináltak belőle.

Egy korszak most megint véget ér, nem kell már jövő novemberben várni az új részt. Lesz majd más... De arra mindenképpen jó ez, hogy egy kicsit elgondolkozzunk a mai világról!