Könyvajánló: Andy Weir: A marsi

A könyvről

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: ~340 old. 
Fordította: Rusznyák Csaba
Kategória: hard sci-fi 

Fülszöveg:

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

Gondolataim a könyvről: 

Mielőtt belekezdenék, szögezzük le, hogy előbb láttam a filmet, mint ahogy olvastam a könyvet. (Tudom, szégyen :-) Sajnos balul sült ki, mert előbb megnéztük, és után szereztem meg a könyvet így ez elvett néhol az olvasás élvezeti értékéből, de külön örültem minden ismerős párbeszédnek, és vártam a filmben nagyon jó részleteket. Hát, volt még mondjuk meglepetés így is, viszont piros pont a készítőknek, amiért igyekeztek nagyon könyvhűek maradni (nagyjából a végig.) 

Szóval Markot otthagyták. Innen indulunk. Mit csinálna egy ember ilyenkor? Én mondjuk először nagyon kétségbe esnék, (és úgy is maradnék, bár kevés az esélye, hogy kiküldjenek a Marsra) és ez történik a könyvben is, majd jön a pálfordulat, a minden-mindegy effektus, és nekiáll a bütykölésnek. Sokat lehetett hallani a filmkritikák kapcsán és a könyvről is, hogy olyan, mintha egy Kincses szigetre tévedt MacGyver lenne (még a fülszöveg végén is ez van), és bár lehet hogy van benne valami, de ettől szerintem az ötlet sokkal eredetibb. 

'Ezen gondolkodnom kell. Meg kell kérdeznem magamtól… mit tenne Hercule Poirot? Rá kell állítanom a problémára a „szürkeállományomat”.'

A fantasy, sci-fi rajongók tudják, hogy ez már a hard sci-fi kategóriába tartozik. Itt az űr, és keményen dolgozni kell benne a fejeddel is a túlélésért. Számolás, fizika, kémia, botanika (a növénytermesztéshez) és űrhajózási alapismeretek, technika, van itt minden kérem. És bár én nem vagyok kvantumfizikus, és semmiféle közöm sincs a természettudományi tantárgyakhoz, mindez olyan csodásan és izgalmasan van leírva, hogy elfelejtem, hogy ez nem valóság és mindent elhiszek neki, amit kiszámol. (Az első 100 oldalon még nagyjából követni is tudtam, a vége felé adtam fel teljesen). 

Lerí a könyvről, hogy a szerzőnek van valami köze a NASA-hoz, mert ahhoz túl sok mindent nevez meg, és ír le, hogy ne így legyen. Szerintem ez még akkor is igaz, ha az eszközök és az elmélet fele kitaláció, de kérem, mért ne termeszthetnénk krumplit a Marson? Ha már sci-fi, adjuk meg a módját. 

 Nagyon sok benne a technikai leírás, számolgatás. Nem tudom, ha nem láttam volna előtte a filmet, el tudnék -e képzelni egy Marsjárót, vagy a Lakot vagy bármi technikai kütyüt, ha a kis szememmel nem látom (bár tudom, a képzelőerő hatalmas, és a könyvekkel lehet fejleszteni, de na, én nem a Star Wars-on nevelkedtem.) Viszont tény és való, hogy még senki nem magyarázta így el a víz keletkezését, ráadásul még meg is értettem. Sokkal egyszerűbb a hatásokat pár bummal bemutatni, mint az órán kovalens kötéseket rajzolni (hű, de régen volt.)

"Kifinomult módszerrel (kalapács) eltávolítottam a műanyag egyes részeit, aztán óvatosan kiemeltem (ismét kalapács) a szilárd habszigetelést."

A másik fő eleme ami fantasztikus, a fanyar humor. Mark igazi Geek, a szó nemesebb értelmében. Műszaki zseni, aki tudja is hogy mit tud és mit nem. Watney először magával beszélget, főleg a videónaplónak, hogy elmentse a történéseket, és ne őrüljön bele. Aztán amikor már bejön a földi kommunikáció, megindul a két másik szál is (Hermesz és a Föld) és innen minden egyre csak izgalmasabb lesz. A kemény sci-fi mellé bejön a morális téma. Mennyit mondhatunk el? Megéri -e minden pénz, minden munka, emberi életek kockáztatása, hogy valakit megmentsünk az űrből? Tetszettek ezek a párbeszédek, kicsit belekukkanthattunk, milyen lehet a NASA fejeseinek lenni (még akkor is, ha ez nincs is így a valóságban).

Egy nagyon jó ábra, ki hol van éppen a történetben. 

És hogy ne legyen olyan unalmas az élet Watney magát szórakoztatja mindezzel. Ültet, kommunikációt épít, rendben tartja a Marsi lakot (ha már ő az egyetlen lakója), és mindemellé szinte minden oldalon kapunk pár önirónikus, cinikus megjegyzést, hogy a könyv és az élet vidámabb legyen (na meg persze nem kevés káromkodást, de csak úgy férfiasan!)

"Én: Ez nyilvánvalóan egy dugulás. Mi lenne, ha szétszedném, és ellenőrizném a csövek belsejét? NASA: (ötórányi tanácskozás utan): Nem. Elbaszod, és meghalsz.
Úgyhogy szétszedtem."

 A magyar filmes borító és az angol eredeti

Bár Matt Damon istenien alakítja Mark-ot, számomra kevésbé átütő itt a borítón Marként szenvedő tekintettel. Nekem sokkal jobban tetszik a porban repülő űrhajós, mind színben, mind a témához jobban kapcsolódva. Arról nem is beszélve, hogy csúful elfordították a film címét magyarul. Miért nem volt jó a Marsi, mikor a könyv alapján mindenki így ismer? Ezzel mellélőttek, a  Marsi amúgy is jobban hangzik:-D 

A történetvezetésre jellemző, hogy miután kikupált és rendbehozott dolgokat, a másik oldalon mindig beüt a krach. Mert ami elromolhat, az itt is elromlik. (De mint tudjuk, imába kéne foglalni a ragasztót!) Itt fedeztem fel a vége felé két nagy eltérést a film és a könyv között. Míg az utolsó nagy Mars-járó útnál filmünk szereplője egyenesen hasít, addig a könyvben Watney küzd a porral és a viharral, számol, irányt keres... sajnálom, hogy ez nincs benne, bár tudom, hogy így is hosszúra nyúlik a film. A vége pedig talán kevésbé drasztikus, mint a filmben, de hát na. Ez mégis csak amerikai film, nem bírták volna ki ott is dráma nélkül? 

"Fura egy érzés ez. Bárhová megyek, én vagyok az első. Ha kilépek a marsjáróból? Én vagyok az első, aki valaha ott járt! Ha megmászok egy dombot? És vagyok az első, aki valaha megmászta. Ha belerúgok egy kőbe? Az a kő egymillió éve nem mozdult onnan!"

Hogy miért ennyire fantasztikus ez a könyv? Talán a fenti utolsó idézet miatt. Mert egy kicsit talán mindannyian szeretnénk ilyen okosak, viccesek, és menők lenni, hogy mi legyünk az első ott lakó ember a Marson. Vagy ha nem, akkor meg jól szórakozni egy vicces, jól kitalált és elképesztően kidolgozott regényen. Ezeket viszont megkapjuk ettől a könyvtől. Kitekintést az űrbe és frenetikus élményt olvasás közben!