Könyvmustra: J.J. Abrams-Doug Dorst: S- V. M. Straka - Thészeusz hajója

Ó, ez most az új szerelmem. Rengeteget tudnék mesélni erről a könyvről, de ez most főleg egy képes színes szagos posztnak készül, spoiler mentesen, csak illusztrálva a könyv szépségét és érdekességeit.

A Star Wars írója J. J. Abrams és Doug Dorst megálmodott egy olyan projektet, ahol te is benne vagy, része vagy egy kutatásnak, nyomozásnak a mellékletek segítségével. Ez egy afféle könyv a könyvben stílusú/keretű történet. Két egyetemista, egy lány és egy fiú kezd el levelezni V. M. Straka Thészeusz hajója című könyvében. Ennek a könyvnek a főszereplője a titokzatos S, aki emlékezet kiesése miatt önmagát keresi, és sok furcsa, ijesztő, néhol misztikus, néhol horrorisztikus, néhol filozofikus dologgal találkozik.

A fiatalok együtt nyomoznak S kiléte után, de Straka, a mű szerzője még annál is izgalmasabb, érdekesebb téma, ugyanis róla sem tudunk szinte semmit, kezdetben csak a fordító bevezetőjéből és lábjegyzeteiből tájékozódhatunk, majd a sok politikai, nyomozási háttér ezt mind árnyalja.

És hogy mi teszi mind ezt még részletesebbé, és izgalmasabbá? A két fiatal levelezése, a kibontakozó kapcsolat, az együtt nyomozás öröme, hogy közben megosztják egymással a félelmeiket, a vágyaikat, a kétségeiket, mindezt gyönyörű kézírással a margón, különböző színekkel jelezve a párbeszédek idejét. Ők is megismerik egymást, mi is őket, a múltjukat, a jelenüket, és a néhol félelmetes jövőt. Kemény karakterfejlődés is van benne, szépen végigkövethető már a közepén is, mennyit változik a történet, mennyi idő telhet el, mi történik közben a szereplőinkkel.

E mellé már csak ráadás a több mint 20 kivehető melléklet, levelek, képeslapok, cikk kivágás, térkép, gyászjelentés, szalvéta, mindent, amit egymásnak küldenek a könyvben, mi is megkapunk.

Így talán már nem is csodálkozunk annyira, mikor meglátjuk az árát. Mindez vászonba kötve, eredeti megsárgított papírral, fekete, keménykartonos díszdobozzal, amin te vághatod fel a címkét, a rengeteg melléklet színes előállításával és pontos tükrözésével. És ha ez ég nem lenne elég, a színes kézírás magyarításával, aminek során úgy hírlik, két kalligráfust is elfogyasztott a kötet, mert annyit kellett írni a margóra, hogy az egyik írója ínyhüvely gyulladást kapott, és le kellett váltani. A Geopen több évig dolgozott ezen a projekten, hogy kiadhassák a könyvet, és sajnos most nincs is nekik már készleten, ezért döntöttem gyorsan a mellett, mikor az Alexandra leakciózta múlt héten, hogy ezt nekem meg kell szereznem. És most  nem tudok betelni vele! Nézzétek!

 Umpa lumpák! 

Könyvajánló: Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

A könyv adatlapja:

Kiadó:Cartaphilus

Sorozat: Carta Light

Kiadási év: 2012

Oldalszám: 488. old. 

Folytatásos:igen, van 2. része

Eredeti címe: Me Before You

Fordította: Lányi Judit

Fülszöveg:

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Gondolataim a könyvről:
Mint oly sokaknak,  nekem is a film miatt került most a látóterembe a könyv. Sok jót hallottam már róla, és azt is, hogy nem egy könnyed, nyári romantikus történet, ezért akkorra tartogassam, amikor sírni támad kedvem.

Hát ha sírni éppen nem is, de kedvem támadt a március 15.-ei hétvégén, így nekivágtam. Sok betegről, bénultról, sőt tolószékesekről is olvastam már, de ilyen szintű bénulásról még nem.  Mikor semmi mást nem tudsz mozgatni csak az arcodat a nyakadtól felfelé... elképzelni sem tudom, milyen lehet ez egy élet igenlő, pezsgést és extrém sportokat kedvelő férfinak. Na de kezdjük az elején.

A könyvnek végtelenül bájos, kedves és egyben a helyzet milyensége miatt fanyar és gunyoros hangulata van. Szerencsére váltott szemszögű, kapunk Lou és Will gondolataiból is, ami néhol nagyon vicces. Ami kicsit néha talán megzavarja vagy épp színesíti (kinek, hogy tetszik), az Will anyjának és apjának a jelenléte, néha ők is kapnak pár fejezetet, hogy még érdekesebb legyen a leírás a család szempontjából is.

Lou kedves, bár kicsit néha hebehurgya, de életvidám, vicces, élni akar, és keresi a helyét és a céljait az életben. Ehhez hozzátartoznak a színes, vicces bohókás ruhák, amiket én imádtam (Ó a méhecskés harisnya, lásd jobbra.) Szerettem a hebehurgya családját, a takarítómániás anyját, az okos és segítőkész nővérét a káromkodó kisgyerekkel, az apát, aki csak ostorozza Lou-t, pedig ő legalább dolgozik, és persze a nem sok vizet zavaró nagypapát is. Ez mind lehetne egy valós család, és ettől végtelenül életszagú a sztori.

Will a másik véglet. Még látjuk a baleset előtt, milyen volt az élete, és hogy mindez mivé szűkül le. Sérteget, bánt, eltaszít, mert talán így dolgozza fel, így akarja megvédeni a szeretteit, ez a védekező mechanizmusa.

Na és persze ott van Patrick, az állandóan edző, de szinte nem is létező barát, aki engem rettentően idegesített, mivel ez baromira távol áll tőlem (bár lehet, hogy pont ez volt a szerepe), és Nathan, aki maga az ápolók megtestesült jó példája. Bárcsak ma is ilyen lenne minden ápoló az egészségügyben. (Ó, haj, erről sokat tudnék beszélni.)

Majd Lou új életcélt talál, és belendül. Tervez, ötletel, végre komolyan elkezdi érdekelni valami. Nekem itt kezdett érdekes lenni a dolog. Milyen lehetőségei vannak az ilyen embereknek? Mennyi nehézséggel kell megküzdeniük a mindennapokban, ami nekünk fel sem tűnik (lásd lóversenypálya.)? Mennyire nem segítőkészek az emberek, és nem empatikusak, ha sérült embertársaikról van szó?

Aztán voltak benne csodás és vicces és felemelő pillanatok. Mint például a koncert. Vagy a lagzi. Vagy az utazás. Nem is tudtam hogy ennyi chatszoba, és lehetőség van már az ő számukra is. Tudom, hogy mindenféle problémával együtt lehet élni, ha az ember akar, küzd és van értelme miért maradni, de más távolról gondolni ilyenre, mint olvasni ezekről a helyekről (nem néztem utána, de feltételezem a szálloda tényleg létezik.)

Ó, és a vége. Nem szeretnék sok mindent elárulni róla, de igen, keményen megríkatja az embert, többször is. Pedig azt hittem, hogy engem majd nem, mert én aztán nem, de hát na. Ami jól van megírva, az jól van megírva.

Ha pedig nem volt elég beszámolónak az eddigi, egy kis extrának itt a film trailere, ami nagyon jónak tűnik, én rettentően várom már:


Végül, mivel kicsit utánaolvastam, kiderült, hogy van folytatása is After You - Utánad címmel. Tavaly jelent meg külföldön, és természetesen Lou-ról szól, nem túl eredeti csavarral, mindenesetre tipródom, és egyelőre nem hiszem, hogy el akarom olvasni, hagyom, hogy átjárjon még az első könyv élménye, de a borítóit megmutatom nektek:

Vannak könyvek, amikben elveszel. Vannak könyvek, amik berántanak, a furcsa hangulatukkal, a kis színes ruhácskáikkal, a fanyar humorral, a barátsággal, a hűséggel, a kitartással, a bánattal, a gondolataikkal. Ilyen volt ez a két nap Lou és Will társaságában. Berántottak, és én csak ültem és olvastam. Mert eldöntöttem, és mert megtehettem. És ennél talán nincs is jobb.

Könyvajánló: Karen Akins: Időhurok

A könyv adatai:

Kiadó: Gabo

Sorozat: SFF/YA

Kiadási év: 2015

Oldalszám: 332. old. 

Folytatásos: igen (Goodreads szerint 2 részes)

Eredeti címe: Loop

Fordította: Heinisch Mónika

Borítóterv: Sánta Kira

Fülszöveg:

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

Gondolataim a könyvről: 

Először is, olvastam már jó pár sci-fit, időutazós könyv is volt benne, nem is egy, de ez, hát talán most először volt olyan bonyolult, hogy nem értettem sok mindent a végére. De kezdjük az elején...

Minden a borítóval kezdődött. Az a fránya borító fogta meg a szemem, és csalt bele a csapdába. Még a sci-fis Betűevők találkozóra szedtük össze kolléganőmmel a polcról, és megakadt a képen a szemem. Megnéztem, Sánta Kira készítette, aki például az Ólomerdő és az Üveghegy csodálatos borítóit is, így nem is csoda hogy bevonzott. YA is, sci-fi is, meg még időutazunk is, gondoltam, csudi izgalmas lesz. És az eleje még az is volt. 

Lassan indul be a cselekmény, de érdekesnek tartottam az alapötletet, hogy egy időutazást tanuló suliból indulunk ki. Rengeteg felé el lehetett volna vinni a szálat, de az elején nagyon keveset kapunk ebből a modern, fejlett, XIII. századi világból. Csak az épületben vagyunk, majd utazunk is vissza. 

A mi jelenünk, vagyis a múlt, és persze Finn sokat lendít a dolgon, és innen még érdekesnek is tűnt a dolog, az apró nyomok, a kavicsok, stb. Mivel sajnos a fülszöveg itt viszonylatilag sok mindent lelő a cselekményből, nem nehéz kitalálni, hogy a bonyodalmak ott kezdődnek, ahol Finn a jövőbe kerül. 

És valahogy innen felemásak a benyomásaim. Mert bár kerülgeti Finnt, de nem igazán nevezhető ez YA regénynek. Viszont a sci-fi-s rész is csak ott domborodik ki benne, mikor kilépnek az iskolából, Bree-ék lakásában, az utcán, hogy miket esznek, mivel utaznak. Ez pedig nekem kicsit kevés volt ebből a világból.

A mellékszereplőkkel sem leszünk sokkal gazdagabbak: Bree anyukájáról csak hallomásból tudunk, aztán ott van Mimi, a kedves, lelkes, bájos és zavaró szobatárs, akit néha kiraktam volna onnan és Wyck is inkább idegesítő, mint esetleges harmadik a történetben. Végül az az egy mondat, ami őrületbe kerget a történet alatt: 

"Az igazság a titokzatos mosoly mögött rejlik." 

Aláírom, hogy ezt jól kitalálta, de valahol a pentagonnál én elvesztettem a fonalat. Kezdtek a dolgok összekuszálódni, ki minek mit mondott, miért azt, melyik időben, melyik énje.... és ha egy olvasó elveszik a tartalomban, az rossz. Nagyon agyafúrtra akarta a szerző, de inkább nyakatekert lett, és kicsit érthetetlen. Bár tény, hogy esténként fáradtan olvastam, de meg szoktam tudni bírkózni egy sci-fi regénnyel is. 

A vége pedig, rövid, kurta, furcsa, és keretes, és nem lettem a rabja. Ez volt az első ilyen YA sci-fi kereszteződésem, és lehet, hogy egy darabig az utolsó is. Megnéztem, a Goodreads szerint van folytatása. nem tudom, a kiadó majd folytatja-e, de lehet, hogy azzal én már nem teszek próbát.

Borítókról és kiadásokról: 

 Az Időhurok külföldi borítója (fent) és a folytatás a Twist borítója. Ennek a hangulata sem rossz, én viszont szinte rajongok Kira munkáiért, szóval itt most egyértelműen a magyar kiadás nyert. Ha lesz még a Gabotól folytatás, remélem Kira készíti majd azt is.

YA regénynek kicsit gyenge, de sci-finek is még kevés. Agy mozgató, figyelmet lekötő kis light-os kalandregényecske. 

Könyvajánló: Katja Millay: A nyugalom tengere

A könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző

Sorozat: Rubin pöttyös

Kiadási év: 2014

Oldalszám: 488. old. 

Folytatásos: nem

Eredeti címe: The Sea of Tranquility

Fordította: Komáromy Zsófia

"Teljesen mindegy, hogy mindent jól csinálunk, hogy helyesen öltözködünk, helyesen viselkedünk, és betartunk minden szabályt, mert a gonosz akkor is ránk talál. A gonosz már csak ilyen leleményes."

Fülszöveg:

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt. 

Gondolataim a könyvről:

Sok olyan Rubin Pöttyöst olvashatunk mostanában, ami megtört lelkű fiatalokról szól. Itt sem más a helyzet, de most legalább nem megerőszakolásról van szó. 

Nastya magába zárkózott, csöndbe borult, hogy ne kelljen beszélnie, és hazudnia az igazságról. Mert az igazság nagyon fájna. Történet vele valami, amiben elveszítette a régi önmagát, életét, célját, a lelke egy részét. Azt reméli, hogy egy költözés, és az új emberek majd segíthetnek ebben. Bár szerintem ebben nem nagyon segítenek a kirívó smink és a fekete ruhák (kicsit gót stílus)a feltűnést kerülni, neki viszont ebben könnyebb a lelki világához igazodni. 

Josh apránként árva lett. Ezen nincs mit szépíteni. Autóbaleset, gyász, rák és lassú sorvadás. A nagy veszteségek közepette mégis megtalálta magát a művészetben, ez adott neki lelket, erőt, kitartást, támaszt. Asztalosként a famunkába temetkezik, és megint megjelenik a képzőművészet csodálatos ereje. 

Ahogy az várható, szépen egymásba gabalyodnak. Minden a garázsban kezdődik és ott is ér véget. Hosszú lelki leírások vannak, hál istennek két szemszöges a könyv, így Josh és Nastya nézőpontjából is kapunk képet. Sokszor aranyos, kedves és vicces, ahogy próbálják magukat gondolatban egymástól távol tartani. Viszont roppant érdekes, hogy egy-egy dologról mennyire másként gondolkoznak. Kinek mi a sértés, mi a bántás, ki mennyire kíváncsi, és mennyire nem kommunikálnak igazán az elején, csak a fejükben a saját gondolataikkal. Ezek nagyon sokszor vidultam magamban.

Aztán ott vannak a kedves és fontos mellékszereplők. Drew, a mindig vidám, nagyot mondó, csak barát. Szerettem amit ő képviselt, a barátot, akivel elvan az ember, akiben megbízik, akivel tud beszélgetni. A klisékben úszó, mégis érző szívű srácot. 

Szerettem Clay-t, mert művész és megszállott, mert úgy rajzol, hogy abban az ember lelke is benne legyen. 

Ezeknek a fiataloknak egymás barátsága, a képzőművészetük, az önkifejezésük a saját eszközük és támaszuk arra, hogy ezt a sok szerencsétlenséget feldolgozzák. Kiderül persze, hogy a testmozgás is hasznos, (elég sokat futunk éjjel) de nem is tudom, az egész hangulata végre nem annyira nyomasztó, és szenvedéssel teli, mint a hasonló témájú YA könyvekben, inkább felszabadító és nagyon sokszor elgondolkodtató. 

A könyv végén maga Katja Millay is feltesz két oldalnyi kérdést: Te mit tennél? Hogy döntöttél volna? Így viselkednél a helyükben? Észrevetted az apró nyomokat? És az ember agya jár már olvasás közben is, szereti őket, beléjük bújik, és végre nem gyötrődik, hanem érez, és sír, és alkotna, és csiszolna, és rajzolna egész este. Lehet, hogy ennek a könyvnek a hatására készült még ezen a hétvégén két oldal is az egyik színező könyvből. :-D

Sajnos a borítót még mindig nem igazán sikerült értelmeznem, a kiömlött fagyit nem mondanám központi témának, bár sok mindenre utal, hogy a szereplőknek csak az árnyék sziluettje látszik, de én ezen változtattam volna. Nem tudom milyen lenne a nekik való borító, de mindenképpen került volna rá valami művészet vagy valamilyen formában a fafaragás.

Mindenkinek ajánlom, aki egy érzelmesebb könyvön szeretne egy kicsit meghatódni, gondolkodni, elmélyülni, és beleveszni az olvasás élményébe!

Könyvajánló: Jessica Park: Celeste bolondulásig (Flat-Out Celeste)

A könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző

Sorozat: Szeretni bolondulásig

Kiadási év: 2015

Oldalszám: 360. old. 

Folytatásos: igen, 2. rész

Fordította: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.

Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.

Gondolataim a könyvről:
Miután befejeztem Matt és Julie mind két történetét, csak erre vártam. Tudtam, hogy jön a folytatása és a furcsa kishúg, Celeste is külön kötetet kap, de nem tudtam, milyen lesz majd a fejében lenni.

Hát nem semmi, az biztos. Celesttel történt valami a bátyja Finn halálakor, és azóta máshogy él és viselkedik. Az előző kötetben megismertük Fotó Finn-t és el is búcsúztunk tőle, mert Celeste kezdte feldolgozni a traumát.
Ám a gimnázium amúgy is kegyetlen világa tetézve még a pályaválasztási kényszerrel már nagyobb falatnak bizonyult. Celeste tudja magáról, hogy valami probléma van vele, mégsem mert utána nézni, mi lehet a baja, elfogadta a különcséget, és hogy nem tud ezen változtatni. Látjuk, hogy a baj mentális alapú, hogy egyébként végtelenül okos, és intelligens, csak a gesztusokkal és az érzelmek terén nem boldogul mindig. Egyszer el is kezdi begépelni, és én folytattam helyette, ha jól sejtem Park az Asperger-szindrómára célozgatott Celestnél.

A könyv olvasásakor az elején meg kellett küzdenem azzal, hogy ne bosszantson a választékos, lassú, kimért párbeszédek és válaszok stílusa.De ha ezt az ember átveszi, utána végtelenül szórakoztató és vicces, ahogy Celeste beszél. Hogy különc, hogy nem úgy dolgozza fel még a legalapvetőbb dolgokat sem, és nála még a randi is csak hetekkel később esik le. :-D

Justin megjelenésével pedig minden meg/és feloldódik. Itt is megy az üzenetváltás, mint annó Julie és Matt esetében, nagyon aranyosak és cukik az üzenetek és a gesztusok. Az egyik ilyen a kávéhabba képrajzolás sms-ben. Én is szeretnék mindig ilyet kapni reggelente!

Aztán vicces ahogy Celeste próbálkozik barátokat keresni (rózsaszín haj!!), mert ezeken sikítva nevettem, és végül mégis az eszével hódítja meg őket, azzal ami ő maga, és nem azzal, ami próbál lenni. Harcol önmagával, a világgal, próbálja eldönteni hova menjen (kb. az összes jó egyetem közül választhat) és mindig próbálkozik, küzd, nem adja fel a számára nehezen értelmezhető "rendes emberek világában".

"– Néha csatákat kell vívni, hol kisebbeket, hol nagyobbakat. De mindig érdemes megvívni őket. – Még szorosabban ölelte. – Ez most a te harcod, Celeste. A csata közepén vagy. Érzem.
– Azért, mert te már megvívtad a harcodat?
– Igen. Én már túléltem a csatámat, és te is túl fogod élni a tiédet."

Van benne több romantikus szép jelenet is, mint a vacsik (hogy lehet annyi helyen kajálni egy este?), a csillag a fán, és a liftes jelent. Szerettem, hogy a beszélgetéseik mindig úgy kezdődnek, megvan ennek a romantikus bája is.

Igazából nagyon sok mindent szerettem ebben a könyvben, de legfőképp a látásmódját és a gondolkodásmódját. Mikor Justin győzködi a végén, nagyon szép és érdekes gondolatokat mond neki. Ki mondja meg mi a rendes? És miért kell mindenkinek olyannak lenni? Olyan sok féle ember él köztünk, más látásmóddal, világnézettel, és talán néha nem baj, ha nem vagyunk teljesen egyformák.

A vége felé kicsit drámaként itt is kapunk Fotó Finn-t (azt  a jelenetet majdnem megkönnyeztem, sok minden veszett el akkor), de ennek meg kellett lennie a szép lezárás érdekében. Szép csúcspontja volt a könyvnek.

Mattből és Julieból is kapunk a végén egy kicsit, mert bár nem úgy voltak jelen, ahogy szerettem volna, a vége mindenért kárpótolt. Nagyon megharagudtam a könyv elején, hogy így elintézte őket, kicsit feleslegesnek tartottam, mert a könyvben e nélkül is lett volna elég bonyodalom, de a végén szépen feloldotta Park ezt is.

Extrák:
Az írónő honlapján van pár apró infó, a könyv már megjelent hangoskönyvként is. Találunk pár képet is a modell iker lányokról, akikről az írónő Celeste-et mintázta, és lentebb a lap alján kapott helyet a könyv dallistája. Nagyon jó dalok vannak benne, ebből az én kedvenceim a One Republic számai.
Itt pedig az eredeti babarózsaszín borító, ami kapcsolódik a Matt-es kötetek stílusához. Sajnálom, hogy nem ez lett a magyar, az a lány nem sokat mond a könyvről, és sajnos sablonos is, ez viszont maga a könyv tartalma apró részleteiben, és nekem gyengém az egységes külső egy sorozat esetében, így ezért szomi vagyok, de addig is, itt lesz nézegetni valónak ez a kép.

Ez bár egy kicsit furcsa szemléletű, de szívet melengető kötet, és ebben az esős februári időszakban pont ez kellett a lelkemnek. Szépen lezárult a történet, Celest könyvével lett kerek minden.