Okváth Anna : Szonáta gordonkára és kávédarálóra

"Normális, hogy mindenki azt hiszi, ő jobban tud szeretni, mint a másik. Pedig valójában minden szeretet más."

Gondolataim a könyvről:

Első blikkre a borítója fogott meg nagyon. Olyan szép és finom, mint a Zápor utcáé, és miután a kolléganőm azt mondta, hogy nem bírta letenni az éjjel, olyan a szöveg, tudtam, hogy nekem is el kell majd olvasnom. 

A könyvben folyik a szöveg, mint a gondolat. Nincsenek benne fejezetek, nincs benne törés, Zsini elkezdi az elején és nagyjából időrendben megy végig szépen a történeten. Miután anyja halála után végleg elárvul, rendőr nagyapjához kerül, innen csöppenünk bele a történetbe. 

2chellos fanart Pinterest

Több társa is van, például a szomszéd srác, akihez reménytelen szerelem és barátság fűzi, vagy a sokszor meleget adó kis tacskó, akinek kb. 5-ször olvastam el a nevét, mire rájöttem, hogy nem jól mondom magamban, és az elején félreolvastam. Majd végül jönnek a nagy célok, a kemény felkészülés a Zeneakadémiára, az életre, és az első igaz szerelemre. 

Talán nem mondok el túl nagy titkot, hogy némi titok is rejtőzik a kapcsolatban, és megkapjuk az első igazi nagy fájdalmas csalódást is. Ami ezután történik Ginával az talán sokunkkal megtörténik ma is. Elveszti magát és csak sodródik, és élvezi az életet. Bár biztos, hogy én nem éltem volna együtt egy ilyen emberrel, furcsa és egyben érdekes is olvasni, miket gondol közben főhősünk. 

" A félelem azonban más. A félelem nem a bátorság hiánya. Benne is van a nevében, valami elementáris. Fél elem. Na, ez a fél elem vagyok én. Nem hiányos, nem kipótolható, hanem az egésznek csupán a fele. "

Angel by Lena Sotskova Pinterest

Amiért nem tudtam letenni, mert ebben is fájdalmasan szép és igaz gondolatok vannak. Sodorja az embert, mert mindig kíváncsi rá, hogy mi történhet még ezután, meddig kell még szenvednie, vagy épp mikor fordul már át a sorsa. 

Ahogy az ismerőseim, én sem tudtam letenni éjszaka, de mivel muszáj volt aludni, munka előtt folytattam hajnalban. Nem tudom megmondani mi az ereje. Csak azt tudom, hogy ebben is csodaszép mondatok vannak, az ember mindent átérez, együtt lélegzik a szereplőkkel. Ilyen csak akkor fordulhat elő, ha nagyon jó a történet, a karakterek pedig nagyon eredetiek. 

Sajnos még nem nagyon ismerem Okváth Annát, próbáltam utána olvasni, és interjúkat olvasni vele. Biztos hogy vannak közös pontok, és csak az tud ilyen szenvedéllyel írni a zenéről, aki már maga is játszott ilyen szenvedéllyel (én zongoráztam és gitároztam is, a gitárjaim közel állnak hozzám.) 

Mindenesetre két csodás estét töltöttem ezzel a szívet tépően szép történettel, és a csodás mondatok miatt még biztos hogy fogok is egy párat. Új kedvenc magyar szerzőt avattam. 

Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈

Fülszöveg:

Játszottak már az érzelmeid bűvös húrjain?

Zsini fiatal, bohém lány, akinek mindene a csellózás.
Eltökélten be akar kerülni a Zeneakadémiára, de a sors különös mentort ad mellé. A férfi csupa rejtély, ellentmondás, undokság, olyasvalaki, akibe nem ajánlott beleszeretni.
Zsininek persze sikerül. De vajon tényleg ő az igazi? Vagy ez a szerelem csupán délibáb?
Lehet, hogy tökéletes muzsikát nem a pontosság, hanem maga a szenvedély ad?
Zsini keresi önmagát, az őszinte dallamokat, és az igazi, elsöprő szerelmet.
Az élmények örvényében hűséges társa egy háromszáz éves cselló, egy gyerekkori barát, egy szálkás szőrű tacskó és a bosszúvágy, hogy a családját elhagyó apjának egyszer beolvashasson.
Történet, melyben mindenki magára ismerhet, aki valaha remélt, álmodott és csalódott, de mert újrakezdeni.

A könyv adatlapja:

Kiadó: Könvmolyképző

Kiadási év: 2016 

Oldalszám: 336. old. 

Sorozat: Vörös pöttyös, nincs folytatása

Folytatásos: ha jól néztem, nem