Okváth Anna: Más állapotok

Gondolataim a könyvről: 
Elolvastam a fülszöveget és elsőre valahogy ez a babavárós téma nem indított el semmit. A borítóképet sem nagyon tudtam mire vélni, sajnos ez most kevésbé sikerült figyelemfelkeltőnek, így hát hagytam pihenni a dolgot. Nem sok arany pöttyös került még eddig a kezembe, úgy voltam vele, van ettől most, ami jobban érdekel.

Elolvastam Okváth Annától a Szonáta gordonkára és kávédarálóra című fantasztikus élményt, majd rájöttem, hogy ez a könyvecske is tőle származik, sőt ez jelent meg tőle korábban!

Kolléganőm pedig szeptember elején a kezembe nyomta, hogy ez nagyon jó, olvassam el, mindenképpen. Hát volt más lehetőségem, a jó Isten is így akarta?

Anna a mindent tudó elbeszélő frappáns stílusával kezd. Így megismerjük a balerina történetét, akinek már nem elég csak a tánc és az orosz nyelv, hősnőnk gyereket szeretne, de nem is akárhogy. Neki csak a gyerek kell, a kapcsolat és a kötöttség nem!
Hát jó, gondoltam, ez a mai társadalom nagy népbetegsége, nincs elég baba, mindenki önmegvalósít és amúgy is, 30 felé meg milyen dolog, hogy holmi nőknek még nincs családjuk és gyerekük, lakásuk?

Aztán meghökkentem a marcona orosz professzoron, aki hajlandó... Mert azt meg kell hagyni, egyik karakter sem szimpatikus első körben, ahogy pedig apránként felsejlenek a családi hátterek és indítékok, egyre bonyolultabb lesz minden. Miért pont most kell a gyerek? Miért pont ettől az embertől, mikor egy talán bárki fiatalabb megfelelőbb lett volna? Ezen akadtam fenn több körben, számomra az alapszituáció, hogy valaki hirtelen gyereket akar egy volt tanárától (persze távolságtartással!! ) volt a mese azzal a bizonyos habbal.

Viszont talán pont a miatt, mert maga a történetszál annyira képtelennek tűnik kezdetben, a könyv olvastatja magát. Tudjuk, érezzük, hogy mindkettejüknek megvannak a maga indokai, és ha még nem is érezzük a biztos kapcsot, a történet szálai eléggé egy irányba mutatnak. 

Ha az ember ezen a tényen túllép, a történet viszont fantasztikus. Van benne könnyed fanyar humor, az elbeszélői stílus megnyerő, épp csak annyit köt az orrunkra amennyit kell, egyedi a hangvétele.
Itt is találunk benne persze egy cuki kutyát, és a komolyzene is előbukkan itt ott, ez lehetne akár Anna írói stílusjegye is.

Anna Mácsai Pál színészként látja a fejében Lórándot. 

Nem tudom mennyire tükrözi a valóságot, mennyire valós a történet, viszont maga a stílus megnyerő annyira, hogy az ember mindenféle képtelenséget elhiggyen neki. Legyen akár mindent tudó elbeszélő, tinilány, vagy épp marcona orosz professzor.

Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈

Még több érdekességért látogassátok meg Anna Blogját, szuper kis posztok vannak benne a szereplőkről, a érett férfikarakterekről, vagy épp akár a szeretett tacskókról.

Fülszöveg:

Egyedül nem megy?
Mit teszel, ha egy nap szembesülsz a benned ketyegő biológiai vekker sürgetésével, ám reménytelenül szingli vagy?
Léna önálló fiatal nő, családi állapota: független, és ezt nem is hajlandó feladni.
Ám vágyik arra, hogy anya legyen.

Tervéhez a véletlen egy apát is a rendelkezésére bocsát – Iványi professzort, régi, rettegett egyetemi tanárát, aki feleségével gyermektelenül él. Megállapodásuk világos: semmi gyengéd érzelem, semmi személyes. Az érintkezés egyetlen célja a kívánt terhesség.
Vajon mihez kezdenek, ha meglepő, más állapotokban találják magukat?
Mennyit ér a becsület, az adott szó? Hol ér véget az értelem, és hol kezdődik az érzelem?

Az írónő maga :-D

A könyv adatlapja:

Kiadó: Könvmolyképző

Kiadási év: 2014

Oldalszám: 219. old. 

Sorozat: Arany pöttyös

Folytatásos: nem

Borítóterv: Magocsa-Horváth Éva