2017. december 7., csütörtök

Böszörményi Gyula: Mindörökkké várni





Gondolataim a könyvről: 
Rólam tudni kell, hogy nem olvastam még semmit eddig Böszörményi Gyulától. Tudom, hogy iszonyatosan sokan állnak hozzá sorba, hogy van több gyerekkönyv sorozata és most már történelmi krimis magyar témájú is (amit tényleg tervezek elolvasni), de valahogy engem még eddig elkerült a Böszörményi-láz.

Aztán jött Varga Bea első novella válogatás kötete Esővágy címmel, ami utat tört magának, a csoda novelláival és László Maya illusztrációival, majd úgy tűnik, a kiadó (és gondolok is főleg Katona Ildire) elég fantáziát látott benne, hogy Gyula írásait is megjelentesse ilyen szép kötet formájában.

Az írások főleg fantasy témájúak, több megjelent már a Galaktika folyóiratban is, viszont itt is igazán szép kiegészítés a kötethez a Maya által készített képek sora a novellák elején.

Itt kell elmondanom, hogy szerelmes vagyok Maya illusztrációiba, mindenféle elfogulatlanság nélkül. Az Esővágyon is valami csodát művelt, de ez a borító talán még egy fokkal közelebb áll hozzám.
E mellett szép, egységes kinézetet teremt az elkezdet novella sorozatnak (reméljük, lesz még ilyen, nem csak ez a kettő. A sort majd várhatóan decemberben az Érints meg! ...lelki cseppek hétköznapokra folytatja, szintén Maya rajzaival.)

Gyula történeti bár főleg sci-fi és fantasy témájúak, minden korosztályhoz és élethelyzethez szólnak. Nem haladtam sorrendben a kötettel, hanem a napomhoz illő illusztrációt és címet választottam ki, az alapján kezdtem bele egy-egy novellába.

Mondanom sem kell a címadó novella volt az első között, és nem hiába kezdtem én is azzal. Gyula úgy feszegeti a lét kérdéseit, hogy közben áttekinti a történelmi korokat, miért, és mire várhat az ember minden időben? És egyáltalán érdemes -e mindörökké várni, ha közben úgy éljük az életet, hogy csak várunk, sóvárgunk, és nem használjuk ki a jelen perceit.

Nem ecsetelném egyesével a történeteket, fedezze fel mindenki magának akkor, amikor leginkább vágyik és fogékony rá. Viszont egyszer legalább érdemes! Olvassunk ne csak szórakoztató irodalmat, hanem minél több novellás antológiát is!

Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈


Fülszöveg:
Ha azt hiszed, hogy nem a tiéd, akkor is…

Böszörményi Gyula
„A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget bámulta.”
Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője. A szerző 2016-ban az Isȧ, por ës homou című novellájáért megkapta a hazai SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat. Kiadónk ezen alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction novellagyűjteményét.
Bölcsesség, szellem, mély érzések.
Olvassa mindenki, még ha azt hiszi is, hogy nem szereti a sci-fit. Te is, kedves Olvasó! Meg fogsz lepődni.


A könyv adatlapja:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2017
Oldalszám: 304. old. 
Folytatásos: nem
Típusa: novellás antológia, Vörös pöttyös
Illusztrálta: László Maya



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése