Marie Rutkoski: A nyertes bűne (The winner crime) - A nyertes 2.

A nyertes trilógia második részében a hazugságok mellett az is kiderül, hogy Arinnak és Kestrelnek mivel kell fizetnie az egymás ellen elkövetett bűneikért.

Gondolataim a könyvről:
Mi lehet annyira jó ebben a könyvben, hogy két éjszakán át ébren tartott? Azt gondoltam, mikor végre megkaparintottam a folytatást, hogy ez majd egy gyengécske összekötő rész lesz. Hogy nem tudom, hogyan érik majd el, ami a fülszövegben szerepelt. De lássuk csak szépen sorjában.

Kestrel Valoria császárának fiához készül hozzá menni. Elígérte magát, hogy megmentse azt akit, és akinek az országát szereti. Próbál beletörődni, hogy mi a sorsa. A udvaroncok susognak, mindenki megfigyel mindenkit, a császár pedig rettentően élvezi a kegyetlen játszmákat. És ez lesz az egyik legnagyobb baj.

Arin nem adja fel, és mivel a palotába hívatják az ünnepségekre, megjelenik a palotában, ahol nem akármilyen párbeszéd zajlik le köztük. Hál Istennek a történet dupla szemszögű, és mindkettőjük szemén keresztül látjuk mekkora harcot vívnak. Kestrel a végtelenségig képes hazudni, hogy biztonságban tartsa akit szeret, miközben Arin hisz a hazugságoknak, de majd eleped érte.

Ketten nagyon különböző útra indulnak. Kestrel megpróbálja kihozni a helyzetből a maximumot, és a herrani miniszter közreműködésével kémkedik a fiúnak, kockáztatva a saját életét is. Arin pedig keletre megy szövetségeseket keresni, felejteni akar, változni akar, és közben megedződik. Kellenek ezek a felismerések, szépen le van vezetve mindkettőjüknél.

Míg Arin megerősödik, megkeményedik a sebektől, a találkozásoktól, és szövetséget köt, Kestrel úgy kezd elveszni, magányos, küszködik, és a bizalom, az apja iránti szeretet, tisztelet, és az Arin iránti szerelem és hűség közt őrlődik.

A Moly hatalmas ötlet, és szépen is indult az elején, de hát sajnos a császárnak mindenhol vannak kémei, és várható volt, mivel mind a ketten forró vérűek és hirtelenek, hogy valahol elbuknak.

A bizalom, a saját belső kétségek, mind nagyon szépen van kifejezve, vezeti őket. Végre van karakter fejlődés, cselszövés, és miközben elzárkóznak egymás elől, minden mozdulatukat, rezdülésüket, cselekedetüket a másik iránti szeretet vezérli. Nem tudtam letenni.

Különösen az első rész után volt nagy fordulat, mert ott megszenvedtem az elejével, mire beindult, és elkezdődött a cselszövés. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó folytatást ír hozzá. 

Marie Rutkoski a szerző

A vége pedig elég jó csavarral záródott, nem gondoltam volna, hogy pont így kerül leleplezésre. A császár pedig furfangosan megoldotta, hogy bár visszaadta a győzelmet, mégis mindent elvehet a herraniaktól. Ketten megint két úton indulnak, és sok a nyitott kérdés, szépen megágyazott a folytatásnak. Kérdés, hogy Arin tehet e még valamit a Herraniakért, és Kestrel képes lesz e ebből a szorult helyzetből is kimenekülni?
Kérdések, kérdések, hol van már a folytatás?

A borítókról: 
Szerencsére a kiadó megvette az eredeti borítókat, ahol nagyon szép egységes a kinézet. Nekem ebben az éjkék ruhában jobban tetszik Kestrel. Minden könyvön szerepel a kard, vagy a tőr, ami nem véletlen, ebben a kötetben különösen nagy hangsúlyt kap Kestrel tőre, amit még az apjától kapott, majd egy másik, amit pedig a császártól. Kifejezheti vele a harcot is, de a gyilkos tőrt is a sötétben. Kíváncsi vagyok, az utolsóban a Nyertes csókjában mit szimbolizál.

Amikor egy könyv két éjszakán ébren tart úgy, hogy tök beteg vagy és alig maradsz ébren, akkor az tud valamit!

Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈

A könyv adatlapja:

Kiadó:Könyvmolyképző

Kiadási év: 2017

Oldalszám: 403. old. 

Folytatásos: igen, trilógia 2. része

Típusa: YA fantasy

Fordította: Neset Adrienn :-D