2018. június 1., péntek

Anne Bishop: Vörös ​betűkkel (A Mások 1.)





Gondolataim a könyvről:
A könyvtárban a Szieszta  polcunkon láttam meg ezt a csodaszép borítót. Vérpróféta, farkasok, mások... gondoltam teszek egy próbát. Hátha jó lesz a világépítés, és nem esik bele a klisékbe, amibe a régi tipikus vámpíros, farkasos könyvek már igen.

Az eleje nagyon nyögvenyelősen indul. Több szemszögű, sok szálon fut, és a nagy titokzatosság mellé még a fejezetek is hosszúak. Igaz, hogy kis blokkokra tagolja, de akkor is. Nagyon nagyon küzdöttem az első 100 oldalon, hogy ne tegyem le a könyvet és hagyjam félbe.

Kapunk a könyv elején térképet, és egy elég jó háttérsztorit is. Földünkön az emberek osztoznak a sokkal korábban megjelent Másokkal, vámpírokkal, alakváltókkal, hollókkal, medvékkel, farkasokkal, és még ki tudja milyen lényekkel, ami csak lassanként kerül megvilágításba.
Meggie vérpróféta, ami azt jelent, ha megvágja magát, képeket, jeleneteket lát a jövőből. Szinte rabszolgasorsban tartja őket a Vezér (így nagybetűvel), innen szökik meg az Udvarba, ami a Mások kereskedelmi boltjainak ad helyet, emberek számára is.
Sierra Parker fanartja

Simon Wolfgard a farkas vezető, akinek el kell döntenie, hogy beengedi e összekötőként/postásként Maggie-t, és vállalja e ezzel a hatalmas veszélyt, ami az ő nyomozása után jár.

Mellékszálként bekapcsolódunk a félős emberek világába is, őket egy frissen idehelyezett rendőrtiszt képviseli. Nem sok vizet zavarnak, csak próbálják fent tartani a békét.

Ahogy átlendültem a holtponton, egyre izgalmasabb lett a történet. Maggiet bevonják a közösségbe, új részletek derülnek ki az egyes fajokról, megismerjük az ifjú farkast, Samet. Ő kulcsszereplő lesz, a megjelenésével érdekesebb, vidámabb lett a könyv cselekménye.

Maggie kicsit előre jósolja a fordulópontot és a végén a drámát, sajnos ez eléggé kikövetkeztethetővé tette a végét, és a készületek alatt is lassan pörgött fel az esemény. Várjuk a havat... elindulnak a csapatok. Túl titokzatosra akarta venni, de nem nagyon lett az.

E mellett sajnos a szerkesztés sem dicsekedhet, fejezetenként van benne egy elütés, hiányos, vagy felesleges a betű.Én a külföldi lektor, vagy szerkesztő helyében jócskán meghúztam volna itt ott a cselekményt. Kell hogy érzékeltesse a postai munkát, de nem kell minden napot 5-ször leírni, apró változtatásokkal.

Nagyon tetszett az itteni köddé váló vámpírok kifejezése. Sötétek, de mégsem félelmetesek, kedvesek, törődők, és mégis a Mások közül az egyik legerősebb faj. A vámpír klán feje különösen jó fej, és plusz pont azért, hogy érintéssel is tudnak vért szívni, nem kellenek a nagy fogak, meg a két lyuk mindenkire.

Sam és Maggie kapcsolata még nagyon virágnyelvű, és nincs is kimondva teljesen, itt is csak a védelmi ösztönök működnek. Sajnos a Goodreads szerint kint már 6 része jelent meg angolul, ha jól néztem, nálunk még csak a második jött ki, így egy kicsit elkámpicsorodtam, és elgondolkoztam, hogy szeretném e én ezt tényleg folytatni?

Viszont isteni, hogy a magyar borító nem az eredeti amerikai kiadás (nekünk a spanyolokéval egyezik), amin a kicsit számítógépes grafikájú Maggie van rajta. Mindegyiken... sajnos nem gondolták túl a tervezést. 



Nem mondom, hogy maradandó élmény marad, inkább érdekes volt a karakterek és a világépítés miatt, de én elég sokat húztam volna meg belőle. Viszont ha szembejön még magyarul a második rész, lehet, hogy nem állok neki ellen.


 Nem bántam meg - nem volt annyira egyedi, de jól szórakoztam 💃

Fülszöveg:
Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

A könyv adatlapja:
Kiadója: Twister Media
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 512. old.
Műfaja: dark fantasy
Fordította: Bozai Ágota
Folytatásos: igen, angolul már 6 része van a Goodreads szerint
Angol címe:Written in Red

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése