Filmélmény: A Hobbit - Az öt sereg csatája - BOTFA

Ezzel még szintén tartozom a tavalyi évből. Karácsony és szilveszter között jutottunk el a moziba, hogy miután már majdnem mindenki látta, mi is megnézzük a párommal, természetesen 3D-ben.

Viszont kivételesen most az egyszer csalódtam. Nagyon vegyes érzelmekkel, kicsit dühösen, és felháborodva jöttem ki a moziból. Tudtam előre, hogy ez nem lesz olyan jó, mint a többi film. Hogy beleírtak, átírták, és megint lesz egy grandiózus nagy csata, közben meg beépítettek mindenféle szálat, hogy kitöltsék az űrt.

Végig Spoileres lesz, az olvassa, aki már látta, vagy akit ez nem érdekel!. 

Kezdem azzal ami iszonyatosan bosszantott: (Nem sorrendben, hanem a nem tetszés szerint.)

 1. Alfrid. Elhiszem, hogy kellenek mellékszálak, de pont ő? És ennyiszer? Még az első pár jelenete nem is zavart volna, de hogy Bard pont rá bízza a gyerekeit? Egyébként is benne sincs a könyvben... 

2. "Az anyád szeretett." Nem volt értelme, és egyébként is, össze vissza keverte Jackson időben a dolgokat. Értem én, hogy össze akarta kötni a Gyűrűk Urát a Hobbittal, de Aragorn akkor még csak tizenéves az eredeti kronológia szerint, elég tehetséges tizenéves lehet. Máskor is csaltak már az idővel (Frodó is később indul el a könyvben, mint a filmben,) de itt ezt most megteszik mással is, és nem sok értelme van.

3. A fehér tanács nagy ütközete. Értem én, hogy szintén kapcsolat GYU -val, meg akartak egy nagy csatás jelenetet ezekkel a szuper szereplőkkel, de ez vagy sokkal korábban, vagy később volt, és hülyén jön ki, hogy Gandalf meg ott kutat a Gyűrű után a Gyűrű Szövetségében, mikor pár évvel ezelőtt űzték el. Galadriel abban a jelentben félelmetes volt, megijedtem tőle, sokkal borzasztóbb banyát csináltak belőle, mint az első részben. És ahogy Gandalfot fogja és viszi...sajnos nálam nem azt a hatást érték el, amit szerettek volna ezzel. 

4. Tauriel, Kili és Legolas. Eleve nem szerettem ezt a beleírt szerelmi háromszöget, és amit a végén művelnek... nem vagyok semmi rossznak elrontója, szeretem a tündéket, külön Legolast és Kilit is, de az, hogy mindenki nagy szerelme esett Tauriellel, nem tetszett. Arról nem is beszélve amit Legolassal művel a CGI. Most rosszabb, mint a két toronyban, mikor felpattant a lóra. 

5. Egyéb szembeötlő hiteltelenségek: pl az ezüst egyforma uniformisba öltözött ork sereg. Elvileg nem képesek ilyen minőségű és szintű fegyver előállítására, és megjelennek talpig egyforma ezüst vértben, és még sokkal magasabbak is a törpöknél, holott a hobbitokkal vannak egy szintben. (Utána kérdeztem az Magyar Tolkien Társaság - MTT-seknél is.) Mivel ésszerű magyarázat nincs, mindenki arra gyanakszik, hogy Peter Jacksonnal elszállt a CGI. Arról már nem is beszélve, hogy fényes nappal rohangálnak, mikor a Uruk-hai orkok csak szintén a GYU második részében jelennek meg, akik bírják a napot Saruman ténykedései miatt. 

6. Rengeteg az elvarratlan szál. Mi lett pl Tauriellel? Kitagadták, és? Miért nem ment Legolasszal, ott maradt törpét gyászolni?  És Bard és a Gyerekei? Alfrid? (ha már annyira fontos szereplő lett?) Belevettek egy csomó irányt és szálat, és a végén nem fejezik be, vagy zárják le. És mi lett a törpékkel, ők maradtak? (Olvastam a könyvet, tudom mi a vége, de na, akkor is!)

7. És végül amit nagyon hiányoltam, Thorin és a testvérek temetése. Tudom, hogy a bővítettben benne lesz (MTT-sek mondták), de hogy lehet ezt a bővített jelenetek közé tenni, mikor az egyik kulcsszereplő, és sokan várták? Ezért pakoltak bele minden hülyeséget, hogy erre meg már ne maradjon idő, és jusson még valami a bővített részek közé? 

Alapvetőn azt hiszem, az a bajom, hogy a nagy grandiózitás és epic csatajelenet között elveszett az a szellem, hűség és kitartás, amivel Jackson a 3 Gyűrűk Ura filmet kezelte. Mutatja ezt az is, hogy a pénz érdekében 3 film lett egy 150 oldalas regényből, amibe beleírtak ők maguk is. Tolkien éveket, évtizedeket áldozott arra, hogy tökéletesítse a szereplőket, a mitológiát, a világot, felépítse, és Jacksonék piff-paff beleírogattak. A fentebb leírtak többnyire e miatt bosszantanak. Nem vagyok elvakult MTT-s de 14 év Tolkien rajongás és tisztelet után azért vannak dolgok, amik bosszantanak.

De hogy valami pozitívumról is essék szó a színészi játékok itt ott kárpótolnak, Martin Freeman Bilbója még mindig tökéletes. Ha fáradt, unott, meggyötört, harcos kedvű, vagy lemondó hobbitot kell alakítani, mind jól ment neki, és ezért nagy piros pont jár.

Sokan dicsérték, de abban nekem is egyet kell értenem, hogy hasonlóan szerettem Richard Armitage Thorinját, aki nagyon jól adta a "sárkánykórban" szenvedő, kapzsi, önző királyt, aki csak a végén enyhül meg. 

Bard és Thranduil kevésbé megnyerő, de hozták a szerepüket ők is, szinkronosan néztük ráadásul, szegény Hujber Feri nagyon nem illik még mindig a nemes tünde királyhoz. A többi szinkronhang viszont vagy régi, a GYU-ban megszokott, vagy elég jól eltalálták, szerencsére erre nem volt több panaszom.

Amit viszont még sajnálok, hogy ebben a részben már a zene sem felemelő. Imádtam a Gyűrűk Ura összes témáját, megvan minden filmzene, és megvettem még a Hobbit első részéhez is, de már a Smaug Pusztaságánál is éreztem, hogy szegény Howard Shore zeneszerző belefáradt egy kicsit. Nem tudott már annyi új dallamot, motívumot megírni, csak a régieket dolgozta át, sötétítette, mélyítette. A Gyűrűk Urában minden népnek megvan még a dallamvilága, (a rohíroknál pl. a jellegzetes vonós,a tündéknél a kórusok...) mivel ott nagyobb utat járnak is be, sok más tájon, más népekkel, kultúrával ismerkedünk, volt nagy mozgástér. Itt viszont, miután elhagyjuk Völgyzugolyt, a törp dallam tér vissza állandóan, baljósan és sötéten, az Öt sereg alatt meg csak tipikus alláfestőzenévé minősül, ami sajnos fel sem tűnik az embernek. Pedig nagy jelenetek voltak, a Fehér tanács harca, vagy például Thorin halála, de sajnos nekem ezek sem maradtak meg, nem voltak kiemelkedőek. Howard iránti tiszteletből majd ezt is beszerzem, és hallgatgatom még, de már nem a régi ez sem. 

Ami még érdekesség, hogy a főcímdalt a Last Goodbye-t Pippin, alias Billy Boyd énekli, aki már énekelt a A király visszatérben is, nem is rosszul, de ezt is kicsit olyannak érzem, hogy nagy dal akartak írni, mégis kicsit mellécsúszott, nekem kicsit semleges. Egyre jobban megszoktam, ahogy hallgattam a film előtt, a szövege szép, kifejezi, hogy nem csak a Hobbittól, hanem mind a hat filmtől búcsúznak, és készült hozzá egy jó klipp is, amiben vannak részletek mind a hat filmből, amit viszont szeretek. De azt hiszem, csak az ott látott jelenetek miatt.

Összességében nagyon vegyesek az érzéseim, ami viszont biztos, hogy lezárult, és örülhetünk, hogy így együtt megvan mind a két trilógia. Nézzétek meg a fenti videót, mert a montázs nagyon jó benne!