Ezt a címet adta Federico Garcia Lorca, Salvador Dalí barátja, Dalí egyik képének, melyről aztán elnevezték a barátságukról készült filmet. A Kicsi hamvak (Little Ashes) spanyol-brit koprodukcióban készült, mindössze 2 millió eurós költségvetéssel.A film tartalma röviden:A történet Madridban játszódik az 1920-as évek elején, amikor a híres Residencia de Estudiantes diákkollégiumban találkozott a 20. századi spanyol művészet három leendő óriása: Luis Bunuel, a legnagyobb szürrealista filmrendező, Salvador Dalí és Federico García Lorca. A festőzseni és az érzékeny lelkű költő között mélységes barátság alakult ki, amely "egyre intimebbé vált, egészen a fizikai síkig" - állítja a forgatókönyvíró, Philippa Goslett.
A kapcsolat mégsem teljesedett be, és Goslett szerint, ismerve Dalí félénkségét, ez nem is csoda. Éppen ezért a granadai poéta lefeküdt egy barátnőjével - számára ez volt a "végső áldozat" - Dalí szeme láttára, és ez lett a kiindulópontja a festő "voyeurizmusának". Az írónőnek, aki számít arra, hogy a film vitákat fog kiváltani, amúgy meggyőződése, hogy "valami történt" a két művész között.
"Számomra az igazi tragédia Dalíé. Teljesen megbabonázta őt Lorca, élete hátralévő részében állandóan róla beszélt, többet, mint feleségéről, Galáról" - tette hozzá Goslett. Tény, hogy a festő önéletrajzában, a Salvador Dalí titkos életében is csodákat regél a poétáról, annak szépségéről és lelki finomságáról. A csodálat kölcsönös volt: Lorca 1926-ban írta meg egyik legszebb versét Óda Salvador Dalíhoz címmel, míg egy évvel később Dalí tervezte Lorca "Mariana Pineda" című drámájának barcelonai bemutatójához a díszleteket és a jelmezeket.
Kapcsolatuknak egyébként 1929-ben Gala megjelenése, valamint Bunuel és Dalí közös filmje, Az andalúziai kutya vetett véget, amelyet a Cigányrománcok szerzője személye elleni támadásként fogott fel. Hármuk közül ugyanis csak ő volt andalúziai, a katalán Dalí és az aragónai Bunuel mellett, és a filmrendező később emlékirataiban "tehetségesnek, de hisztérikusnak" írta le őt.
A film megnézését többek között Spirit Bliss lelkes beszámolója ösztönözte, aki olyan áradozva mesélte, hogy még éjszaka, több órányi Hidegben való ácsorgás után is képesek voltak megnézni a filmet, így hát én is úgy határoztam, próbát teszek és megszerzem a filmet magamnak. Azt hittem ez is egy hagyományos életrajzi film lesz, tele pajzán jelenetekkel, és erotikával, melyet előre beharangozva láttam, ehelyett két igazi művész ember, megható, őszinte, tiszta viszonyáról kaptam képet. Habár az egyértelmű volt, hogy Garcia Lorca volt az, aki mindig is jobban vonzódott Dalihoz, de ahogy a film gyönyörűen megmutatja, egymást inspirálták, buzdították, és ténylegesen soha nem vállalták fel testi viszonyukat. Az, hogy Dali akkor még félénk volt, és nem tudott megküzdeni érzelmeivel, és szexuális hovatartozásával, így nem viszonozta Garcia Lorca érzelmeit, majd Párizsba utazása, Gala megismerése és Lorca 1936 bekövetkezett halála végleg elvágta a lehetőséget, hogy kapcsolatuk változzon.
A két művész utáni érdeklődés miatt, nekikezdtem kutatni nyomok, emlékek, jelképek után, Lorca verseiben. A filmben, a versek angol fordítása mellett hallható a spanyol verzió is, és a versek dallamossága és témája nagyon megtetszett, ezért magyar válogatás kötetekben kezdtem verseit olvasni. Lorca egész életében írt hozzá verseket(ha konkrétan nem is neki címezve), megjelenik a bika, a beteljesületlen szerelem és több ciklus egy-egy versében, egészen élete végéig.
Itt a részlet mely elhangzik a filmben is a Dalihoz írt Ódából: ÓDA Salvador Dalihoz
…
Ó, Salvador Dalí, te olajzöld beszédű!
Csak azt mondom, mit képed és személyed nekem mond.
Nem tökéletlen, ifjú ecsetedet dicsérem,
Hadd daloljam nyiladnak hibátlan-szép irányát.
Szép erőd hadd daloljam, mely csupa katalán fény,
s, hogy azért lelkesedsz csak, minek nyitjára lelhetsz.
Hadd dalolom e gyengéd szivet, e csillagnézőt,
mely tiszta és hibátlan, akár a kőr a kártyán.
Ama szobrászi vágyat, mely tőled sose tágít,
a félt felindulást, mely mindig ott vár az utcán.
Hadd daloljam a tenger kis szirénjét,
ki néked dalolva kap korall- és kagyló-biciklijére.
De főként hadd daloljam közös gondolkodásunk,
mely borús és aranyló napokban összeforraszt.
A fény, mely elvakítja szemünk, nem a Művészet.
Szeretet és barátság inkább s a jó közös harc.
…
De ugyanígy beleolvasva Dali naplóiba (Salvador Dali titkos élete, Salvador Dali : Egy zseni naplója), szintén bejegyzéseiben megemlíti Lorcát, tesz rá utalást, és halála után is sokat emlegeti. Érdekes, hogy bár sohasem voltak együtt úgy(állítólag), és Dali mindig is Galát tekintette szerelmének és társának, de lelkükben, érzelmeikben, gondolataikban életük végéig társak voltak. Azt, hogy mi történt kettejük között, már soha nem tudjuk meg pontosan, azt viszont mindenki eldöntheti, mit hisz és mit nem hisz.
A film képi világa is egy kicsit visszaadja a kor hangulatát, szellemiségét. A spanyol gitár pedig tökéletes zenei kíséretként, (jómagam is ehhez a hangszerhez vonzódom a legjobban) és azóta is a film zenéit keresem mindenhol. Szeretek filmzenékre tanulni, írni.
Két kedvenc jelenetem Dali érkezése az iskolába (Furcsa öltözködés), majd a biciklizés Lorca-val, és utána az együtt festés-írás. Ezek azt hiszem a film legkifejezőbb mozzanatai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése