Örömhírek… Elküldtem a 9. fejezetet átolvasásra, vagy a héten, vagy a jövő hét elején felkerül az új fejezet.
Kicsit zsúfoltra sikeredett a hét, mert most reggel 9-től délután 2-5 –ig átjárunk Ceglédre Énekkaros próbákra a külföldi nagyverseny miatt. Így sajnos csak este van időm az írásra, meg nem is aludtam sokat mostanábanJ
De végre, most kicsit letisztultabban megpróbálom összehozni a véleményemet a filmről.
Habár nem az első héten, de nővérem és barátja jóvoltából át tudtam menni Kecskemétre, hogy megnézzük a 1200-kor kezdődő előadást.
Spoilereket tartalmazhat, csak az olvassa, akit nem zavar!!!!
És akkor a film: nem megyek végig mindenkin, inkább az érzéseimet, a benyomásaimat osztanám meg veletek. Még most is tisztán emlékszem, mikor az Alkonyattal foglalkozó honlapokon megláttam a visszaszámlálókat, amit később én is kitettem. 300 valahány nappal kezdődött, és azt hittük, soha nem telik el az az idő. Aztán egyszer csak ott ültem az elsötétített moziban és azon vettem észre magam, hogy Eclipset nézek. Tényleg. Ott vagyokJ
Habár eldöntöttem, hogy próbálok nem nagyon belenézni a trailerekbe, (egy ideig sikerült is ezt betartanom), a végefelé már nagyon nehezen bírtam, és sajnos sok fontos és igazán érdekes részletet előre megmutattak. Viszont így is találtam benne sok érdekeset.
Ami pedig külön öröm számomra, az Howard Shore, zeneszerző munkája. Mivel fanatikus Gyűrűk Ura rajongó és filmzenebolond is vagyok, így megvan ahhoz a 3 filmhez írt zenéje is (meg még sok másik), de én imádom a munkáit, és csak reménykedni mertem benne, hogy ezek is lesznek olyan jók. Hol érzelmes, hol mozgalmas nagyzenekari zenéi még jobban bizsergetik az ember idegeit, vagy tökéletes aláfestés például a film végén az esküvő témához.
Mióta láttam a filmet, a Score-okat hallgatom. Imádom, hogy külön írt a szereplőkhöz témákat (Jasper, Victoria, Jane) de a kedvenceim a Jacob téma, a harcjelenet zenéje, a Jacobos csók témája, és a legvégén a Metric-es dal, amit hozzászerkesztett a Metric számához. Jajj, ezt hallgatom két napja.-)
Az egyik új karakterem, és vele együtt színészem is most talán Riley. Az elejét nem is lehetett volna jobban kezdeni…látványos volt, titokzatos… volt benne erő. És utána pedig a jelenet a tisztáson – ennek teljes kontrasztja. Mindenképpen hatalmas dicséret a rendezőnek (David Sladenek) és a forgatókönyvírónak, nem csak ezért a fogásért, hanem a film egészéért. Kinőtt a végre a tinifilm kategóriából, nagyon vicces, ( Lásd, Emmett beszólásai, és ahogy a farkas falka Jacobot szekálja) izgalmas, érdekesek a képek. És nem mellesleg, szerintem a 4 könyv közül is a
A másik kedvencem, amiért nagyon vártam a sok visszaemlékezés és történet. Mivel, hogy Jasper és Alice előéletéről írok fanficet, így engem személy szerint a Jasperes történet érdekelt legjobban. Nem tudom ki, hogy van vele, én nem ilyennek képzeltem el Mariát, de a jelenet nagyon tetszett. Jazz a régi ruhákban… és hogy minden érzelmet láttam az arcán, mikor végzett a fiúval. Imádom Jakson Rathbont, és most egy másik oldalát is megmutatta. Nagyon nevettem, mikor oktatta a többieket, és közben magyarázta azt az egy –egy mondatot (Nézz a hátad mögé!.-) Legjobb megmozdulása, mikor Alice nem hagyja magát megcsókolni, és értetlen, riadt arcot vág…azt szerettem.
Rosalie karaktere is kicsit közelebb jött hozzám, nagyon tetszett, ahogy Nikki az arcával játszott. Bár főleg csak ez az egy megmozdulása volt a filmben, mégis nagyon sokat jelentett.
Először le sem esett mire akar utalni az „ Akkor kissé teátrális voltam” mondat, míg meg nem láttam a menyasszonyi ruhát, és eszembe nem jutott, mi volt a könyvben.
Szintén nagy hatással volt rám az Indián mese a harmadik feleségről… erre is nagyon kíváncsi voltam. Viccesek voltak a régi ruhák, de nagyon jól megoldották. Viszont ennek magyarázatát hiányoltam Ed és Jacob beszélgetésében, a sátorban, mert bár egyértelmű volt a jelenet, miért tette ezt Bella, de Edward így teljesen kimaradt belőle. De összességében a sátoros az egyik kedvenc jelenetem a visszaemlékezésekkel együtt.
Ezeken kívül két jelenetet emelnék még ki, ami különleges volt nekem valamiért, a szerelmi háromszög jeleneteit kivéve.Az egyik, mikor gyakorolnak, és Jacob farkas alakban odamegy Bellához, hogy támogassa. Bellának dörgölőzik, ő pedig megvakarja a fejét. Nem tudom miért, de nekem az a jelenet tele volt érzelemmel…nagyon meghatott. Ott éreztem át Jacob igazi fájdalmát és vonzódását, kötődését, még akkor is, ha a farkast számítógéppel készítették, de minden érzelmet átadott. Ez megint csak a technikát és a filmkészítőket dicséri.
A másik a film végén, ahogy Carlile és Billy kezet fog. Nem emlékszem, hogy ez így konkrétan benne volt e a könyvben, de itt nagyon felemelő volt, és utalt a békekötésre, meg a szövetségre a két klán között. Meg persze a következő filmre… szóval szép jelenet.
A Volturi jelenetet sajnos pont láttam előre, viszont Dakota nagyot alakított. Szinte úgy néz ki, mint maga az ördög, és olyan kegyetlennek is tűnik. Tetszik, ahogy Dakota Jane karakterét játsza. Minden kegyetlenség ellenére, megvan benne az a gyermeki báj, amit Meyer a könyvben leír a gonosz és fiatal testvérpárról.
És ugye, ha már gonosz, Riley mellett Victoria. Nekem nem volt különösebb bajom a színészcserével, és eleve keveset volt a filmben, mert Riley vette át a helyét. De a végén nekem tetszett a csata közben a párbeszéde Rileyval és Edwarddal, hogy Rileyt győzködi (mennyi Riley, egy mondatban…? huh bocsánat, még úgy tűnik mindig sokk alatt vagyok)
És akkor, amit még mindenképpen meg kell említenem:
A „Te mindig az ÉN Bellám maradsz” jelenet, az igen forróra sikeredett lánykéréses jelenetet amit még tovább is el bírtam volna képzelni( Imádtam az „Én olyan korból származom.” kezdetű párbeszédet),, aztán persze mindkét tisztásos részt, és ugye a végén a párbeszédet a sátorban Jake és Ed között. Számomra a végén levő Jacobbal való párbeszéd sokkal elementárisabb, érzelmesebb volt a könyvben, az hogy mellé bújt… itt valahogy nem igazán éreztem annyira igazinak. „Csak bejöttem elköszönni”, jellege volt.
És persze, minden a döntések körül forog. " Decisions, decisions..."Ez is jól fel volt építve, mind a könyvben, mind a filmben jól átültetve, ahogy mindenki Bellát győzködi (még az apja és az anyja is tudtán kívül), majd ugye végig felváltva Edward és Jacob is az átváltoztatás ellen, felsorolva a veszteségeket. Tetszett ez a keret, és hogy erre figyeltek a filmben, mind a képekkel, mind a zenékkel.
Összességében katartikus élmény a könyv olvasóinak, szerintem a legjobb eddig elkészült film a 3 közül. Nem most néztem meg utoljára, és még mindig a filmzenét hallgatom. Most is, ahogy ezt írom nektek „With you in my head”…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése