Egy osztálytalálkozó margójára, avagy eltelt 5 év

Még mindig nem új fejezet, de úgy gondoltam lerögzítem az élményeimet az első osztálytalálkozónkról amíg még a kis fejemben van. Sikeresen kipihentem magam a kicsit hosszúra sikeredett esti parti után, és most végre elég erőt éreztem magamban egy kis beszámolóra.
Szóval, hol is kezdje az ember lánya. Egy nagyon meleg szombati délelőttön gyűltünk össze kb. tizedmagammal, kis iskolánk kapujánál, amit kis késlekedés árán, de csak sikerült kinyitni.-)

Bár főleg csak a lányokkal, 'keménymaggal', van szorosabb kapcsolatom, öröm volt látni megint a régi arcokat, és magamban megállapítottam: nem is változtunk azért olyan sokat! Vagy csak nem vettem észre, szerencsére. Öt év talán még nem olyan nagy idő, és mivel nem költöztünk a világ végére, így még szinte hetente láttuk is egymást.

A régi osztályképeket nézegetvehangos hahotázás tört ki mindannyiunkból egy-egy fotó láttán.
- Hűű, ő is ide járt? meg Ki ez a tanár? Ez hol készült?, De hülyén állt a hajad ? És ehhez hasonló igen érdekes kérdések hangoztak el. Miután megbeszéltük, ki kibe volt szerelmes (Szinte minden fiú, minden lányba, mert mi egy ilyen szerelmetes osztály voltunk) jöttek az osztályfőnökeinkkel közös sztorik.

Megkérdezték, volt -e valamilyen sérelmünk, mert azt most akkor nagyon sajnálják, és megkövetnek... meg nagyokat sztoriztunk. Majd miután (mint az anonim alkoholistáknál) körbe ültünk és mindenki elmondta hol van most, mit tanul, merre akar tovább menni, megállapítottuk, hogy hát csak meg kéne ebédelni már, mert ugye az ember elfárad a sok beszédtől. Így hát felkerekedtünk és átettük székhelyünket a közeli Művelődési Ház egy kisebb termébe, amelyet előtte levő délután a szervező csapat és jómagam babarózsaszín hangulatban sikeresen feldíszítettünk. Tetszett is ám a fiúknak, n-a-g-y-o-n!

Miközben eszegettük a bőven megpakolt tálakat, megint csak tovább beszélgettünk, hahotáztunk...amíg lehetett.

Érdekes volt, ahogy 8.-ban arról beszélgettünk az egyik lánnyal, aki akkor fodrász akart lenni, hogy majd milyen jó lesz, hogy talán az osztálytalira már ő fogja készíteni a hajunkat. Ma ő a fodrászom és még legalább 3 ember frizuráját készíti el az osztályban, akiről biztos tudok. Olyan jó látni, hogy az álmaink valóra válnak és válhatnak. Nem hiába képzeltük el 5, vagy több éve. És szerencsére sokfélék vagyunk. Nyolcadikban arról is beszélgettünk, nem csak a hajunkat készítettjük egymásnál, hanem a gyerekeink is a leendő tanárokhoz járnak majd, vagy ép viszik a számítógépeiket szerelni, vagy gyümölcsöt vesznek tőle.

A másik nagy élmény, hogy beszélgettem fiúkkal is, és rengeteg tervük van... dolgoznak már sokan most is, esetleg tanulás mellett. Egyre ritkább példa manapság.

De, talán ha lehet ilyet mondani, én az alsós osztályfőnök néninknek örültem legjobban. Bár már nyugdíjba ment, és boldogan tölti szabadidejét az unokáival, mégis ugyanaz a kemény, kicsit vicces, bátorító személyiség maradt, aki akkor is volt, mikor az elsőbe mentünk. (Felírta krétával a pontos j-t az ajtóra, hogy soha el ne feledjük: az ajtót, pontos j-vel kell írni:-)))Imádtam akkor is!! És örültem mikor azt mondta, hogy mi sem változtunk sokat, mindenki megmaradt jellemében olyannak, amilyen volt., és nem tartunk rossz irányba.

Útravalónak annyit kaptunk tőle, hogy mindig küzdjünk az álmainkért, a vágyainkért, ne adjuk fel, és tanuljunk, amíg csak lehet, mert mindent magunknak kell kikaparni, és csak magunkért vagyunk felelősek, mert helyettünk senki sem dolgozik. Azt hiszem sok igazság van benne, és próbálom ehhez tartani, majd magam:-)


Bár kevesen voltunk, és a végére még meg is fogyatkoztunk, az estére visszatérőkkel még hajnalig nyomtunk egy olyan igazi falusi diszkó (mert ezt így jó leírni:-)) jellegű, ereszd el a hajamat bulit. Nagyon köszönöm mindenkinek aki eljött, a nevetések, a történetek, és a jó hangulat miatt is. Jó volt sokunkat így együtt látni. Megint olyan érzésem volt, mintha áltsuliban lennénk, és még legalább 5 évvel fiatalabbnak éreztem magam. Kívánok mindenkinek sok sikert, és remélem lesz folytatás, és talán többen leszünk majd, mint ez alkalommal.



Végére kicsit más, avagy egy kis önreklám:

Kiírom ide is, itt talán többen elolvassátok, mint fönt vagy chatben.
Jobb oldalt fent látható az alblogom ikonja, amin másik saját írásom, a Testem Börtönében olvasható és egy kattintással elérhető. Most frissítettem a 4. fejezettel és tettem ki egy kérdőívet is. Kérlek olvassatok bele. Bár nem alkonyatos, de misztikus, és nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre. Leírás található róla jobb oldalt fent. Próbálom azt is gyakrabban frissíteni, most nyáron.