Fontos az emlékezés. Hogy ne felejtsük el a rokonainkat, hogy emlékezzünk az együtt töltött időre, és számon tartsunk egy nagyon fontos gondolatot, melyet, ma a P. S. : I LOVE YOU -ban újra halottam.
"Ez az egyetlen életem, ez a csodás, iszonyú, rövid és végtelen valami, amiből egyikünk se távozik élve."
És ez nagyon fontos.
Ezért kell emlékeznünk, hogy tudjuk, ki kell használni minden percet, addig míg van rá időnk.
Öleljük meg a barátainkat, családtagjainkat, mondjuk el nekik mennyire szeretjük őket... olyan kevésszer halljuk, és léleksimogató az a pár szó, ami igazán szívből jön.
Együnk annyit, amennyi belénk fér, igyunk a haverokkal, egy zajos kocsmában, az élet dolgairól vitatkozva. Használjuk ki minden alkalmat, ami szembe jön velünk, még ha didergünk is a félelemtől... mi lesz ha az alkalom rosszul sül el, és megéget minket? Játszunk a tűzzel, hisz a tűz melege a csontunk mélyéig hatolhat, egyenesen a szívünkbe.
Vegyünk táskát, ruhát ékszert, mert amit holnapra halasztunk... nem biztos, hogy megvár.
Tennünk kell ellene, hogy ne vesszünk feledésbe, ne adjuk fel saját magunk!!!
"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál."
Ezért írok, festek, fotózok ... blogolok. Nyomot akarok hagyni.
Aztán, ha eljön az idő, én is követem a többieket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése