A könyv adatai:
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2013
Oldalszám: 544 old.
Fordította: Varga Csaba
Fülszöveg:
Az ismert világ
leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors
nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik.
Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik.
Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
Gondolataim a könyvről:
Itt változott a lista, ez egy olyan pont, ahol az élet beleszólt a dologba. A könyvtárban bekerült hozzánk a SZIESZTA polcra, és mivel érdekelt, megláttam, milyen kapós a második része, kivettem, és gyorsan szerencsét próbáltam vele. Az csak az olvasás során derült ki, hogy ebbe a pontba is (meg az 500 oldalas-hoz is) jó lett, de inkább ide került.
Maga a történet nem olyan szívet dobogtató, egy orgyilkos tinédzser szenvedései, aki miután elárvult, egy orgyilkos vezér vette "szárnyai" alá, kegyetlenül kiképezte és az ország legjobb orvadásza vált belőle. Majd elárulták, elfogták, és Távolvégbe küldték rabszolgának egy bányába, ami akár haláltábornak is tekinthető. Innen indulunk, és a könyvben rengeteg csata, verekedés, és fegyver forgatás lesz.
Több szemszöges a könyv, tetszett, hogy Chaol és Dorian szemszögébe is belelátunk, a gondolataik, érzéseik megvillannak. Nem nehéz követni, sokszor egy-egy jelenetet is látunk mind a kettő vagy három szemszögből azonnal egymás után, ez nagyon jó volt benne.
Mindemellé pedig kapunk egy jól felépített országot-királyságot, misztikus, varázslatos háttérrel, démonokkal, jelekkel, mesékkel és álmokkal, és mindez roppant izgalmassá és érdekessé teszi a könyvet. Erileában vannak titkos erdők, sivatagok, mesés hegyek, és persze kegyetlen királyok. Gondolkodtam rajta, mihez tudnám hasonlítani. Talán van benne egy kis lelkület a Gyűrűk Urából (az írónő a végén maga mondja meg, hogy nagy fan, és szereti a Star Wars-ot is,) a Trónok harcából, egy kicsit az Éhezők viadalából… de mégis egyedi, és ennek örültem a legjobban.
Izgalmas a sok rémjel, van benne a kiképzések és harcok mellett nyomozás, és nagyon finom utalgatások, kézmozdulat, kacsintás és összenevetés.Szeretem ezt a kort, mert nem ugranak rögtön egymásnak (mint manapság a szerelmi regényekben) kerülgetik egymást, és itt még nem egészen tiszta, kit választ Celaena kettőjük közül. Dorian kedves, udvarias, helyes és megnyerő, de küzd magával, nem meri felvállalni az erőt és a hatalmát, és szembeszállni az apjával. Ugyanakkor Chaol belül küzd magával, hűséges akar lenni a barátjához, és a királyhoz, de nagyon kedveli a lányt, együtt él, mozog, tanul, edz vele és ez elkerülhetetlenül megmozgat valamit. Akik olvasták már az elsőt, vagy a másodikat, sejtik, mire utalok, de szerintem is jobb ez így.
Ami viszont nagyon elkeserített, hogy bár én azt hittem, csak 3 részes lesz, (tudom, hogy a második már megjelent magyarul) a Goodreads elkeserített, ugyanis 6 részesre írják, és sajnos 2017 -re ígérik a hatodik kötetet. Ha pedig ezt tudom, bele sem kezdtek a könyvbe… Addigra ezt is elfelejtem.
Vannak benne kifejezetten szép és magvas gondolatok is, most nem borítókat hozok a poszt végén, hanem pár kedvcsináló idézetet.
"– Az Elentiya nevet adom neked – jelentette ki, majd megcsókolta az orgyilkos homlokát. – Viseld nevedet büszkén és tisztességgel. Használd, amikor a többi neved már elviselhetetlen terhet jelent. Elentyanak nevezlek, vagyis „megtörhetetlen szellemnek”."
"– Figyelemre méltó határozottsággal mondasz ítéletet fölöttem.
– Mi értelme volna, ha nem használnánk a fejünket a döntések, ítéletek meghozatalakor?
– Mi értelme volna megtiltani a szívednek, hogy kedves legyen azokhoz, akiket megbántottál a fejed zord ítéletével? "
"Adarlan brutális koncerttermet alakított ki a sóbányák mélyén, ahol a lesújtó korbács éles csattanása festette alá a legkegyetlenebb bűnözők, a legszegényebb alattvalók és az újonnan elfoglalt országok hadifoglyainak jajszavát."
"A könyvtárakban a legkülönfélébb gondolatok rejtőztek. Ezek némelyike veszélyesebb és erősebb volt még a legfélelmetesebb fegyvernél is."
"Megtorpant, amikor a következő oldalon felbukkant Erilea térképe. A térképek mindig is nagyon érdekelték. Volt valami lenyűgöző abban, ha az ember pontosan tudhatta, hogy a többiekhez képest hol van a föld felszínén."
"Gyászos darabot választott. A zene ugyanakkor megtisztította, szinte újjászületett tőle. Meglepődve tapasztalta, hogy a kezei semmit sem felejtettek. Nem számított, hogy egy évet töltött rabszolgaként a sötétben, mert az elméje mélyén még mindig elevenen élt a muzsika. Ahonnan jött, a hangok között ott volt Sam is. Teljesen megfeledkezett az időről. Az egyik darabot játszotta a másik után. Kimondta a kimondhatatlant, feltépte a régi sebeket. Addig játszott, míg a hangok zengése megbocsátással és békével töltötte el."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése