Ben Aaronovitch: London folyói (Peter Grant 1.)

                  A könyv adatai:
                  Kiadó: Gabo
                  Kiadási év: 2014.
                  Oldalszám: 378 old. 
                  Fordította: Pék Zoltán


Fülszöveg: 

A Londoni Rendőrség kötelékébe tartozó Peter Grant közrendőr alapvetően két célt szeretne megvalósítani: el akarja kerülni az áthelyezést a papírmunkáért felelős Ügyfeldolgozó egységhez, és le akarja venni a lábáról hetyke kolléganőjét, Lesleyt. Aztán, amikor nyomozást folytat egy gyilkosság ügyében, találkozik egy szemtanúval, aki már halott, ennek ellenére igen közlékeny. Így ismerkedik össze Nightingale főfelügyelővel, Anglia utolsó varázslójával. A mágustanoncnak szegődő Grant az ő irányítása alatt folytatja az egyre különösebbé váló gyilkosságsorozat felgöngyölítését, amelynek során többek között azt is megtudja, hogy a Temzének van istene és istennője is, akik egyáltalán nincsenek jóban egymással.

Ben Aaronovitch urban fantasybe oltott krimije szellemes stílusával és ötletgazdag történetével hatalmas sikert aratott Angliában.

Gondolataim a könyvről:

Ez most nem kifejezetten könyvajánló lesz, inkább csak beszámoló. Az Egyetemi Könyvtárunkban a SZIESZTA polchoz kapcsolódóan létrejött egy olvasókör, Betűevők néven, és október elején ültünk össze a krimi témakörről beszélgetni, és kitűztük, hogy kezdőakkordként majd ezzel a könyvvel nyitunk, mivel nagyon sokan olvasták a polcról. 

A sztori jól indul, Anglia, London, haláleset történik és a kezdő nyomozó abban reménykedik, hogy ez lehet a nagy áttörés. Barátnőjével most végeznek, és az elhelyezkedés és a további munkájuk a tét. Majd bekerül a képbe a titokzatos halott szellem, aki látta az egészet, mégsem beszél (és nagyon sokáig nem is látjuk), és Nightgale felügyelő, akiről kiderül, hogy nem akármilyen varázsló. És itt kezdett nem tetszeni a történet. Rengeteg kis részlet hibádzik, pontatlan, nem logikus, de ez még csak hagyján.

Az első 50 oldal előtt nem hagyok abba könyvet, de itt szenvedtem, hogy addig legalább elérjek. Elkezdődik a nyomozás, hullanak a fejek, egyre több a nyom, de nincs igazán min gondolkodni, nem kell nyomokat keresni, nem von be a fejtörésbe (vagy csak nekem nem tűnt fel?) 

E mellé pedig társul a kicsit fanyar angol humor, beszólogatás, a sajátos könnyed, flegma pasis stílus ami nekem nagyon nem jön be itt. Kísérőként pedig ott a sok utcanév és leírás, ami valahogy nagyon nem kötött le. Tudni kell, hogy belül, elöl van benne egy nagyon cuki elnagyoltan rajzolt térkép, és az ember naivan azt gondolná, hogy milyen jó, ezt majd használhatja olvasás közben. Egy darabig vissza is lapozgattam, néztem az apró utcaneveket s rajzokat, keresgettem, majd mikor lementünk többször is a térképről, felhúztam magam. Nem útikönyvként akarok használni egy regényt, hanem szórakozni, és ha mondatonként 3 utca és helynév van épp megemlítve benne,amit végül meg se találok (csak Google Mapen) abból még nem kapok szép leírást, és nem tudom magam beleélni. 

Félreértés ne essék, találtam én benne jó részeket, is, ahogy a varázsló maga mellé veszi, és elkezdi tanítani, a varázslatok, a latin szavak, annak a lényege jól ki van találva, de onnan néhol már megint ismerős szagú volt. 

Majd jött a Folyó Istene, és a lányok, és a nimfák, és azt hiszem valahol itt vesztem el, és adtam el. Két este próbáltam folytatni és mind a kettőn elaludtam. Sajnos mostanában ez a legnegatívabb élményem. 

Kriminek kicsit kevés, fantasynak meg elég alap, nekem nem sok újat, érdekeset mutatott. 

És a poén, hogy van folytatása. És bár kikölcsönöztem, ezek után vissza is vittem, azt hiszem, nem ez lesz az én nagy új felfedezésem. 

 Extrák:
Viszont, hogy valami széppel búcsúszzunk, megmutatom a külföldi borítókat, amik nekem eredetiben jobban tetszenek. A magyart egy kicsit átszerkesztették, kicsit bohókásabb is lett, (jobban tükrözi a szerző stílusát) de alapvetően az angol kiadásra hajaz. Viszont nekem a német jobban tetszik, több a jellegzetes elem, de benne van a sötét, angol, ködtől terhes világ, és mégis utal a krimire és a folyókra is.