A könyv adatai:Kiadó: Maxim
Kiadási év: 2014.
Oldalszám: 336 old.
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Sorozat: Mont Blanc válogatás
Fülszöveg:
A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét…
Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?
A beszámoló SPOILERES lehet, kérlek, csak akkor olvastad, ha ez nem zavar!!!
Gondolataim a könyvről: Mikor először megláttam a blogger ismerősöknél, csak a borítója tetszett meg. Aztán a fülszövege is. Egy útját kereső könyvárus Franciaországban, már az alap történet nem lehet rossz. Azt gondoltam, olyan lesz majd, mint az Egy könyvmoly regényes élete.
Az elején olyan is volt. Jean Perdu magának való könyvárus, aki a Patika hajóján könyvekkel gyógyít. Szerinte vannak könyvek, amik bánatra, érzésekre, hangulatokra íródtak, és mindenkinek megtalálja az épp hozzá illő, neki való könyveket. Ám magát nem tudja már 20 éve kikúrálni.
Elzárja magát az érzésektől, a fájdalomtól, a csalódástól. Az új lakó felkavarja az állóvizet, és „kiesik a levél az asztalból”. Majd Perdu beindítja az uszályt és útnak indul Franciaországban.
Innentől a regény egy francia road trip, csak hajóval. Vannak benne kellemes hangulatfestő képek, és
hogy az utat megszínesítse, betársul Max, az útját kereső író, és egy olasz, aki sokat főz. Van itt esti
iszogatás, csillagok nézése éjszaka, tangó, és sok sok életbölcsesség. Az elején ez még kifejezetten jól indult, tényleg jók voltak a bölcsnek gondolt mondatok, utána már nem mindig, és néha lassú, és
vontatott lett tőle.
Perdu sokat kesereg a múlton, holott ő volt nem kicsit marha, csak dacból, dühből és ostobaságból.
Manon sem piskóta, felhívhatta, kereshette volna még később is, szóval kettőjük közös hibája Perdu
vezeklése. Az út alatt pedig megpróbálja feldolgozni a 20 évet. Jön a gyász sok fázisa, van sírás,
felejtés, düh, továbblépés, majd végre elkezd élni, észreveszi az élet szépségeit. Lehetne ez a könyv
egy veszteség feldolgozásával kapcsolatos mű, és néhol az is, de a francia hangulat, a táj, a képek,
sokat lágyítanak a történeten.
Én kis adagokban olvastam főleg vonaton és este, és néha nagyon jól jött ki, megnyugtatott, de
sajnos nem volt annyira izgalmas mindig, voltak részek, amin sikerült bealudni.
Az írónőről itt : http://www.nina-george.com/ tudhatsz meg még többet. Rengeteg csoda borítókép van fent a Levendulaszobához, talán még szebbek is, mint a miénk. Már sok nyelven kiadták, és érdekesség, hogy a német címe: Das Lavendelzimmer, míg angolul The Little Paris Bookshop-ként ismerik.
További érdekesség, hogy a könyvhöz kapcsolódva létezik egy online Könyves gyógyszertár, ahol te is megtalálhatod a hangulatodhoz éppen passzoló könyvet: Itt!! Én kipróbáltam és több jó ajánlatot is adott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése