Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Vörös Pöttyös - Hollófiúk
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 398 old.
Folytatásos: igen, 3. rész
Eredeti címe:Blue Lily, Lily Blue
Fordította:Molnár Edit
Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.
A szerencsével azonban van egy óriási baj, tudniillik forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat.
A The Bulletin így nyilatkozott az Álomrablókról, a Hollófiúk-sorozat előző kötetéről: „mágikus fondorlatok és idegborzoló események bonyolult szövedéke.” A folytatásban ez a szövedék, ha lehet, még áthatolhatatlanabbá válik, egyik ámulatból a másikba ejtve az olvasót.
A sorozat többi részéről írt véleményem:
1. Hollófiúk - Raven boys
2. Az Álomrablók - The dream thieves
Ez egy olyan kötet, ami csak egy hangyányival visz előrébb, haladunk is, de csak nagyon aprókat és még mindig hátra van egy teljes könyv a végéig. Nagyon sok minden történt a szereplőinkkel, Adam "mágussá" vált, Ronan az álmok királyává, Gansey egyre bizonytalanabb, és Bluet még mindig üldözi az év eleji jóslat, a saját átka, és most az anyja eltűnése.
Imádom Maggie stílusát, mert senki nem tud olyan misztikus, néhol horrorisztikus, érzelmektől izzó, és történelemmel úgy átszőtt regényeket írni, mint ő. Az emberben néhol megfagy a vér, kimondja vagy leírja azokat a nyers dolgokat, amik minket is bántanának a való világban. Még mindig ugyan azok a dolgok kérdésesek (Gansey halála, Blue átka), de az a furcsa, hogy három könyv után sem érzem úgy, hogy mindent tudnék róluk, és közelebb kerültünk volna a megoldáshoz.
Minden karakter küzd saját magával, ez most különösen igaz Adamre és Ronan-re. Adamnek ott a tárgyalás, ami miatt retteg, és titkolja. Ronannak ott a múlt, amit fel akar ébreszteni, és szinte semmi más nem érdekli (hinnénk mi:-) érdekes, hogy most Adammel hogyan változik a viszonyuk, közelebb kerülnek egymáshoz, és több közös titkuk is van mások előtt.
Gansey ebben a könyvben teljesen más. Sokszor lekerül róla a fensőbbséges maszk, látjuk félni, megijedni, egyre bizonytalanabbá válni. És ez új színt hoz, nekem kifejezetten tetszett, hogy ebből is kaptunk. Nem sokat lépnek előre Blue-val (gyakorlatilag semmit), bár a telefonok végtelenül cukik és kedvesek, meg van pár ellesett pillanat is, de ez hasonló a többi kötetben levő részekhez, ami itt viszont bosszantott, mert azt éreztem, hogy fölöslegesen nyújta-vonja a történetet.
Ez a kötet egyértelműen Blue könyve, ahogy az előző Ronané volt, most ő kap főszerepet, amire a borító és a könyvcím is nagyon szépen utal.(Mondtam már, hogy imádom a Hollófiús borítókat?) Az majd a könyvből kiderül, miért ez a címe, szép metafora és ezzel kicsit jobban kinyílnak Blue képességei is. Most már sokszor tudatosan használja (Adam-en) és megmagyarázza a szerepét is a fiúk bonyolult, összekapcsolódó kusza szövetében.
Több új szereplőt is kapunk, Malory, a kicsit bogaras angol öreg kutató személyében, aki Kutyával érkezik (ez a neve), bár a történet szempontjából nem sokat zavar. Viszont ott a két új "negatív" karakter, akik viszont nagyon bosszantottak, mind jellemükben, mind viselkedésükben, értsd nagyon nem szerettem olvasni a párbeszédeiket, és gondolom ez volt a cél. A durva az, hogy nem is a férj, Greenmantle, hanem Piper volt a rosszabb, kifejezetten a végén.
Pár szóban a borítókról:
Alapvetően nagy borító fan vagyok, ez viszont egy nagy kivétel a listában. Maggienek minden borítója csodás, az eredeti külföldiek, és általában a magyarok is (a Könyvmolyképző meg szokta venni az eredetit, kis változtatásokkal.) Mivel télen kijött a negyedik rész borítója is, egy szarvas motívummal, és Hollókirály címmel, már mind a négy borítót láthatjuk egyben. Bár a most megjelent szarvasos meseszép, én szerelmes vagyok a Kék liliom borítójába. A színek, az ívek, maga a kép... ez lenne az, amit még a szobámban is kiraknék, azt hiszem. De az egész sorozat borítói csodálatosak, áthatja őket a misztika, a varázslat, a sötét bús derengés, teljesen visszaadja a könyvek hangulatát, és ez manapság ritka. Az eredeti kicsit más, az Álomrablóké például pirosas-sárgás Ronan szivénél, a Kék liliom pedig nem rózsaszín virágú, hanem zöldes kékes, de így nálunk egységesebb a sorozat kinézete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése