Könyvajánló: J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

A könyv adatlapja:

Kiadója: Cartaphilus
Sorozat: Dream válogatás
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 192. old.
Folytatásos: nem
Fordította:

Eredeti címe: Letters from Father Christmas

Korábbi posztjaim Tolkien könyveiről.

 

 

Gondolataim a könyvről: 

Nagyon vártam már ezt a könyvet. A szakdolgozatom írása óta tisztában vagyok azzal, hogy van ilyen könyve Tolkiennek, magyarul elég sokat kellett várni rá, és meg is csúszott a Cartaphilus a kiadással, de cserébe egy nagyon szép, igényes könyvecskét kapunk. 

Keménykötésben adták ki, a védőborítón Tolkien számomra egyik legszebb rajza látható, és alatta a kemény borítón is piros árnyalatban ugyan ez a rajz, belül pedig fényes lapokon találkozhatunk a levelek repróival, magyar szövegével (de a levelek fotóin az angol is olvasható, kiváló nyelvgyakorlás) és persze Tolkien szuper rajzaival. 

Tolkiennek 4 gyereke van/volt. John, Michael, Christopher és Priscilla 1920 és 1943 között több mint 20 évig írta  és kapta leveleit Mikulás apótól, amik mint később kiderültek a lelkes apuka művei, és rajzai. Hol a postás hozta őket, hol a házban találták meg a gyerekek. Minden a legapróbb mozzanatig kidolgozva. Bélyeg az Északi sarkról, címzés, dátum, és az épp akkor a nagyobb korban lévő gyerekeknek címezve, aki írt neki. 

Az évek során Mikulás apó (még mindig mérges vagyok viszont a magyar címért, mert az eredeti Levelek a Mikulás apótól, nem Karácsonyi levelek, de mindegy) udvartartása csak bővült, megismerkedünk a Nagy Jeges Medvével (NPB), aki körül mindig baj és kalamajka van, de sokat segít. A medve bocs unokatesókkal, a barna medvékkel, akik a barlangokban még egy ősi nyelvet is találnak, a Hómanókkal, Vörös Törpékkel, Hóemberekkel és a háború kitörése felé a koboldokkal is, akikkel meggyűlik a baja a népes udvartartásnak. 

Itt épp Nagy Medve leborult az ajándékokkal a nagy bejárati lépcsőn.

Érdekes látni, hogy ismerve Tolkien életét, hogyan magyarázza a gyerekeknek a szegényebb években, miért nem azt kapják épp a Mikulás apótól, amit a levelekben kértek, amiket sokszor novemberben, októberben megírtak, hogy a Hírvivők időben odaérjenek vele a Mikuláshoz. Helyette viszont csodás egész oldalas ceruza és tus rajzokat kaptak, csudás illusztrációkat a "Mikulás tollából". Annyira jó, hogy évről évre tovább gondolja velük a korábban kitaláltakat, ilyen mesés módon fejlesztette a gondolkodásukat, a mesékben, történetekben való hitüket. 

Kedvencem talán Ilbereth a kis írnok manó, aki a végén már maga fejezi be Apó leveleit apró, kis ferde dőlt betűivel. Na meg persze a két kis rokon medvebocs Paksu és Valkottukka, akik ott ragadtak az egyik karácsony során. 

Minden sorát imádtam, mert egy olyan apáról mesélt, aki szakított időt arra, még a háború során is, hogy ilyen ritka, és értékes dolgot adjon a gyerekeinek. Ma ebből bár könyvet adtak ki, de gondoljunk bele, mennyi öröme lehetett akkor egy-egy ilyen rajzos levélben a négy gyereknek minden karácsonykor. Volt mit várni, miért izgulni, és nem a pénzen és a gazdagságon múlt, csak a képzeleten és a rááldozott időn. Csodálatos, Tolkien rajongóinak mindenképpen ajánlom, így karácsony környékén.