Két történet két teljesen más korban. Bár Bogit 50 év választja el a másik mesélőtől, érdekes megfigyelni mennyi hasonlóság van kettejük történetében, és a kor mennyi mindent másként rendezett. Van e olyan döntés, ami visszavonhatatlanul megváltoztathatja az életünket?
Gondolataim a könyvről:
Rengeteg csodát olvastam már erről a könyvről, de nem tudtam, mennyire igaz lesz, mikor majd elkezdem olvasni is. Olyan korba és érzésekbe visz vissza az idősebb karakter írása, mint amiket a mamámtól hallok a régi idők emlegetésében. A régi megkopott fényképekre emlékeztet, ahol fekete ruhás bácsik és nénik mosolyognak szigorúan. Ahol minden a szülők előtt történik, ha valaki félre vonul egy fiúval az rossz lány. Mennyi mennyi konvenció, szabály és a társadalomba beivódott megfelelési kényszer.
"Azt hiszem, mikor feltesszük az első kérdést az anyánknak, amire nem tud válaszolni, aznap véget ér az igazi gyerekkor."
Aztán ott van Bogi, aki lehetne a mi korunkban bármelyik értelmesebb tinédzser. Aki ugyanúgy fél, kétségei vannak, ismerkedik a saját korosztályával, művész lélek, de mégis tudja, mit szeretne magától, hová szeretne eljutni. Művész lélek, aki amellett hogy tanul és saját magát keresi, megbirkózik az első nagyobb szerelem minden kínjával és édes örömével. Mindez idilli környezetben kezdődik, majd amikor a való élet problémái és céljai közéjük állnak, mindenkinek meg kell hoznia a saját döntéseit.
Mindkettőjüknél ott van az eső. Záporban sétálnak, ott történnek a fontos pillanatok és persze az utca neve sem véletlen. Szerettem benne ezt a szomorú, mégis melankolikus metaforát. Nóra írásában elég fontos hangsúlyt kap a természet, a fák, a túrák az erdőben, a Duna part, ami talán annak is betudható, hogy cserkész, és ez az írásában is nyomott hagyott.
"– Szeretem az esőt – mondtam. – Tudom, hogy butaság, de olyan jó érzés, mikor tiszta víz leszel, aztán bemész a jó meleg lakásba, főzöl egy teát, és hallgatod az ereszen lecsorgó eső hangját.
– Nem butaság – felelte mosolyogva. – Legalábbis szerintem nem. Én is szeretem az esőt."
Van ebben a történetben honvágy, hazaszeretet, Róza részéről a történelmi korszak problémái, azok amikről mi csak tanultunk, a mi nagyszüleinkkel mind megtörténtek. Az én mamám is sokat mesélt a padlássöprésről, az ÁVO-sok sétáiról. Szintén faluban lakott abban az időben és varrodában dolgozott lány korában. Róza részeiben a mamám történeteit hallottam, (még esküvős képe is van a papával, ahol koszorúslány volt) és hogy ezek a történetek mennyire élnek, lélegeznek, a miénk, a saját családjainkban bárkivel megtörténhetnek. Minden betűje valós, benne vagyok, látom magam előtt, és ez hihetetlen, hogy valaki ilyen korban, ilyen pontossággal adja vissza az érzéseit, és akár a rokonai érzéseit.
 |
| Andrew Atroshenko 1965-ös festménye Nekem ilyen lenne Bogi festménye Gergőről. |
"Beleragadt a barna szemeibe a napfény."
Mindkét történet hasonló elemekkel, szituációkkal indul, mégis érdekes látni, mennyire másként alakul a két történet, csak a korszak különbsége miatt. Róza nénit a makacssága és a neveltetése akadályozza abban, hogy szabad legyen, Bogiék esetében pedig Gergő dönt, ami mindkettőjükre kihatással van.
Nem írnék sokkal többet a tartalomról, mert nagyon nehéz spoiler nélkül írni, de a két külön szál nagyon jól összehangolt. Míg Bogi naplót vezet, és látjuk a dátumokat (szept. 12, és dec. 12. is fontos nekem, úgy örültem, hogy benne vannak) addig Róza néninél ugyan az az ív játszódik le, csak nagyjábóli dátumokkal, mint egy mesélésnél, visszaemlékezésnél.
Csendes Nóra írására pedig nincsenek szavaim. Azok a szépen megformált, szinte kigördülő mondatok! Könnyen olvashatóak, tiszták, őszinték, mégis egyszerűek és érthetőek. Nem tudom honnan tett szert 18 éves kora létére (de 16 éves korában kezdte írni a gimiben) ilyen mély érzelmekre, de az írása csodálatos, és elmondható, hogy sok felnőtt még most sem tud ilyen mélyről, és ilyen szenvedélyesen írni. Csodálatos írás, kár hogy nincs belőle több.
A végén számomra még egy kicsit hiányos a befejezés. Olvastam volna még Bogiról, mi lett vele a levél olvasása után. Került -e hegedűtok arra a polcra. Vagy ez majd a jövő zenéje lesz, és egy másik könyvben olvashatjuk a történetet.
Nóra most kezdte el az egyetemet formatervező szakon, de kurzus keretében majd bővíti az írással kapcsolatos ismereteit is, és mivel általában csak egy íráson dolgozik, epekedve várjuk melyik lesz az. Egy személyesebb hangvételű, vagy megint egy másik, akár történelmi témát is boncolgató írás. Én mindenre vevő vagyok, megvettem kilóra.
Rendhagyó - ez a legjobb, valami pluszt ad 💖
Fülszöveg:
Kockáztatnál a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.
Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.
Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?
Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?
Kövesd a szíved!
A könyv adatlapja:
Kiadója: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 384. old.
Borítót tervezte: Rajkó Enikő Regan
Műfaja: realisztikus YA
Szöveget gondozta: Kozma Réka
Folytatásos: eddig még nem, első regény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése