"Csak most értem meg igazán, hogy a hallók mennyire természetesnek veszik ezt a képességüket."
Gondolataim a könyvről:
Olyan nagyon régóta szerettem volna már olvasni ezt a könyvet. Aztán beleolvastam angolul. És magyarul a végébe.... mert dinka vagyok, és lespoilereztem magamnak a végét. Aztán valami rubin pöttyös, fájdalmasra vártam, és előkerült ez a könyv. És beleszerettem...
Mert hogy nem egészen arról szólt, amire én gondoltam. Sydnet megcsalják. Ez csúnya és kegyetlen, ezzel indul a könyv. Méghozzá a legjobb barátnőjével. De itt jön a mi hűsünk, Ridge a szemben lévő házból, aki nem mellesleg istenien gitározik a szomszéd ház erkélyén. Itt vett meg engem ez a könyv először.
Aztán kiderült a nagy csavar, hogy Ridge süket. És süketen ír dalokat. Amitől rettentően elkezdett tetszeni a történet, mert ebben rengeteg érdekesség van. Hogyan kommunikál a mindennapokban? Hogyan írhat zenét? Hogyan hallja a zenét? Milyen így kommunikálni a mai világban? Majd egyik ámulatból a másikba estem. Imádtam mikor zenét szereztek. És belegondoltam mekkora lehetett a telefonszámlájuk ennyi sms után. De most tényleg, neten nem egyszerűbb lett volna, mint 500 sms-ben leírkálni ezt a rengeteg dolgot?
Szerettem a nyugodt perceket, mikor megmutatta, hogy hallja az emberi hangot, a gitárét, hogy milyen az ő világok. Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy meg kéne tanulni a minimális jelbeszédet, és ilyenkor mindig megerősítést kapok, hogy ez milyen jó lenne egye helyzetekben.
De hogy ne csak erről szóljon a történet van benne még egy kis bonyodalom.
A bonyodalmat pedig a lelki vívódás jelenti, amit Ridge barátnője jelent. Mert ugye van neki. Nem is akármilyen. Mindezt végtelenül finoman, érzékien, könnyeden kifejtve. Nem tudom Hoover honnan szedi ezeket a könyvötleteket, de ezt nagyon nagyon imádtam. Nem csak a kicsit rendhagyó élethelyzet miatt, hanem a gitár és a zeneszerzés miatt is.
A könyv érdekessége, hogy benne vannak a szerzett dalok dalszövegei, és készült egy oldal is, ahol életre keltették a könyvben megírt dalokat egy ügyes gitárossal. Én belehallgattam, nem mondom, hogy popslágerek, de van benne egy-két nagyon dallamos. Itt találjátok meg őket:
http://www.maybesomedaysoundtrack.com/listen.php
A dalszövegek is fent vannak angolul, nyelvleckének is nagyon jó összehasonlítani őket a magyar fordítással, és nagyon érdekes olvasás közben is belehallgatni a számokba, megadja az alaphangulatot.
Hoover olyan új húrokat penget még mindig bennem, amit sokáig nehéz elfelejteni, és mindig hagy egy kis űrt maga után.
Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈
A könyv adatlapja:
Kiadója: KönyvmolyképzőKiadási év: 2017
Sorozat: Rubin Pöttyös
Oldalszám: 392. old.
Műfaja: YA -romantikus
Fordította: Barthó Eszter
Folytatásos: van egy feledik folytatása, Maybe not címmel az itteni mellékszereplőkről
Angol címe: Maybe Someday
Fülszöveg:
A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése