A bejegyzés a tartalomra nagyon SPOILERES!
Gondolataim a könyvről:
Ilyen szépet nem
olvastam még a szerelemről. Mindegy, hogy férfi és férfi közti. Megvan
benne a szentimentalizmus, az egy gondolatra csodásan felfűzött
emlékképek. Egy forró olasz nyár, pár hét, ami életeket, érzéseket
formált át. Azt a vágyat, szenvedélyt, ami egy érintésben jelen van,
majd annak következményeit. Az útkeresést, a kétséget, a
bizonytalanságot, a bűntudatot, mert az ember mer boldog lenni.
Azt hiszem, miután olyan nagy elismerést kapott a film, nem volt kérdés, hogy a könyvvel kell kezdenem. Nem azért mert meleg férfiak vannak benne. Azért, ahogyan, és amilyen stílusban beszél róluk. Lehet ez éteri, lehet ez filozofikus, de a mondanivalója egyetemes, ahogy a szerelem is maga.
Történetünk a '80-as évek olasz riviéráján játszódik. Itt él Elio tudós családjával, akik minden nyáron vendégül látnak egy külföldi nyaralóvendéget okulás céljából. Elio személyes, E/1-es beszámolója innen indul. Mikor kezdődhetett? Mi tetszett meg benne? Ahogy végigmegyünk az emlékeken (mert ma már ezek csak emlékek), úgy bontakozik ki lassanként a magát még éppen felfedező, és kereső kamaszfiú és az amerikai Oliver közt a kapcsolat. Elio sokszor hosszan filozofálgat minderről (családi vonás), de még ezeket is nagyon szerettem a maga kamaszos, bájos módján.
"Ő volt a titkos átjáróm önmagamhoz – katalizátorként segítette, hogy önmagammá válhassak, az idegen test, a pészméker, az oltvány, a megfelelő impulzusokat küldő mikroelektromos tapasz, a katona vállát egyben tartó fémcsavar, a másik ember belénk ültetett szíve, amitől jobban önmagunkká válhatunk, mint voltunk közvetlenül a műtét előtt."
Biciklizés a tengerparton, egy földdomb, ahol együtt napoztak, együtt úszások, út a városba, vagy épp a könyvesboltba. És a másik ember közelség. Várni, hogy elhaladjon az ablak előtt. Titokban meglesni a másikat, addig, amíg ránk nem néz. Annyira vágyakozni valaki testére, érintésére, hogy szinte már fáj. Melyik szerelmes kamasszal nem esik ez meg manapság? Miben más az ő szerelmük, mint a világon bárki másé?
Ha pedig még viszonzásra is talál, az maga a földi paradicsom. Ezt élik meg a 4 hét alatt. Ezt élik meg Rómában. Az önfeledt napokat, amikor maguk lehetnek, amikor elsuttogják a gondolataikat. Amikor már szavak nélkül búcsúzkodnak, és elraktározzák egymásról az emlékeiket.
Majd jönnek a kétségek. Bűntudat, mert megtették. Mert abban a korban még nem lehetett felvállalni. Mert Oliver csak 4 hétre jött, és bár nem számolják a napokat (vagy legalábbis Elio igyekszik nem rá gondolni), attól még eltelnek, és Olivernek vissza kell utaznia Amerikába. Számomra ez volt benne a végtelenül szomorú. Amikor valami ennyire őszinte, tiszta, miért kell csak emléknek, vágynak maradnia a kor szelleme és tiltása miatt. Évekkel később is, amikor már érzik az egymásra tett hatást, és változást, még akkor is kapcsolódnak egymáshoz. Rettentően sajnáltam, hogy az élet nem engedte, hogy együtt maradjanak. Bár mindketten megtalálták életük célját, ettől lett ez nagyon igazi, mai, és keserédes, hogy szinte csak pár emlékképben maradt fenn.Bár a végén egy kicsit nyitva hagyja a lehetőséget, nem derül ki egyértelműen mi történt velük öregkorukban, de nagyon sajnáltam, hogy ténylegesen nem találtak vissza egymáshoz, csak a lélekben kapcsolódtak.
Soha nem tudok már úgy nézni egy barackra. Ez a könyv jut majd eszembe egy odadobott "Később" hallatán, vagy ha lobogó inget látok piros rövidgatyával. A filmet még nem láttam, de csak remélni merem, hogy nem rontották el nagyon, ha Oscart kapott. Mindkét férfi főszereplő jónak tűnik, és a trailer alapján szépen visszaadja azt a hamisítatlan olasz riviéra hangulatot és a film mondanivalóját. A könyvet viszont mindenkinek ajánlom, ha hamisítatlan szerelmi történetet akar olvasni, némi filozófiával és nagyon szép gondolatokkal.
Azt hiszem, miután olyan nagy elismerést kapott a film, nem volt kérdés, hogy a könyvvel kell kezdenem. Nem azért mert meleg férfiak vannak benne. Azért, ahogyan, és amilyen stílusban beszél róluk. Lehet ez éteri, lehet ez filozofikus, de a mondanivalója egyetemes, ahogy a szerelem is maga.
Történetünk a '80-as évek olasz riviéráján játszódik. Itt él Elio tudós családjával, akik minden nyáron vendégül látnak egy külföldi nyaralóvendéget okulás céljából. Elio személyes, E/1-es beszámolója innen indul. Mikor kezdődhetett? Mi tetszett meg benne? Ahogy végigmegyünk az emlékeken (mert ma már ezek csak emlékek), úgy bontakozik ki lassanként a magát még éppen felfedező, és kereső kamaszfiú és az amerikai Oliver közt a kapcsolat. Elio sokszor hosszan filozofálgat minderről (családi vonás), de még ezeket is nagyon szerettem a maga kamaszos, bájos módján.
"Ő volt a titkos átjáróm önmagamhoz – katalizátorként segítette, hogy önmagammá válhassak, az idegen test, a pészméker, az oltvány, a megfelelő impulzusokat küldő mikroelektromos tapasz, a katona vállát egyben tartó fémcsavar, a másik ember belénk ültetett szíve, amitől jobban önmagunkká válhatunk, mint voltunk közvetlenül a műtét előtt."
Biciklizés a tengerparton, egy földdomb, ahol együtt napoztak, együtt úszások, út a városba, vagy épp a könyvesboltba. És a másik ember közelség. Várni, hogy elhaladjon az ablak előtt. Titokban meglesni a másikat, addig, amíg ránk nem néz. Annyira vágyakozni valaki testére, érintésére, hogy szinte már fáj. Melyik szerelmes kamasszal nem esik ez meg manapság? Miben más az ő szerelmük, mint a világon bárki másé?
Ha pedig még viszonzásra is talál, az maga a földi paradicsom. Ezt élik meg a 4 hét alatt. Ezt élik meg Rómában. Az önfeledt napokat, amikor maguk lehetnek, amikor elsuttogják a gondolataikat. Amikor már szavak nélkül búcsúzkodnak, és elraktározzák egymásról az emlékeiket.
Majd jönnek a kétségek. Bűntudat, mert megtették. Mert abban a korban még nem lehetett felvállalni. Mert Oliver csak 4 hétre jött, és bár nem számolják a napokat (vagy legalábbis Elio igyekszik nem rá gondolni), attól még eltelnek, és Olivernek vissza kell utaznia Amerikába. Számomra ez volt benne a végtelenül szomorú. Amikor valami ennyire őszinte, tiszta, miért kell csak emléknek, vágynak maradnia a kor szelleme és tiltása miatt. Évekkel később is, amikor már érzik az egymásra tett hatást, és változást, még akkor is kapcsolódnak egymáshoz. Rettentően sajnáltam, hogy az élet nem engedte, hogy együtt maradjanak. Bár mindketten megtalálták életük célját, ettől lett ez nagyon igazi, mai, és keserédes, hogy szinte csak pár emlékképben maradt fenn.Bár a végén egy kicsit nyitva hagyja a lehetőséget, nem derül ki egyértelműen mi történt velük öregkorukban, de nagyon sajnáltam, hogy ténylegesen nem találtak vissza egymáshoz, csak a lélekben kapcsolódtak.
Soha nem tudok már úgy nézni egy barackra. Ez a könyv jut majd eszembe egy odadobott "Később" hallatán, vagy ha lobogó inget látok piros rövidgatyával. A filmet még nem láttam, de csak remélni merem, hogy nem rontották el nagyon, ha Oscart kapott. Mindkét férfi főszereplő jónak tűnik, és a trailer alapján szépen visszaadja azt a hamisítatlan olasz riviéra hangulatot és a film mondanivalóját. A könyvet viszont mindenkinek ajánlom, ha hamisítatlan szerelmi történetet akar olvasni, némi filozófiával és nagyon szép gondolatokkal.
Rendhagyó - ez a legjobb, valami pluszt ad 💖
Fülszöveg:
André Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet.
A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált.
A regény alapján készült film Luca Guadagnino rendezésében, Armie Hammer és Timothée Chalamet főszereplésével, a háromszoros Oscar-jelölt James Ivory forgatókönyvéből február 8-tól látható a magyar mozikban.
A könyv adatlapja:
Kiadója: Athenaeum
Kiadási év: 2018
Oldalszám: 304. old.
Műfaja: romantikus (LMBT)
Fordította: Szigethy-Mallász Rita
Folytatásos: nem
Angol címe:Call Me by Your Name
Szia!
VálaszTörlésMindenképp nézd meg a filmet is! Kíváncsi lennék, az milyen nyomot hagy benned.
Nálam még mindig harcol a könyv és a film, nem tudok dönteni, melyik a jobb. Ritkán szokott előfordulni ilyen, mert ugye mindig a könyv felé dől a mérleg, de most nem.
Teljesen más hangulata van a filmnek, és befejezése, mint a könyvnek. Várom, mit mondasz majd!