A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Harry Potter 7. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Harry Potter 7. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 19., péntek

Harry Potter A halál ereklyéi 7/2. Itt, mindennek a végén.



Végre ez is eljött.Körülbelül egy hete végre én is eljutottam a moziba, hogy 3D-ben is megnézhessem, amire az egész világ várt 10 év óta. Mivel igen hosszúra nyúltak a részek forgatásai, a barátommal úgy döntöttem, hogy egyesével végig nézzük mindent, tokától-bokáig, és marha jókat nevettünk azon, mennyit változtak. A sok kis apró részlet, amely így vagy úgy, mind befolyásolta Harry vég célját, amit a jól felépített regényfolyam a végéig titkolt.

A filmről

Első benyomások: (Spoilert tartalmazhat, csak az olvassa, akit nem zavar.)
Ahogy belenéztem a könyvbe, épp akkor vettem észre, hogy az első rész, szinte már majd a 3/4 részét tartalmazza a könyvnek, nekem mégis sokkal több esemény és izgalom van benne.
Nagyon vártam már a filmet, fel voltam készülve a nagy látványra, színes cikázó pálcasuhogtató párbajokra, de sajnos nekem ez most nem adta vissza igazán azt amit elképzeltem, a filmek közül először.
Amikor kellett sírtam, amikor kellett megijedtem, volt benne egy -két csók, megrázó részek, de ennyi. A Grintgotts-os részek, és a roxforti pajzs felhúzása kifejezetten tetszettek, és Piton emlékei is, de ezen kívül.... Látványos volt a csata, de volt benne pár nagy filmeposzt másoló trükk ( Harry-Voldemort párbaj, zöld-piros csóva) és nagyon oda nem illő jelent. (Voldi ölelgeti Malfoyt, mikor a világ leggonoszabb embere... No comment! Szegény Harryéket sem sikerült rendesen megöregíteni, de az még csak hagyján.

A második legnagyobb hiba szerintem, vagy legalábbis nekem, hogy szinte a film második részében nem is történik semmi. Rájöttem, hogy nekem ezzel dramaturgiailag vannak bajaim, nem a film cselekményével, mivel a könyv van így megírva. De ott nem olyan zavaró, itt viszont igen. Csak mesélnek, beszélnek és magyaráznak, ami persze mind fontos, és kell a történetbe, de fárasztó még nekem is, pedig én még a könyvet is olvastam, hát még annak, akinek köze nincsen hozzá. Lemegy a nagy csata, és utána fél óra történetmesélés jön (Először ugye Piton, majd Harry fejében).

Ami nagy pozitívuma, nekem a zenéje, amint hazaértem, egyből leszedtem. Rengeteg téma van benne, sok kis visszatérő variáció a főtémára, talán a 6. után ennek lett a legjobb filmzenéje a sorozatból. Alexandre Desplat többek között olyan filmekhez írt zenét, mint a Király beszéde, a New Moon, A Benjamin Button különös élete, Az arany iránytű, és a 7/Part 1 és is ő felelt, de most megint kitett magáért.

Most, hogy visszanéztem a filmet másodszor is, már nem tűnnek ezek a problémák olyan zavarónak, vagy lehet, hogy csak elfogadtam. De a lényeg, ami a lényeg, én nem egészen ilyen véget vártam. Kaptam is, meg nem is.

2010. november 25., csütörtök

Harry Potter 7. A halál ereklyéi - Premier után

Még a sokk hatása alatt vagyok, de megpróbálom megírni a gondolataimat. Egy hete vártam már tűkön ülve a bemutatót. Megrendeltem a jegyemet egy héttel ezelőtt neten az 24 – i előadásra, szerda éjfélre. Láttam képeket, előzeteseket… de felülmúlta az álmaimat is. Megpróbálom a benyomásaimat leírni, spoilerek lentebb részletesebben.

Több mint két éve olvastam a hetedik könyvet angolul, még kint vettem meg. Azóta nem is olvastam el magyarul sem, és most direkt nem is frissítettem az élményt, tesztelve mennyire emlékszem, és mennyire adja vissza a könyvet, mennyire élvezhető. Egyedül mentem és azért imádkoztam, hogy ne sikítozó, végig beszélgető lányok mellé kerüljek. Csak a filmre akartam koncentrálni, és ez sikerült is. Négy teremben vetítették egyszerre a filmet, és nagy volt a tömeg és a zsivaj, éjfél ellenére is.
Viszont amikor elkezdődött a film, az emberek elhallgattak, mindenki még majdnem a lélegzetét is visszafojtotta, annyira koncentrált. A kép és a látvány nagyon sötét, és borongós, néhol szinte teljesen fekete, amit csak itt ott old fel a vándorló kis csapat körülötti lenyűgöző táj, de hát a könyv és a tartalom alapján ezt el is várja az ember. Bár ismertem nagyjából az eseményeket, lenyűgözött megint, sokszor egészen új képek, kivágások voltak benne. Képi világában nagyon hasonlított a Gyűrűk Ura egyes részeihez, és sok hasonló momentum is van, ami szerintem nem is meglepő, ha a két angol írót nézzük.
A légkört legtöbbször a bizonytalanság, a félelem, a düh, a féltékenység, a rejtett izgalom uralta aztán sokszor egy érvágással, benyögtek pár mondatot (főleg a Weasley testvérek és Ron), amivel ha pillanatokra is, elmúlt a sötétség.

A cselekménye, még így is, hogy két filmet készítettek, nagyon tömör, az ember nem győzi a fejét kapkodni a sok hoppanálás, helyszínváltás, látomás és pálca suhogtatás között. Mindazonáltal teljesen érthető a cselekmény, mindent megmagyaráznak, kifejtenek. Azt hiszem azok számára is érthető, akik nem olvasták a könyvet (körülöttem többen is voltak ilyenek).

Szerencsére a film nem idegszaggató módon fejeződik be, bár nem is a legvidámabban. Mivel sajnos fél 3 körül már nem jár az 1-es villamos sem, míg hazafelé kutyagoltam, volt bőven időm átgondolni és újra lepergetni a fejemben a képeket és a jeleneteket.


Harry szinte már férfi, az a komolyság ül az arcán, mint a dolgozó felnőtt emberekén, akiknek az élet nagy, hétköznapi gondjaival kell megküzdeniük. Aztán ott vannak a menekülős, és a minisztériumi jelenetek… kicsit olyan hangulatom volt, mint egy diktatúra kialakulásánál. El kell rejtőznünk, mert vadásznak ránk. És valahol egy kicsit az is az egész. A muglik irtása, Voldemort hatalma… mindez tele képi és bújtatott jelentésekkel. És szegény Harrynk vállát nyomja a világ megmentése, aki kezd összerogyni a súly alatt, szerettei pedig csak fogyatkoznak. Nagyon szépen megfigyelhetők a pszichológiai, és régi társadalmi vonatkozások, ami mind Rowling írási tehetségét tükrözik.

Spoiler!!!!!
És most aki nem szeretné tudni a konkrét eseményeket, ne olvassa, akit pedig érdekel, egy kis előzetes, szemezgessen.

Tehát, Gyűrűk Urás hatások: Rengeteg gyönyörű tájképes rész, amiről nekem folyton Új-Zéland jutott eszembe, bár úgy tudom, ott nem forgattak. Mikor Harry egyedül készül elhagyni az Odút, Samu és Frodó jelenete jutott eszembe az első rész végén. Majd az, hogy a nyaklánc rossz hatással van a viselőjére, (főleg Ugye Ronra)szintén az egy gyűrűt, és Frodót jutatta eszembe. A rossz lelkének egy darabja, ami megkísérti az esendő lelket. Nem emlékszem tisztán, bár nekem ez a jelenet kicsit erőszakosabbnak tűnt akkor… mondjuk úgy, most eltolták a féltékenység irányba.
Az esküvős rész az elején (Bill és Fleur) pedig egy tökéletes, ír zenével megspékelt lagzi, akárcsak a hobbit szülinap, szintén a GY.U. első részében. Nem hiába, mindkét író a saját kultúrájából merít. És a készítők az írókéból.


Aztán ott van Fred és Georg állandó poénkodása, még a baleset idején is (Fülemüle poén). És persze Ron esetlen, rosszkor elmondott, és kissé szerencsétlen poénjai.


Ami szintén nagyon tetszett, és nagy gratula érte a készítőknek!, hogy benne van a filmben Bogar Bard meséiből a 3 testvér kulcsfontosságú meséje, külön, az egész, Hermione tolmácsolásában, szuper jó grafikával. Bár csak sziluettek, mégis nagyon kifejezőek. Külön kis színfolt.


Ja és érdemes figyelni Ron és Hermione bimbózó kapcsolatát is, rengeteg kis megmosolyogtató, apró jel van eldugva a nagy sötétség között (Vércsepp az arcon, összeérő kezek…).



És persze Fred beszólása után a sorban a második legviccesebb Hermione és Harry kissé szerencsétlenre sikerült tánca. Hangosan sikítva nevettünk…:-D Egy nagyon helyes és bájos jelenet, arról, hogyan is lehet oldani a feszültséget, hogy kapaszkodjunk barátunkba, ha bánatunk van. Imádtam!

Ugyanakkor Ronnak is vannak nagyon fontos és jó megnyilvánulásai (mikor visszatér Harryhez és Hermionéhoz… meghunyászkodik és mindenben egyet ért.-D Kedves.-D Sipor is több szerephez jut, és ezt hiszem, Dobby megérdemelné a legmeghatóbban szónokoló manó címet. Nagyon sírtam… és nem csak azért.
Főként a pozitív dolgok maradtak meg, a negatívokat meg nem akarom felsorolni, (kevesebb lett a film végére pár nagyon kedves szereplővel… Hedvig áááá) abból sok van.

De mindenképpen érdemes elmenni, megnézni. Nem a könyvhűség miatt. Azt hiszem, ezt már egy különálló műnek kell tekinteni, mert így tökéletesen megállja a helyét. A látvány magáért beszél, 3D nélkül is. Akik olvasás után nézték meg, tájékoztassanak!!!!!!