Könyvajánló: J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Nagyon vártam ezt a könyvet. Nem is sejtettem, hogy egy kósza bagoly, akit Keresztanyám indított, ilyen értékes csomagot hozd majd nekem a karácsonyfa alá. Volt ám öröm és sikongatás, mikor kibontottam, mert nem tudtam megvenni, de szerettem volna... az imák néha meghallgattatnak.

Szóval a könyv. Pagford városka életét mutatja be, ami kezdetben egy átlagos angol "lila akácköz" szerű városkára hasonlít. Barry Fairbrother, a tanácsnok meghal, és ezzel elkezdődik az 500 oldalnyi csata a helyekért. Több család "versenyzője" indul de később kiderül, hogy semmi sem olyan kedves és barátságos, minden mindennel, és mindenkivel összefonódik, és nem találunk egyetlen egy jó vagy rossz karaktert.... ez az alapszituáció.

Már itt az elején le kell szögezni, hogy Rowling fantasztikus író. Még mindig. És azt is le kell szögezni, hogy ez nem egy Harry-Potter féle regényke. Talán nem lesz olyan sikere (nem is lehet, az ember, csak egyszer ír ilyen könyvsorozatot) mégis kegyetlenül mai, és fontos a mondanivalója. Érződik rajta a stílusa, ahogyan egy szóval, egy gesztussal ábrázolja a karakter, megragadja, és megmutatja a lényegét, de lelkületében, témájában sokkal komolyabb és kegyetlenebb.

Ami mindenképpen nagyon tetszett. A történetvezetés. Rengeteg a szál, a név, a cselekmények időrendben, mégis minden átlátható, érthető vagy kikövetkeztethető. A karakterek jól kidolgozottak, van idős öregúr, aki vénségében király akar lenni, idős nő, aki királynő, megkeseredett, dolgozó nők, és megkeseredett, az élettel korán szembenéző tinédzserek. Emberek, akik magukkal foglalkoznak, és olyanok, akik még magukkal sem.

Először mindenkit csak a külsőből ismerünk meg, megállapítjuk, hogy milyen, és imádtam, hogy apránként megmutatkoznak az indokok, a titkok, hogy nem csak rossz, vagy nem csak jó mindenki.

Viszont voltak benne nagyon kegyetlen, nekem már szinte gyomorforgató részek. Meg meri mutatni a világot olyan kegyetlennek, amilyen az most magában van... heroinnal, kapzsisággal, mindent elsöprő hatalomvággyal. De előkerül a gyerek bántalmazás, a prostitúció, és a depressziós tinédzser is, a megfelelési kényszer a rájuk erőltetett világ miatt. A szavai néhol kegyetlenül húsba vágóak, voltak pillanatok, mikor letettem a regényt, hogy hagyjam leülepedni a dolgot.


Igazából, azt hiszem, nem volt kedvenc karakterem, mert akiket meg is kedveltem, a végére kicsit mind átváltozott. Persze Shukvinder, Krystal és Robbie nyomot hagy az emberben, de igazán mindenkit csak szánni lehet. Ez a világuk legsötétebb oldala, és hiszem, hogy talán nem kell mindennek úgy végződnie, mint a könyvben. Mindannyian ismerünk, és talán néha még mi is olyanok vagyunk, mint a könyvben előforduló emberek. Ettől életszagú, ettől olyan valóságos minden perce, amit az ember a könyv olvasásával tölt. Az eleje lassan kezdődik, meseszerűen, majd megismered a karaktereket, és beolvadsz....

A vége elég megrázó. Szerencsére, nem értelmetlen, függővége, vagy befejezetlen vége lett, és talán lett, aki megkapta a megérdemelt büntetését, de a tanulság mégis kegyetlen. Nem lehetünk hanyagok, és képmutatóak! Segítenünk kell, ott, ahol tudunk, és nem tekinthetünk senkit sem hátrányosabb helyzetűnek, attól függően, hova született. Azt hiszem, Rowling kiírta magából azt a tapasztalatot, amit látott, észlelt maga körül. Elgondolkodtam azon, talán neki is volt egyszer egy Parlagja... és még nagyon sok embernek van ma is a földön.

Még pár szó a borítóról. Nekem bármennyire is egyedi, nem tetszik. Tudom, hogy a külföldi eredetit vették át, de akkor sem mond semmit. Persze, utal a választásra, de arra már az előszó és a cím is utal. Ettől lehetett volna valami sokkal absztraktabb, érdekesebb. Sajnos ez most ilyen lett. Nem baj, a beltartalom a fontos. Nem a külcsíny.

Tehát: Főként a felnőtt korosztálynak ajánlom (felkiáltójellel, reméljük a Harryn felnőtt Potterfanok olvassák, nem a kisebbek!), de készüljünk fel, nem egy egyszerű eset.

Happy Birthday to the Blog - 3 évesek lettünk.

Ebben a szép 2013-as évben (szerencsére nem vagyok babonás) lett a blog január 6.-án éppen 3 éves.

NAGYON nagyon köszönöm azoknak, akik látogatják, nekem pedig mindig öröm visszaolvasni a sok élményt, mi történt velem, mit olvastam. Örülök, hogy belefogtam, és nagy szeretettel várlak benneteket ezután is.

Szeretettel:

Aranymag

A Hobbit - egy rég várt mozizás

Először is mindenkinek nagyon boldog új évet!!!!

Másodszor pedig igen, VÉGRE bár még az óévben, de sikerült eljutni az olyan fanatikusnak is, mint én a rég várt filmre. Névnapomra, és vizsgaajándékként a csodálatos december 13-á néztem meg este a filmet a párommal. Reménykedtem, hogy nem lesz nagy eszem-iszom, és susmorgás, de azt az áhítatot.... mindenki nyikkanás nélkül figyelt.

Tulajdonképpen, még többet is kaptam, mint vártam. Az ember beül a moziba, és megint ott érzi magát. Így, hogy tavaly Tolkienből írtam a szakdolimat, még hálásabb voltam a filmért, nem gondoltam volna évekkel ezelőtt (2001-ben), hogy ilyen messzire eljuthatok majd a filmekkel.

Próbáltam nem szétspoilerezni magam a filmek előtt, de azért a Peter Jackson-féle produkciós videókat nem tudtam kihagyni, fanatikusoknak kötelező, főleg a film után!!!

Így elég mindent tudtam ahhoz, hogy tudjam, ki kicsoda nagyjából, és mit várhatunk.



Akkor konkrétumok:

- Imádtam a tájat és a zenét. Még szebb és jobb, mint a Gyűrűk Ura alatt, Erebor csodálatos, még többet láthatunk Völgyzugolyból (néztem volna még egy darabig). Itt kap helyet a Fehér tanács, ami bár nincs benne a könyvben, mégis odaillik.

- Halkan jegyzem meg, nagyon sok minden nincs benne szó szerint a könyvben, de a kerettörténet (Hogy Frodó felbukkan, Erebor és a törpök története...) így nagyon szépen kidolgozott, kerek. A kevésbé jártas Tolkien olvasó is eligazodik, hol vagyunk, ki kihez köthető, emellett nem is maguk találták ki, mert más Tolkien könyvekben, ahonnan a keretet összeszedték, említés szintjén, vagy teljesen leírva, sok minden megtalálható.

- Imádtam a törpök humorát, nyersességét, karaktereiket. Mind egy önálló egyéniség, különösen azokkal a fura szakállakkal (először nagyon furának tűntek, mikor egy éve megjelentek az első hivatalos képek, de mára már azt hiszem, mindenki ezeket szokta meg.)

- Martin Freeman fantasztikus Bilbóként!!! Ahogy az arcával játszik, ahogy megformálja az elején a kissé szerencsétlen, apró potyautast, akiből lényegében a film végére egész kis hős avanzsálódik.

Nagyon tetszett a Trollos jelenet, tényleg sokat fejlődtek technikailag, féltem tőle, hogy valami gnómos, ormótlan izé lesz a 3 trollból. Olyan jó, hogy azok a jelenetek, amik visszaköszönnek a Gyűrűk Urában, itt eredetiben is elmesélésre kerülnek.
Ebből a részből derült ki, hogy jutott Bilbó Fullánkhoz (későbbi nevén).

Az egyedüli, ami nekem kicsit nem tetszett, a orkos- manós rész (ki melyik fordítást olvasta). Bár elképesztően van megcsinálva, ott a zene nyűgözött le igazán.

És persze e rész fő motívuma, Gollam, és maga a Gyűrű története, ahogy az Bilbóhoz kerül. Élveztem a monológ minden percét, Gollam még mindig ijesztő és szánnivaló (Andy Serkis kiválóan játszotta most is, akárcsak a Gyűrűk Urában, emellett már segédrendező szerepet is vállalt Peter J. mellett.) Mivel ebből indul ki a Gyűrűk Ura, ez megint egy nagyon fontos kapocs, és jó, hogy megérhettünk ennek a vászonra kerülését is.

Rengetegen bírálják a 3D-s és az IMAX technika miatt, hogy több embernél szédülést és hányingert okozott a film. Ezt is jól sikerült felfújni, kb. 2-3 emberről van szó, azok is nem tudják, hogy a 48 képkocka miatt pont hogy szebb és élesebb a kép, nem rosszabb minőségű. Mi ezt elkerültük, ugyanis spontán véletlenségből a sima, magyarul beszélő előadásra vettünk jegyet (a sok ajánlat között elveszett az igazi.)
De mindenképpen meg fogom még nézni 3D-ben is :-) Majd meglátjuk, milyen lesz.

Összességében nekem nagyon, nagyon tetszett, minden kiegészítéssel, beleírással együtt, mert tudomásul kell venni, hogy ez film, és a nagyon bonyolult tartalmat érthetően kell átadnia azoknak is, akik a művet nem olvasták.Külön kell tekinteni a filmre, és a könyvre.  E mellett a rajongók csak örülhetnek, hogy még több mindent kapnak, nem csak azt, ami a könyvben benne van.

Akik pedig túl hosszúnak, vagy unalmasnak találták, ajánlom, ne nézzenek, vagy olvassanak Fantasyt Tolkientől, mert akkor nem értik, miről szól.

Pár szó a zenéről.

A mesterművet megint Howard Shore készítette, talán most még jobb, mint előtte. Sok régi téma felelevenedik, (Hobbitfalva, Völgyzugoly), de a törpökkel több olyan hangulatú, balladikus dal is szerepel a filmben, mint a móriai volt.
Ilyen például a könyvben is szereplő, Misty Mountains avagy a Ködlő hegyeken túl. Mivel a promóban angolul hallható mindenhol, érdekes volt a filmben a magyar szöveggel és énekkel, megállapítottam, hogy az angol sokkal jobban tetszik (Nemhiába, Tolkien arra írta eredetileg.)
A kedvencem mégis Radagast témája. Az ő megjelenése sem pont ott van, ahol a könyv szerint lennie kéne, de ezt sem bántam, a kalap és szegény süni fergeteges volt:-) Először Tünde szerű kórus a bevezető (Utalva talán a mágusságára), majd az a hegedű meg a csilingelés, nagyon tetszik...

Aki szeretne belehallgatni, itt  megteheti.

Végül egy programajánló, nem csak fanatikusoknak.
A Magyar Tolkien Társaság évek óta nagyszabású rendezvénnyel emlékezik meg Tolkien születésnapjáról, most pedig ez különösen nagy alkalom a film megjelenése miatt. Decemberben is voltak már ünnepi hétvégék, nagy Hobbit filmvetítéssel, de a végső nagy
Rég Várt Ünnepély (Long Expected Party - LEP) most hétvégén  2013. JANUÁR 5-ÉN egész nap Budapesten a Corvin Moziban.
A vetítések mellett lesz beszélgetés, A filmmel kapcsolatos vásár, előadások, gyereksarok, jelmezesek, találkozhatunk szinkronszínészekkel.
Itt a részletes program a Társaság Honlapján. Aki csak teheti, látogasson el!

A képek a Hobbit Facebook oldaláról származnak!

Könyves karácsony, két kicsi fával.

Hát, gyorsan elrepült ez a karácsony is, de még igyekszem ebben az évben beszámolni róla.

Hogy miért ez a címe? Mert úgy döntöttünk, ebben az évben földlabdás fát rendelünk, hogy ne pusztítsuk nagyon az erdőséget, így december 20-án megérkezett egy kb. Másfél méteres kis görbe ezüstfenyő. Mivel viszont mi majdnem mindenkinek (magunknak az albiba) is vettünk olcsó műfenyőt, így beszereztünk egyet otthonra is, csak a biztonság kedvéért, hogy tényleg ne maradjunk fa nélkül. Így kettő lett, két féle dísszel, két kis girbegurba. :-)))

Görbe földlabdás ezüst fenyő, arany díszekkel, reflektoros gyertyákkal:-) 

Kis műfenyő, színes égővel. Fehér csipke dísszel.

Nem meglepő módon, megint én kaptam a legtöbb könyvet a családban. Ebben benne van a Három muskétás legújabban megjelent könyve, Pippa Kenn, aki még épp megérkezett a jegyzettámból, Rowling új szerzeménye, amit már nagy bőszen olvasok, Keresztanyám jóvoltából, amit tényleg bagoly hozott (Magyar posta sebessége :-)))

E mellett Kritikai kiadású Hobbit, Baglyos párna, Jane Eyre dvd, Termosz (éljen a meleg teaaa olvasás mellé) Nagynéném kötötte sál, Muse pengetők páromtól :-)))  kotyogós kávéfőző:-) maci, kézzel készített és festett könyv nekem :-) és rengeteg tea és csoki ebben a cudar időben.

Nálunk szerencsére nem ritka, hogy együtt vagyunk, általában szülinapokon, mindig összeül a család, és így van ez karácsonykor is. Mindig bezsúfolódunk a kicsi szobába mamiéknál, végigesszük a legalább 4 fogásos menüt, hogy utána csak guruljunk, megbeszéljük, kivel mi történt, a falusiakat, a politikát:-))) Viccelődnek apáék egy sort rajtunk, mikor még kicsik voltunk, aztán mi rajtuk, mikor ők voltak kicsik (mert a mamák sokat mesélnek, többek között erről is.) 

Talán, ami az idei évben más volt, hogy most mi, gyerekek, először leültünk csak a mamával, és több mint két órahosszán át, régi, fekete- fehér képeket néztünk karácsony másnapján. Mi nagyokat kacagtunk apáékat látva, mami pedig mindenkiről mesélt valami vicceset, egy-két gondolatot. 

Ő is örült, hogy mesélhet, mi meg örültünk, hogy hallgathatjuk. 

Valahol, azt hiszem, erről kéne szólnia a karácsonynak. Örültem, hogy most ilyen volt. :-))))

Könyvajánló : Fényemberek 2. - A fény árnyéka

Sajnos a bemutató után elmaradt az összefoglaló, így ezt most pár szóban pótolom. Tehát, lassan hagyomány szerint megint Budapesten az A38-as hajón volt a bemutató, ahova párommal és nővéremmel estem be, kicsit megkésve, épp a felolvasásoknál a beszélgetések után. Akkor már a plafonon is lógtak az emberek (szinte szó szerint).

és nagyon örültem a sok ismerős arcnak. Spirit Bliss, és Benina is ugye ekkor tartotta legújabb könyveik bemutatóját, íme hát a három borító: Mind gyönyörűségesek. :-))))

Miután végeztek a felolvasásokkal (Kitti olvasott fel Benina és a saját könyvéből, Adri/Spirit pedig a Démoni érintésből. 

A sor végén én is megkaptam Kittitől az miniszterimet, virággal együtt, és a mai napig nagyon hálás vagyok a barátságának, és hogy mi is helyet kaptunk a könyvben (Perlaki Sisters:-))) 

Szóval akkor a Fényemberek 2. 

Ez a trilógia második darabja, és középső részt mindig is nagyon nehéz írni. Kitti most igazán elengedte a fantáziáját, és amit csak lehetett, kihozott belőle, hogy ne legyen az átmeneti rész sem izgalom mentes. 

Az alaptörténet, hogy Jane most már Amphibia, míg Chris visszakapta régi, emberi életét, csodaképességek nélkül. Astrid úrnőtől egy békés évet kaptak, ami gyorsan eltelik, és megjelenik egy régen látott ismerős, aki árnyékba borítja a kapcsolatukat... valahonnan innen indulunk. 

Innentől Spoileres, csak az olvassa, akit nem zavar!

A történet 3 szemszögű (Jane, Chris, Matt), ezt is nagyon szerettem, mert így nem csak fiú, lány váltakozás van, de még a sötét oldalra is bepillantunk, kinek mi a motivációja, a Mattes részeket kifejezetten szerettem néhol. Sok olasz kifejezés is keveredik a beszédébe, ezzel is megjelenik a rosszfiús alakja, és a származása:-) 

Bár az elején egy kicsit döcögősen indul, a századik oldal után elkapja az embert a gépszíj. Jane karaktere fejlődik, tetszett, hogy megerősödik, hogy rengeteg új képessége van, (Itt Kitti igazán elengedte magát). 

Chris itt talán kicsit háttérbe szorul, de most ő kapja a negatívumot, és Jane menti meg. 

Imádtam az időutazást. Jane szembekerült magával, érdekes kép, mert sokat fejlődött a karakter. Mihály arkangyal... akár a nagyapámat látnám, imádtam. Roxi, egy új szín, visszahozta Linette vadságát. 

Örültem, hogy az angyalok nagyobb szerephez jutottak (bár még mindig bőven olvasnék róluk, remélem még több részt szentel nekik a jövőben Kitti.) 

Bár a történet sok szálon fut, és elég észben tartani, ki kicsoda, kinek a milye és milyen fajba tartozik, a könyv végére ez már nem okoz gondot, és minden szál nagyon ügyesen, ötletesen van kitalálva. 

Az utolsó 200 oldal .... valósággal szárnyalt, és el is repült. Azt vettem észre, hogy kiszárad a szám, anya egy órája szólongat, hogy tegyek a tűzre. A könyv végére még meg is kedveltem Astridot. 

Végül a karácsonyi jelenet.... igazán hangulatos, ha az ember a fa alatt ülve olvassa:-))))

Nagyon örültem, hogy végre elolvashattam, igazi szárnyalás, felüdülés volt a vizsgák, után, előtt. 

Szeretem, hogy a stílus még mindig a régi, a fricskák, a beszólások, a közmondások. 

Így, ünnepélyesen egy ilyen fricskával zárom a szösszenetet: 

"Lettem volna légy a falon, azon az órán "

Könyvajánló: Kemese Fanni : A napszemű Pippa Kenn

Tegnap (csütörtökön) végre sikerült  letennem az évben az utolsó vizsgámat és jegyzettámom maradékát is felhasználni. Így megérkezett a Napszemű Pippa Kenn. 

A három új magyar szerző, aki ebben az évben mutatkozik be a Könyvmolyképzőnél ( Helena Silence, és Zakály Viki áll Fanni mellett). Nem mellesleg Fanni ezzel a munkával nyerte meg a kiadó Aranymosás nevű "tehetségkutatóját" a kitűnni vágyó sok fiatal író körül. 

Innentől Spoileres!!!!

Ami nagyon megfogott: a KÖNYV CÍME vagy inkább Pippa neve, mindenképpen nagyon eredeti. 

E mellé szintén nagyon tetszik a borító is, csodás munka ( Ha jól sejtem Magocsa Horváth Évi munkája. ) 

Maga a történet egy utópisztikus világban játszódik, kb. 2077 körül. Egy erődházban él apa és lánya, mert a föld a A felépített világ  nagyon kreatív, a Vörös erdő, a sok mai technika továbbfejlesztése (Okos üveg, digitális újság), a génmanipuláció, és a sejtmanipuláció egy nagyon negatív előképét festi le, de mindenképpen nagyon kreatív. 

Most igazán sajnálom, hogy nem lehettem ott sem a bemutatón, sem a Könyvfiesztán (Vizsgák), ugyan is rengeteg kérdésem lenne Fannihoz? Honnan jönnek az ilyen ötletei? És nem mellesleg minden, amit leír, nagyon élethű, simán elhiszem neki a könyvben, hogy akár így is történhetne. 

Maga a keret és a helyszín lenyűgöző, szerettem a felépítését is. A háttér és a szereplők is lassan bontakoznak ki, naplókból, elbeszélésekből, nem hirtelen borul ránk minden, fokozatosan ismerjük meg a múltat és a szereplők hátterét. 

A karakterekről: 

Pippa nagyon céltudatos. Imádtam, hogy nem esendő nő, meg tudja védeni magát, karakteres szereplő. 

Ruben pedig nagyon vicces. Szerettem, hogy a most divatos könyvekben levő fiúkhoz képest nem elérhetetlen, sőt inkább közvetlen, támasz, de vicces, akaratos, de segítőkész. És alakul, változik a karaktere.

Bár a könyv csak 300 oldal, nagyon sok minden történik benne, és bár nem mondanám, hogy tele van fordulatokkal (inkább a lassan járj, hátha nem ér véget még a könyv kategória) nehezen váltam meg tőle, mert a felépített világ, rettentően izgalmas. Benneragadsz. 

És akkor várjuk a folytatást, mert persze lesz neki. Addig is sok sikert:-) Úgy tudom, Fanni elméje nagyon sok érdekes utópikus világot rejt, nagyon kíváncsi vagyok. 

Betti, a kutyus

Egy téli napon érkezett. Akkora volt, mint egy fél cipős-doboz. Így benn aludt a konyhában, egy cipős-dobozban. Majd nagyobb lett a cipős-doboz. Járkált a lábunk közt, megrágcsálta a papucsokat, cipőket... aztán már nem fért be a szék alá... és az asztal alá sem.
Csinos faházat kapott, de az nem tetszett neki. Rengeteget labdáztunk, és sétáltunk, imádott a Gerlye patakban megfürdeni.
Aztán nyár volt, és meleg, és a hűvösre is be kellett engedni. Nem volt ő engedetlen, vagy izgága. Mindig csöndben ült a sarokban, nagy, szomorú szemekkel, amik figyelemmel, értelemmel voltak telve. Főleg a gazdát, Anikót figyelte, meg a mamát, aki ugye enni adott.

És hát neki is ott kellett lennie, ahol a többieknek. Azon az egy négyzetméteren. Az út közepén, kiterpesztett lábakkal.
Mikor felnőtt, párt kapott, és 6 gyönyörű arany kiskutyával gazdagodtunk. Hatan hat felé gurultak. Ástak, tapostak, mi meg kergettük, szaladtunk, és szituk őket. Mindet elvitték, csupán egy maradt hónapokig, őt nagyon megszerette mind az anyja, mind mi. Majd ő is új gazdikra talált, akik azóta is nagyon vigyáznak rá.

Bár soha nem volt láncon, egyre csak szomorkodott. Fáradt volt, már keveset mozgott, előjöttek az "Öregkori nyavalyák".

Egy reggel nem mozdult az előszoba szőnyegén, beteg volt, és bár hiába tudta  mindenki, hogy öreg, nem ezt vártuk a Mikulástól a decemberi puttonyba.

Bár már előtte is volt kutyánk, azokra nem igazán emlékszem. Bettivel együtt nőttünk fel. Bűbájos Bettina volt az eredeti neve ( a törzskönyvben ez állt), és az is volt, bűbájos, mindvégig. A család része. Örökre.

Mikulás, hó és barátok

Az ember mindig várja a decembert. Na nem a hó a hideg és a vizsgaidőszak miatt, inkább a melegben forrócsoki iszogatás forralt bor, és a mézes fahéj és narancs illata miatt.
Ebben az évben sütöttem a páromnak, nem készültem más meglepetéssel. Mivel nem voltam otthon, így nem is gondoltam, hogy a Nagy köpenyű mikulás hozzám is megérkezik majd 6-a reggelén.
Mikor reggel visszatámolyogtam, nem is észleltem, hogy az éjszaka leple alatt megteltem a kiscsizmám :-)
Bár sütöttem és takarítottam, de nagyon nem vártam. Hozott csokit, bögrét, kindert mikit.

Épp azon méláztam előtte levő este, hogy sajnos mi már kiöregszünk ebből a korból, mivel nincs aki megtöltse a csizmácskánkat a cuccal. :-) Párom ráérzett a bánatomra, és talán túl jól ismeri a gyermeki énemet, így ezért lepett meg olyan aranyosan dec. 6-a reggelén.

Aztán a vonaton ülve azon gondolkodtam, hogy ebben az évben hihetetlenül kegyes volt az időjárás. Csak bámultam kifelé az fehérben elsuhanó tájon, és élveztem, hogy minden hóban fürdik. Ahogy tavaly, megint lelassult a világ. Minden megfagyott, az emberek lassabbak, talán most nyugodtabbak is.


Nem érzem azt a felhajtást, mint tavaly. Volt idő végignézni a színekben változó fákat, ahogy a vörösből, zöldből sárgába váltottak, majd leestek, elsodortuk, vagy belekaptunk, összeszedték, minden lekopaszodott, mi meleg ruhát vettünk, és Mikulás előtt megérkezett a hó. Volt idő felkészülni, a várakozás, most talán tényleg igazi várakozás.


Tegnap este megint összejöttünk a "lányokkal", az igaz barátokkal, akik bár az ország 4-5 pontjáról jönnek, mégis megtaláljuk az alkalmakat, esteket, ünnepi pillanatokat, hogy körbe üljünk, sztorizzunk a szilveszterekről, óvodáról, balesetekről, régi ciki zenékről. Különösen nagy alkalom ez, ha egy szülinapról és egy eljegyzésről is szó van. Bizony, ide lyukadtunk, sorban jöttek a kérdések a koszorúslányi ruhákról, zenékről, a jövőbeli tervekről. És ez olyan jó, hogy még mindig együtt vagyunk, és együtt tervezünk.

Csodasüti : Csokis bögrelepény

A héten a télapó érkezésének alkalmából sütöttem ezt a sütit páromnak, ami itthon nagyon nagy sikert aratott. A receptet édesanyám találta, de nagyon egyszerű, és nagyon finom. Egyszerű, mert nem kell hozzá olyan sok hozzávaló, és majdnem mindent bögrével ki lehet mérni, ami pl albérleteseknél előnyt jelent.
 Mi itthon majdnem minden héten megsütjük, karácsony közeledtével pedig ideális lehet mindenkinek.
Íme akkor a recept.

Csokoládés Bögrelepény
Hozzávalók kiasadaghoz:

2 tojás
1 bögre cukor (kb. 2 dl.)
1/2 cs. sütőpor
2 ek. kakaó (sötét, holland fajta)
1 bögre (2 dl.) tejföl
1 bögre liszt
zsír a tepsihez

Kis tepsibe való adag!!!

2 egész tojást simára keverünk 1 bögre (kb. 2 dl) cukorral, fél csomag sütőporral, 2 evőkanál kakaóval, 2 dl tejföllel a tejfölt a végén minél óvatosabban, nem sokat kavarva, hogy a tészta könnyű maradjon. Apránként kevergetve hozzáadunk egy bögre lisztet. Kizsírozott tepsibe öntjük, tetejét elsimítjuk, forró sütőben tűpróbáig sütjük. Ha van otthon, almadarabokat is dobhatunk bele.
A tetejére szórhatunk pálcikás dekor cukrot. Mutatós és finom is lesz vele.

És akkor a kész termék:

Breaking Dawn part 2. - Filmajánló

Tegnap végre mi is eljutottunk barátommal, hogy megnézzük a Saga befejező részét.

Érdekes 4 év telt el az eleje óta, és sajnos ma már valahogy nem tart annyira lázban, mint mindenki mást.
Sok mindent láttam előre képeken, és sajnos a trailerek és a bemutató videók is lelőtték a poénok nagy részét, a végén levő csavart kivéve.
Spoileres, csak az olvassa, aki már látta a filmet!!!!
Mivel én olvastam a könyvet régebben, így volt viszonyítási alapom.
Akkor először is, ami nagyon tetszett a filmes megvalósításban:
+ 1. Bella ébredése, ahogy a világot látja, a futás, a napfény az első pár perc.
+ 2. Nekem is tetszett, hogy anyatigrissé változott Jacobbal szemben, kicsit talán rémisztő volt a mély hangú ordítása, de azt kb, ilyennek képzeltem.
+3. A házukat az erdőben nagyon jól megcsinálták, kb, ilyennek képzeltem.
+4. Emmett viccei, és poénjai, általlában azok tényleg viccesek, és a filmben is kijött egy párszor
+5. Szkander Bellával :-)))))
+6. A képességek megoldás. Féltem attól, hogy oldják majd meg Bellánál a pajzsos dolgot, de az egész jó volt, meg mikor gyakorlatoztak Edwarddal. :-)
+7. A közös családos jelenetek, amikor Edwarddal zongorázik, vagy Charliéknál a karácsony.

Ami viszont nem tetszett:
- 1. A gyerek kicsinek. Amikor ennyit költenek egy babára, de csak a lány szemét teszik rá, akkor inkább érdemes nem mutatni a gyereket, olcsóbb és szebb lett volna. Így szegény néhol szörnyszülöttnek néz ki.
-2. Nekem kevés volt a Renesmes rész. A könyvben sokkal jobban le van írva a növekedése, abból jobb lett volna többet látni, de gondolom, pont a baba-lány dolog miatt lett ilyen kevés.
-3. A végén a "csattanó".  Nem is vettem észre hirtelen az átmenetet, csak amikor Bella elküldte Jacobbal a lányát, mert hogy ez ugye nem volt benne a könyvben. Majd jöttek sorban az áldozatok.... Carlile, Jasper, Leah, Seth, ... gondoltam, ha ezt így fejezik be, akkor az egyfelől nagyon gáz, mert nem könyvhű, és nem lesz szirupos, viszont ha ez a vége, az sem lett volna teljes katasztrófa.... nem lenne minden Happy end, és amiről beszéltek, hogy harcolunk a családért, meg a barátokért, értelmet nyer. Drukkoltam, mikor szétszedték Alecet, Janet, majd Bella-Ed Arót is.....

Aztán visszatértünk a jelenbe. És leesett. Hogy tényleg megvan a szirup, és a boldog vég, és ahogy ezt már többen megfogalmaztuk, ez csak "az elmék csatája".
Értem én hogy mivel, ha csak állnak végig (mint ahogy azt a könyvben teszik), akkor tényleg unalmas lett volna, és elmaradt volna a nagy durranás a végéről, így viszont olyan hopp és kopp érzésem volt a végén.

Örültem a pozitív végnek, hiszen ez volt a könyvben, de ez azt mutatta, hogy megint szirupos lett, és nem mertek nagyon belenyúlni.
Amire ez még rátesz, a végén Alice látomása a 2 pár jövőjéről. Mindenki gondolta, hogy boldogan élnek... kicsit nekem az volt sok.

-4. Bella megmutatja a gondolatait. Bár szép rész volt a végén, és szép keretet adott a történetnek, hogy azon a tisztáson mutatta meg, ahol szerelmet vallottak, de a könyvben ez sem egészen így van, nekem az a változat jobban tetszett. Ott az otthonukban vannak, és Edward többször is félbeszakítja, így sokkal viccesebb a jelenet. De hát a film megkívánta, hogy egyben legyen....

Összességében, azt hiszem, itt sokunknak és számomra is véget ért egy korszak. Kicsit talán örülök neki.
Kicsit fáj. Majd jön helyette más, amiért lehet rajongani.
Jön a Három Muakétás könyvbemutatója, majd Decemberben a Hobbit. Nagyon várom. Mindkettőt.