Könyvajánló Klasszikus: J. D. Salinger: Zabhegyező

A várólistám egyik régi darabja (ha úgy tetszik, egy igazi klasszikus), Jerome David Salinger 1951-es könyve is,  A Zabhegyező is az elolvasott könyvek listájára került!
A visszahúzódó szerző sok műve közül, ezt a darabot (vagy legalább a címét) majdnem mindenhol ismerik a világon. Ezt az elismerést mutatja az is, hogy a moly.hu-n csak magyarul van 10 fajta kiadása!!!
Akit érdekel az élete, vagy művei, itt nézelődhet.

Röviden a tartalom:
Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el. (Moly.hu) 


Rengeteg országban betiltották a könyvet a szabadszájúsága  ( elég sok káromkodás) miatt. Viszont én azt gondolom, ha ez mind nincs benne, nem lenne hiteles a történet. Hihetetlenül őszinte, és elgondolkodtató, ami a 16 éves fiú meséje. Bár a könyv csak 3 napot ír le, Holden bemutatja New York lebujait, a testvéreit, a tanárait, a családját, a suliban lakó szobatársait, tele személyes belső véleménnyel róluk, és valljuk be, ki nem gondolt olyanokat  a környezetében élőkről, mint ő a könyvben? Ha mi is leírnánk mindenkiről mindent, akit ismerünk vagy láttunk valamikro, vagy találkoztunk vele, azt hiszem a végén mi is úgy gondolnánk: mind hiányzik. Mert az a sok találkozás tesz minket olyan emberré, amilyenek vagyunk.  

Megértem Holdent. Annyira sok mindenben egyet tudtam érteni vele. A sok „gennyes alakkal” kapcsolatban. A dolgos, napjukat a mindennapi monotonban élő felnőttekről. Megértettem, hogy gyászolja a meghalt öccsét, Alliet. És azzal meg pláne egyetértek, hogy ezt a fájdalmat csak a húga jelenlétével tudja orvosolni.

Mindamellett imádtam a saját belső humorát, hogy „öregemezik” közvetlen, és a sok szóismétlés sem zavart annyira, mert tudtam, hogy szándékos, és hogy a könyv és a karakter fontos része. Öregem… Nagyszerűű. Tényleg.

Ja, és miután a Szent Johahha Gimi valamelyik sorozatában Reni felteszi a kérdést - miszerint nem derült fény a könyvben, hogy hova mennek a kacsák télen?, - engem  is ez a dolog foglalkoztat. Hátha egyszer Cortez megadja rá a választ! Vagy a Google.:-) 

Könyvajánló : Tara Monti: La Mattanza

Mit is mondjak erről a könyvről. 
Minden szóval egyetértek, amit a borító hátulján állítanak. 3 nap alatt olvastam végig, mert nem tudtam letenni, míg nem ismertem a végét. A témája magával ragadó, és mégis oly egyszerű és olyan ősi. 


Spoiler!!!!
A Magát elvesztett rendőr, hogy traumáját elfelejtse egy Szicília melletti kis szigetre menekül, hogy ott teljes némaságba burkolózva elfelejtse mi is történik vele. Ezt a nyugalmat egy amerikai újságíró zavarja meg, aki felborítja megint a férfi lelkivilágát, és nem csak szenvedélyt, de szerelmet is hoz az életébe. Mire megszólalna, hogy mindezt elmondja, a lánynak nyoma vész... és minden kaland itt kezdődik.
Maga a felépítése, a szerkezete, a cselekménye remek. 


A mattanza csak a Tonhalvadászatot jelenti, de a La mattanza egy lélekformáló könyvet. Sokat merít az életből. 
Manapság túlbecsüljük a beszédet, mert hogy ennek köszönhetően váltunk felsőbbrendű fajjá, holott, talán néha sokkal többet érhetünk el a csönddel. Nekem ez az üzenete a La mattanzának, amellett hogy egy letehetetlen romantikus krimi, érdekes, és eddig ritka alaptémával (nem a nyomozásra gondolok, hanem a halászatra, de sok minden van ebben a mesterségben).

Érdekesség: 
A könyv már korábban is megjelent Tengertánc címen (lásd moly.hu). Mivel Tara a Könyvmolyképző Kiadónál dolgozik szerkesztőként (előtte újságíróként dolgozott) , Katona Ildikó is felfigyelt a kéziratra( Ő szerkesztette B. M. Grapes Hálóját, és Simon Tamás Alfiját) .
 Ildikó is nagyon szerette volna kiadni a művet, így átdolgozták, írtak bele új részeket, és a Mattanzát helyezték a középpontba. Így jelent meg a kiadó Gand Selection, (macskás, krimis ) sorozatában, szép új fekete, virágos borítóval a könyv. 


Tarának nem ez az első könyve, a Mattanzán kívül megjelent már korábban a Fianna is, amelyet először az Ulpius -ház adott ki 2002-ben. Ennek is készül a javított, átdolgozott kiadása a Könyvmoly kiadónál, de újdonságra is számíthatunk. 
A több részesre tervezett mű (2-3 ?) a Canossa városában játszódna, és ha minden igaz, az első kötet címe Macskakő lesz. Mindenesetre érdeklődéssel várom, mi sül ki ebből is :-) 

Filmmustra: Animációs filmek, nem csak a gyereknek

Végre, benne a nyár közepében, az ember lányának (vagy fiának) arra is van ideje, hogy mesét nézzen a szobában, vagy a moziban hűsölve.
A napokban megnézett animációs filmekről jönne egy kis összefoglalás.
Bár a most ajánlott filmeket kifejezetten gyerekeknek ajánlják, (ezért is időzítik többnyire a bemutatókat a nyárra), azt hiszem, a gyerek mellé beülő szülő, vagy nagyszülő sem unatkozhat.
A szövegben több SPOILER IS található!

Elsőként egy régebbi filmet, a RIÓ-t említeném.
A madarak mindig is kedves téma, színesek, vegyesek, és vidáman meg lehet énekeltetni őket a filmben:-)
Ha meg még szerelmes szál is van a mesében, egyenesen telitalálat.
Azúr története vicces, bájos, kedves, szerethető.
A fő szál mellett persze ott a két kicsit szerencsétlen madárgazdi, és a riói karneválhangulat, ami a filmet is áthatja.
Ami szintén nagy előnye, hogy a poénok belső poénok, nem szlenges, érti az is, aki nem járatos annyira a fiatalok világában.
3 éves kortól a 90-ig ajánlom, abszolút 5 pont.


Másodiknak megint csak egy kicsit régebbi filmet, de saját kedvencet ajánlanék.
Csizmás Kandúr sokunknak ismerős lehet a Shrekből, de a karakter ( és a készítők) is úgy tűnt elbírnak egy egész estés filmet is a hős macskával.
A helyszín Spanyolország, megismerkedhetünk Csizmás gyerekkorával, neve eredetével, és még egy népmese (vagy Grimm mese) motívummal is. (Égig érő paszuly, vagy bab.)
Ami számomra negatív az legjobb barátja, a Tojás Tóbiás vonal. Sem a karakter, sem a figura nem szimpatikus. Értelmét sem nagyon láttam, (pontosabban eredetét), inkább valami állatra tippeltem volna főgonosznak. Megjelenik a csábító hölgy, és megvan a mese tanulsága is, de attól függetlenül, hogy kitölti a délutánt, talán kicsit többet vártam.
A mese hangulata jó volt, de míg a Rióban a poénok könnyedek, egyszerűek, maguktól jönnek, itt kicsit már  néha nyögve nyelős. Kevesebb is, lehet hogy a mese más hangulata, komolysága miatt. Szerettem, de a Tojás miatt csak 3.5 pontos lenne az 5-ből.


Harmadiknak és negyediknek két sorozat, megint nagyon sikeres folytatását ajánlom.
Amikor az ember már azt hiszi, hogy az előző részt már nem lehet hova fokozni, a készítők mindig előállnak egy új darabbal. A MADAGASZKÁR 3. részében a cirkuszé és végre a hőn áhított New York-é a főszerep. Hőseink csak Európába jutnak el először, utána egy vonatos cirkuszhoz bekerülve zötyögnek, és segítenek felfuttatni az egykor nagysikerű cirkuszt, mai ötletekkel.
A cirkusz manapság megint nagy téma (ki tudja, talán a Vizet az elefántnak könyv és film újra elfedezése miatt), de amúgy is egy nagyon ötletben gazdag alaptörténet. Azt a bizonyos pluszt itt a négy állat jelenti. Miközben hazafelé igyekeznek, felfedezik saját magukat, (Melmel tud kötéltáncolni:-)))) a művész vénájukat, és hogy mire is vágynak igazán. De mindez csak akkor derül ki igazán, mikor végre tényleg megérkeznének saját, annyira áhított állatkertjükbe. A történet sava borsa a személyes kis kedvenceim, a pingvinek, akik mindig ált. jó helyen jelennek meg.
Sokat kacagtam hangosan, de ennek a mesének nagyobb tartalmi mondanivalója is van(ahogy majdnem mindenek az említettek közül.) Ha az ember hosszú út után tér haza, maga is sokat változik, és sokszor kiderül, hogy mire megérkezünk, értelmét veszti az addig annyira vágyott cél.
Valahogy így jártak a hőseink is. A látvány fantasztikus (főleg a cirkuszos rész), ez az igazi családi mese!
A négy közül ezt mondanám a legjobbnak, *5 -ös:-)

Végül, de talán nem utolsónak a JÉGKORSZAK 4. - Vándorló kontinens alcímmel része. Miután hazavittek egy ember gyereket, túlélték a felmelegedést, és Mani családot alapított, nem tudtam elképzelni, mi jöhet még. Most megtudtuk azt is, hogy alakultak ki a kontinensek. :-)
Mani lánya cseperedik, a kontinensek mozognak, a fő cél, hogy Maniék visszajussanak a földrészen maradt családhoz. Itt is belevitték egy kalózos vonalat ( ki tudja miért;-P) de a történet még mindig élvezhető. Végre hőn szeretett tigrisünk és méltó ellenfelet talál:-)

A motkány a makkot hajtja végig, őt is imádtam, de itt most személyes kedvenceim Sid nagyija :-))) és a mókus szerű makogó valamik. Nem vártam se többet, se kevesebbet, nincs különösebben nagy mondanivalója, csak szórakoztat. De azt nagyon. 4 pont :-)

Könyvajánló : Leiner Laura: Szent Johanna Gimi sorozat

Büszkén jelentem, új kedvencet avattam az elmúlt egy hétben. (Nem, megmaradtak a Pöttyösök és Tolkien is, de Laura bőven belefér). A diplomára való felkészülés után nem akartam komoly, vagy tudomány vagy egyáltalan mély értelmű könyvet a kezembe venni, így hát eldöntöttem, hogy kikapcsolódásként folytatom a már gyerekkönyvtáros gyakorlat alatt megismert Gimis sorozatot, így folytattam a másodikkal. (Kelly nevét életem végéig imákban remegem majd el, amiért kölcsönadta.):-)))

Szóval elkezdtem... és hangosakat nevettem. Imádom a fiatalos humorát, és azt nem hogy erőlködve akar az lenni, tényleg az. Reni egy -egy frappáns mondatát, amin fél oldalakat tudok nevetni. Azt hogy ultramodern (msn, skype, zenék, filmek terén, ehhez sok utánajárás kell, ha az ember pl nem annyira jártas.)sokszor még nekem is vannak benne újdonságok. Szeretem, hogy a fiúkban ott az ördög is, de fontos a közösség, az összetartozás és a barátság szerepe. Hogy például előkerülnek benne olyan témák mint az egyenjogúság, a környezetvédelem, és az adakozás,  mert ez manapság egyre nagyobb probléma. Ami talán a legnagyobb előnye számomra, hogy kiemeli az olvasást, mert bár a mai fiataloknak majdnem minden típusra van benne karakter ( rocker, lázadó, deszkás, könyvmoly, alter, éltanuló, lovas, kötyömániás őrült), mivel Reni szemszögéből olvasunk, és ő  könyvmoly, így rengeteg ismeretlen könyvcím megfordul benne, és ezek után az olvasó, talán rákeres, vagy utána néz, amiből kölcsönzés, majd olvasás kerekedhet. Ez egy nemes küldetés, ezért is támogatom nagyon!

Végül a harmadik és egyben nagyon ütős érv, maga a történet. Bár a téma hétköznapi (egy lány epekedik egy menő fiú után a gimiben) és mindezt ízléses, úgy, ahogy sajnos nem csinálják a mai fiatalok a korosztályukban. Randi, moziba járás, egy két csók, és kivételesen örülök, hogy nincs tele erotikával, az csak elrontaná. Lehet, hogy így kevésbé valóságos, de számomra sokkal jobban tetsző forma az, amiről olvasok (pl Reni szüleinek aggodalma, manapság melyik szülő figyel ennyire a gyerekére... a legtöbb azt sem tudja mit csinál délutánonként. ).
Gonduljuk csak át, kivel ne esett volna meg ez a helyzet, mint Renivel? Szinte mindenkivel, így könnyen lehet vele azonosulni, de amiért érdekes, a háttér, a magánsuli, és számomra a rengeteg hihetetlen párbeszéd Cortez és Reni között. Az egyáltalán nem sablonos, nagyon is menő, vicces, szinte vártam minden leírás után, mert a sója a humoros, geges, egymást kerülgető, sok másodjelentést tartalmazó párbeszédben van, és ilyet iszonyú nehéz jól megírni ennyi regényen keresztül, hogy friss és új maradjon. Laura valamit nagyon eltalált.!

Láttam az írónét még 2011-ben a Könyvhéten dedikált, és nem tudtam, mi ez a tömeg körülötte. Most már tudom, mert én is benne vagyok a rajongók táborában. És várok. Körmöm rágva. Mert érdemes. Akár két és fél évet is:-D<3

Könyvajánló: Szerzők és szerkesztők kézikönyve

Lehet hogy már ismeritek, vagy máshol ajánlottam, de mivel manapság  minden bokorban egy szerző csücsül saját blogos kezdeményezésével, gondoltam, sokunk (az enyémre is) hasznára lehet ez a könyvecske.

Szóval szerzők és szerkesztők. 

Az Osiris kiadó mindig is híres volt minőségi tankönyveiről a felsőoktatás számára. Ez is egy ehhez hasonló remekmű. 

Ez a könyv nem tanít meg írni !, de elmeséli a könyv kiadással kapcsolatos részeit, tipográfiáról ír, benne van minden hasznos korrektúrázási jel, és tanács (ami kezdő íróknak kiváló alap, hogyan kerüljék a tipikus hibákat). Mesél egy könyv tördeléséről, hogy lehet valamit esztétikusan elrendezni. Mesél a szerzői jogról, mit és hol kell és érdemes feltüntetni. Azt hiszem, bár kezdő szerkesztőknek készült, iszonyatosan sokat tud segíteni az íróknak is. Segít hogy esetlegesen ne teljesen tudatlanul álljanak a kiadó előtt ha meghalljuk a kolofon és a korrektúra szavakat. Segít, hogy a szerző kevésbé legyen kiszolgáltatott a mai kereskedelemmel átfűtött világban. 

És a végén rengeteg segédtáblázatot találunk rövidítésekről (bár ez főleg a szakkönyvekre vonatkozik), de papírmérettől, átváltási mértékegységig sok minden megtalálható benne. 

Minden kis írni, szerkeszteni vágyó szerezze be, és olvassa előszeretettel. Én majdnem minden nap olvasom. 

Megéri fejlődni, a saját érdekünkben. 

Diploma...?!

Igen, egy nappal a védés/államvizsga után még mindig nehezen hiszem el. Az ember 3 évig készül rá, hat kemény vizsgaidőszakot húz le, (6 érettségi) se karácsony, se nyár eleje... és egyszer csak vége van. Olyan érdekes, nem érzem magam se sokkal érettebbnek, se sokkal másabbnak. Talán komolyodtam, és megismertem  egy csomó kedves, tehetséges embert, akikkel talán életre szóló barátságban is maradunk. Remélem.

És hogy mi lesz most? Az biztos, hogy ezzel lezárul életem egyik szakasza, de mint itt is, valaminek a vége egy új kezdetet rejt. Munka, Mester szak? Kiderül, de addig is élvezem a nyarat, az esőt, és elkezdem a "Mit csinálok ha leállamvizsgáztam" listám. Sok alvás az első rajta. Majd a könyvek... és a blogolás róluk:-)

Vaskirály - avagy a MERÉSZ Könyvmoly ARC könyv

Megint csak a Könyvmolyképző munkásságát dicsérném, eme könyv kapcsán. Történ ugyanis, hogy kb. fél évvel ezelőtt a kiadó ARC ( ELLENŐRIZETLEN, KORREKTÚRÁZATLAN ELŐKIADVÁNY) könyveket ajándékozott a híres közösségi oldalon náluk játszóknak, ajándékba. Ekkor még nem tudtuk mire készül, én azt hittem, ez egy régebbi könyv, nem ismertem eddig.

Aztán megtetszett a borítója az ideji Könyvfesztiválon, ahol feltűnt, hogy minden két könyv vásárlása után a vásárló egy ilyen zöld csodát is kap. Akkor vált számomra világossá, hogy ez egy előre jól kitalált reklám és egy nagyon nemes kezdeményezés is egyben (ami a hátsó borító előtti szövegből derül ki). A borító elején egy piros szalag hirdeti, hogy ez csak előpéldány, viszont ugyan úgy megvan minden része, be van tördelve, fényes borítója van (és kék gerince, ami nagyon nem illik hozzá), csak a szövegben fellelhető hibák utalnak a korrektúrázatlanságra, ami viszont nem von le a történet érdekességéből, varázslatosságából.

És hogy mi itt a nagy kezdeményezés? Egy részről, hogy már szinte teljesen kész könyveket osztogatnak (ami a nyomdaköltség miatt nem kis összeg plusz a kiadónak) és még jó célt is szolgálnak vele, mivel minden könyvbe bele van írva, hogy nem szabad árusítani, de továbbadni, könyvtárba vinni igen!  Amellett, hogy előre terjesztik a hírét, így reklámozzák a könyvet is, mivel hivatalosan a 3 kötet első darabja a Könyvhéten jelenik meg, rendes, korrektúrás változatban.

Bár a borító az eredeti, kivételesen nem Könyvmolyos, tudnak jót válogatni Ildikóék!

És még valami! 
A Könyvmoly webshopjának megnyitása alkalmából most június 2-6. minden raktáron levő könyvük (értsd. Vörös Pöttyös, Arany Pöttyös stb.) 50% kedvezménnyel rendelhető!!!! Csak öt napig, ne feledjétek!

Köszönjük, hogy az olvasókért vagytok, mi meg értetek vagyunk!

Filmmustra : Szuperhősfilmek

Keveset járok moziba, de azért figyelemmel követem mi megy most éppen a mozikban. 

Meglepődtem, mert rég volt már ennyi szuperhős és gyerekmese feldolgozás, mint mostanában. 

Egy jól felépített marketing terv alapján ebben sorozatban jöttek ki a szuperhősös filmek, és persze ezeket egy nagy filmben összefogták, a még nagyobb siker érdekében. Mivel barátom él-hal az ilyenekért, így én is végignéztem párat. 

Az Amerika kapitánnyal kezdtük, mivel a történetek szerint ő a legrégebbi, az első a bosszúállók közül. A történet nekem maga nagyon tetszett, még talán a szuperhősös mozi közül a legérdekesebb és legélvezhetőbb számomra. A második világháború idején kezdődik, amikor Hitler csodafegyvereket fejlesztet ki a katonájával, (Hugo Weaving, nagyon érdekes volt gonosz náciként látni Elrond a tünde, és Mr. Smith után a Mátrixból) akinek nagyon tetszett a játéka, de ugyan ezt teszik titokban az amerikaiak is.  Utána a sztori ugyan az... egy szegény vézna srác megkap egy halom szurit kék löttyel, és csodaerős fickó lesz belőle, aki megmenti a fél amerikai hadsereget, majd egyedülállóan erős pajzsával elkészül a jelképe stb.  ... mindenki nézze meg. 

Ami nem tetszett: 

A sok robbantgatás kevésbé vonzott, de hát kell a látvány miatt és az összességében nem rossz. 

Ami viszont nagyon tetszett, hogy a főhős szerelme nem egy árva, gyámoltalan leányka, hanem egy igazi hadnagy, katona, egy erős, a hősnek segítő karakter. Szeretem ha a filmekben ha nem csak gyenge és gyámoltalan társak állnak a hősök mellett, akiket meg kell menteni. 

Érdekes hogy mentették meg a jövő számára, kicsit időutazás motívum is van benne... 

Másodikként a THORT néztük meg.  A 2011-ben levő nagy beharangozás után talán kicsit többet vártam a történettől. A film a viking és ókori isteneket idézi meg, Odint a mennydörgés istenét, és főként két fiát Lokit  és Thort, a villámok istenét. A csodamodern Istenek városából kiátkozzák Thor-t a leendő királyt, így kerül a Földre bőnhődni és tanulni, és mit ad isten, szerelmet találni. 

A szerelmet Natalie Portman képében találja meg, aki itt is jól játszik, akár minden eddigi filmjében, bár ez talán nem olyan nehéz feladat, mint a Black Swan főszerepe. :-) 

Ami tetszett: Bár nem 3D-ben láttam, látványilag ez is monumentális, és persze a Thort alakító színész Chris Hemsworth sem rossz látvány a vásznon, de ezzel ki is merült a mustra. 

Ami kevésbé tetszett: Nekem hosszú is volt, és kevésbé érdekes, elég lett volna kevesebb piff - puff is, de tudom akkor nem néznék a férfiak. A története is kicsit sablonos, de legalább nem egészen amerikai a vége. 

A bosszúállók velük lettek teljes létszámban, de a hozzájuk kapcsolódó Nagy zöld hapsi ( HULK az eredetiben Eric Bana játszotta, most Mark Rufallo) a Vasember (Robert Downey Jr. már két résszel, és mindenféle hiper-szuper csoda kivetítővel és harcos rucival) már korábban a terítékünkön volt, így azokat most nem néztük meg újra. A két orosz bérgyilkos (egy nő, Scarlett Johansson főszereplésével és egy férfi Jeremy Renner személyében) kevésbé ismertek, bár róluk is készült film a Marvel stúdiónál.

Mivel a történet nagyon szorosan összefügg, mindenkinek ajánlom megnézni legalább az Amerika kapitányt, és a Thort, mert A bosszúállókban a csodafegyver a kapitányos történetből származik, míg az egyik főgonosz  Thor öccse, Loki. A történetről sokkal többet nem szeretnék elmondani, mindenki nézze meg maga. 

Ami nagyon tetszett: Ahogy összefogták a történetek szálait, a sok tudóst és mutánst, a sok váratlan fordulat és a hősök közti csipkelődés és humor (amihez minden filmet jó látni, ha érteni akarjuk). 

Ami nem tetszett: Nekem ez is egy hangyányit hosszú volt, közben míg összekovácsolódtak, szétszedték fél New Yorkot, és tudom hogy ez így megy az ilyen filmekben, csak ami ennyire hihetetlen, azt már nagyon nehezen veszi be a gyomrom. És persze hiper szuper csodaszörnyek, és láthatatlan hajók és minden, ami egy mega szuperhősfilmbe kell. 

Nem azt mondom, mert összességében egyszer mind megnézhetők, a szubkultúránk részei, én is végignéztem, de az utolsó részben nem csalódtam a filmsorozatban. Amerikais vége lett:-P 

A következő amit nagyon várok a sok Disney mese feldolgozás közül a május végén megjelenő Hófehér és a vadász, nem csak azért, mert a Twilght lady Kristen Stewart benne van, hanem mert nagyon érdekel, hogyan csinálnak harcos, csatázó hercegnőt a régi Hófehérke szerepből. Megírom nektek, ha megnéztem :-P 

Könyvfesztiválon jártunk...sok mindent láttunk.

Életemben már másodszorra is sikerült feljutnom Budapestre a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. Megint főként a Könyvmolyos kedvenc szerzők sarkalltak bennünket megmozdulásra, de e mellett azért röviden beszámolok mit is láttam, tapasztaltam. 

Nővéremet és barátomat becserkészve, reggel korán már a vonattal robogtunk Pest felé, azt várva, milyen lesz majd a hangulat, milyen nyeremények, akciók lesznek, és kinek mi lesz az az egy könyv, (mivel gazdasági válság van nálunk is:-) amivel majd hazatér. Az eredetileg a könyves és könyvtáros szakmának indult Fesztivál és konferencia nagyon hamar kinőtte magát, így egy pár évvel később megjelentek a dedikáló szerzők, és velük együtt a népes közönség is, így az eredeti helyét hamar kinőtte és a Millenáris parkba költözött, ahol a 4 nap alatt most is több ezren látogattak el a standokhoz.

10 körül már ott sétálgattunk a tó mellett felállított kinti standok között. Bár mi már csak ápr. 22-én, vasárnap jutottunk fel, még a zárónapra is maradt bőven látni, venni, találkozni való. Konkrétan a ruhatár bejáratnál szerencsére épp Spirit Blissbe futottunk, aki bár szombaton dedikált, csak vasárnap indult haza így épp elcsíphettük, őt és hű olvasótársam, Czékus Zsuzsit is. 

A karszalagot megkapva, és belépve hasonló látvány fogadott a tavalyi képhez. A standok felállítva, rengeteg plakát és szórólap osztós emberek. Gyorsan körbeszaladtunk, és megcsodáltuk mit, hol, mennyi kedvezménnyel árulnak, de ez a csodálkozás kitartott a nap végéig, mert ahányszor körbementünk, mindig találtunk újat. :-)

Megkerestünk a fő célunkat ( A Könyvmoly standját) és nagyjából egy fél napra le is cövekeltünk ott. Először B. M. Grapes volt soron, ő 10-től dedikált, és nővérem dedikáltatta nála a párjától kapott könyvet. (Igen, vannak figyelmes férfiak, akik tudják mi kell egy könyvmoly hölgynek:-)

Míg ők beszélgettek, mi leültünk csoportosan tesztet kitölteni, (Zsuzsa, Spirit, Dani és én), aminek meg is lett a nap végén a nagyon pozitív eredménye:-) Dani este értesült, hogy egy pendriveot nyert, és 3 nap múlva meg is kapta postán:-) 

Délben érkezett Szurovecz Kitti, akivel mindannyian beszéltünk egy kicsit, de hozzá is csak úgy özönlött a sok ismerős arc, és sok jó barát. Végre először elhozta vagány beszólásairól ismert Ádiját, így vele is megismerkedtünk egy kicsit. (Tündér pofa:-) 

Sajnos 13 óra után menniük kellett, de mi még bőszen kitartottunk. Miután körbenéztük a Könyvmoly újdonságait, nehéz döntéseket hoztunk:

Nővérem Gail Carriger - Soulness = Lélektelen című, szombat délután megjelent újdonságát választotta, amelyről azt rebesgetik, a Könyvmoly új csodasikere lesz a Twilight sorozat után. Bár ez csak a sor első darabja, a parókamániás írónő készül a következő kötetekkel is, és a krimivel átszőtt vámpíros, farkasos halhatatlanos mű a régi Angliában megint ígéretesen hangzik. 

Az én kedves párom pedig engem lepett meg nem is egy, hanem két könyvvel, így ő választotta a magyar szerző Tara Monti : La Mattanza című művét, és csodamód általa kiharcolva gazdagodtunk egy Ironking -Vaskirály című, csak kifejezetten a fesztiválra nyomott, még korrektúrázatlan, előkiadvánnyal, aminek mégis mindene megvan (gyönyörű borító, és belső formázás) ez főleg számomra volt ajándék ( keresem a hibákat gyakorlásképpen) ;-P. Ez is a Könyvmoly egyik újításaihoz tartozik, és később erről még lesz szó:-P 

Miután bevásároltunk és elmentek az írók, alaposabban is körbesétálgattunk mindenhol, és két csodás felfedezésre is bukkantam. Az egyik, ez az eredeti angol, piros borítójú Gyűrűk Ura kiadás, amely alapján az Európa a magyar feketét készítette (a minta ugyan az) és számomra nagyon fontos a szakdogám miatt. 

 A másik csoda nem is annyira csoda, inkább észrevétel, amit több helyen is örömmel láttam. Az ember szereti a könyveit a polcán szépen, rendben, egységesen tartani, és ehhez az egyik legjobb módszer kiadói marketing szempontjából a sorozatban kiadott könyvek, valamennyire egységes borítóval. A nagyobb multi könyvárusoknál láttam, (de kisebbeknél is) hogy az egy témába, sorozatba tartozó könyveket szépen kirakták egymás mellé, és meg lehetett csodálni őket teljes díszükben. Bár sok helyen láttam, csak egy kedvencemet fotóztam le, konkrétan a Magvető kiadásában a MESÉK sorozat 5 darabját. A MESÉK életről halálról és ujjászületésről című könyvvel még Szegeden találkoztam a gyakorlatom alatt, és azóta imádom. Gyönyörű volt a kivitelezése már magában is, de így együtt...méltó zárása egy hosszú napnak.

16 óra körül indultunk haza, kissé megfáradtan, de nagyon boldogan.

A legközelebbi, nagyon várt találkozás minden rajongó Könyvmoly számára a június elején kezdődő  Könyvhét, ahol 3 kedvenc írónk megint könyvbemutatót tart:

Benina : Megsebzett szabadság 
Spirit Bliss: Démoni érintés 1. - A múlt árnyai ( csak lesz nyomtatva is ilyen című könyve , aki régóta olvassa a blogját, tudja miről beszélek:-))
Szurovecz Kitti : Borostyánkönny- Gyémántfiú 2. 

Ha minden igaz a könyvek június 9-én jelennek meg, akkor lehet találkozni a lányokkal is!
Nagyon várjuk mindet!

Cirkuszban jártam, és nem csak álmomban

Ohhh, az állatok és a vattacukor szaga. Az olaszos akcentusú bohóc, aki hosszú lufiból  készít virágot és állatokat a kisgyerekeknek. Minden úgy történt, hogy én megnéztem tavaly a Vizet az elefántnak című filmet, majd elolvastam a könyvet...

Az utazócirkuszok még a világháború előtt jelentek meg Amerikában. Vonat vagonokban utaztatták az állatokat, az artistákat, a felszerelést, mindent. Hatalmas erő, munka és kitartás, és végső soron rengeteg szenvedés járt azokkal az utakkal és előadásokkal, amik 3-4 napot töltöttek egy városban, majd elrobogtak a lemenő nappal.

Április közepén Szegeden járt a magyar Eötvös Cirkusz, és én egész tavaly ősz óta azon gondolkodom, mikor és hogyan juthatnék el egy igazi állatos, sátoros cirkuszba. A másik hajtóerőm Spirit Bliss, alias Hujder Adrienn volt, aki nagyon vidáman számolt be arról, milyen jól szórakozott ő is az Eötvös cirkusz előadásán. Így hát meggyőztem páromat, hogy az akkor (hétfő délután) utolsónak kinéző előadásra menjünk el. Sajnos az 5 órás előadásra már nem volt jegy, de mivel a sor vége a Tescóig nyúlt, így tartottak egy pót előadást fél 8-kor, amire már bebiztosítottuk a jegyünket:-)

Aztán fél 8-kor elkezdődött a két órás varázslat. Utoljára nagyon kicsi koromban voltam cirkuszban, és nem nagyon emlékeztem rá, így mégis nagyon örültem, hogy pozitív volt az élmény. Az elején voltak pónik, mindenféle afrikai állat, hullahoppos, artista, jajjj és az egyik kedvencem a kötéltáncos. Hozzáillő zenékkel, és rengeteg rendes kivilágítással, olyan  csodákat műveltek, amik emberi ésszel alig megérthetőek, és iszonyatosan sok munka és profizmus van mögötte.

A színek észrevétlenül változtak, és csodás mesés jelmezek váltották egymást. A kelettől eljutottunk Afrikáig, és Indiába. Közben jöttek ügyeskedő és vicces bohócok, "zenét tanítani", vagy épp kocsin fuvarozni. A második részben kordont építettek hipp hopp a szünet alatt és megérkeztek a tigrisek és oroszlánok, hogy ők is bemutassák mit tudnak.... Nagyon sokat nevettünk közben, és kaptam még egy vattacukrot is, amit végig majszolgattam előadás alatt. <3

Visszakaptam két órára az önfeledt gyerekkorom, és azt hiszem, ezért érdemes ilyen sátoros csodákba menni. Hogy elbűvöljön, elvarázsoljon, elvigyen máshová, ahol j volna lenni:-)