Év elején sikerült felvennem egy vámpír- és rémtörténettel kapcsolatos kurzust, melynek a fő témája – Miért vonzzanak ennyire bennünket az ilyen stílusú regények? A mellett, hogy végigvesszük a Rém- és vámpírirodalmat, beszélgetünk az irodalomban betöltött fontosságukról. Az erkölcsi, társadalmi, filozófiai mondanivalóról, tartalmukról, és ezek elemzésével megpróbálunk rájönni, mi hajtja az olvasót, hogy végigborzongjuk a több száz oldalt. Megnéztünk egy csomó irányzatot, de a legtöbbnek az a lényege, hogy a végkifejlett miatti olthatatlan KÍVÁNCSISÁG. Meg akarjuk tudni, mi lesz a szereplők és a szörny sorsa, és ezért megéri a remegés órákon át.
De, közben én elgondolkoztam, hogy végül is, minden szórakoztató irodalmat, könyvet, filmet ezért nézünk és olvasunk. Mert szeretnénk megtudni a végét. Mi lesz a karakterrel, túléli, vagy a szörny megöli. Tehát ezzel nem sok újat mondtam.
De a kíváncsiság ott van a mindennapi apró kérdések. Kíváncsiak vagyunk, hogy tetszünk –e a számunkra oly fontos személynek. Kíváncsiak vagyunk dátumokra, és helyekre, amik, hirtelen épp akkor nem jutnak eszünkbe. Előfordult már velem, hogy egy délelőttön keresztül azon gondolkodtam, hol voltunk három évvel ezelőtt nyaralni, mert egyszerűen nem jutott eszembe a helység neve. És ez rettentően bosszantó tud lenni:-D
És még nem is beszéltem a blogokról. Az ember majd meghal a kíváncsiságtól, miután elolvassa, mondjuk Spirit Bliss, vagy Szurovecz Kitti irományainak egy –egy új fejezetét. A függővégek mesterei, és nagyon tudják, hogyan tartsák meg az érdeklődést az olvasóban, nem egyszer körömrágós, és sírós, nevetős pillanatokat szerezve a kíváncsi olvasóknak.
Viszont be kell látnunk, hogy ezek nélkül az apró izgalmak nélkül nem lenne értelme élni. Mi dobna fel, mit várnánk epekedve éjszakákon át, min dolgozna az agyunk, ha nem lennének titkok? Ez segít továbbfejleszteni a fantáziánk, képzelődni, utánajárni, esetleg bővíteni a tudásunk. Kíváncsiság nélkül sótlanabb lenne az élet.
Szerintetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése