Könyvajánló: Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

 A könyv adatlapja: 

Kiadója: Athenaeum
Sorozat: Romantika

Kiadási év: 2016
Oldalszám: 352. old.
Folytatásos: nem
Borító grafika: Kolozs Kitti Anna

Gondolataim a könyvről:
Vannak könyvek, amiket meg kell írni. Vagy azért, mert ez segít az írónak feldolgozni valamit, vagy azért, hogy mások elolvashassák, és tanuljanak mással megtörtént esetekből, élethelyzetekből.
Kitti új regényének olvasásánál ezt éreztem. Kitárulkozást a legbelső érzésekig, amíg már az emberen nem marad más, csak a lenyomata, emléke ennek a bizonyos dolognak.




Annyit Kitti maga is elárult, hogy ez élete regénye, az alapja személyes élményekből táplálkozik, és csak remélhetjük, hogy a könyv megírása neki is sokat segít majd, a terápia hatásos lesz.

Arlene egy jól működő, de langyos házasságból válik éppen, új városba költözik kislányával, és új munkahelyen kezd, hogy új élményeket, kihívásokat keressen, mert már nem érzi azt a bizsergést a férje mellett. Már ez is sok kérdést és problémát vet fel manapság. Van -e joga egy nőnek, anyának úgy dönteni, hogy egy minőségileg jobb élet reményében kilép egy kapcsolatból, valami más, valami több reményében, a bizonytalanba? Itt szembesülünk a család és a társadalom elutasításával, a normák megszegése miatti ellenállással, rosszallással.

M. Tóth Zsolt jégszobrász,
akivel Kitti sokat beszélgetett a szakmáról

Másik főszereplőnk Hayden borderline-személyiség zavarban szenved, ami rányomja a bélyeget egész életére, a személyes kapcsolataira a családjával és a környezetével is. Látszik, hogy ebben Kitti nagyon alapos munkát végzett, kutatott is utána, beszélgetett más emberekkel, és a saját tapasztalatait is felhasználta. A jelenetek a végletekig valósak, részletesek, észrevehető, hogy nem mind a kitaláción alapul. Ennél fogva megvan benne a szinte húsba vágó mélység és érzékenység.

Bevallom, beszélgettem Kittivel a könyv elolvasása után és ő azt kérdezte, tudtam -e egy kicsit is kedvelni Hayden karakterét? Mivel ismertem a fülszöveget, és sajnos sejtettem, hogy bántalmazás is van a dologban, már eleve nem volt szimpatikus a karakter. Nekem ő már az elejétől kezdve túlságosan akaratos, úgy mond tenyérbemászós. De a leírás alapján elhiszem, hogy létezhet ilyen ember, ilyen karizmával, és kisugárzással. Viszont amikor kedvesnek tűnt, engem még akkor is inkább elborzasztott, mint elvarázsolt. Talán én vagyok nagyon akaratos, vagy kevésbé befolyásolható, mindenesetre elborzadva olvastam ezeket a részeket.

Talán külső olvasóként felkiáltunk párszor: De hát miért nem látja? Miért nem veszi észre azt a manipulációt? A reakciókat? És mivel Arlene szemén keresztül látjuk a történetet, nagyon szépen ki van bontva a folyamat, hogyan viselkednek ezek az emberek, hogyan használják ki és fel a társukat, és bár Arlene miután szembesül a problémával, próbál külső segítséget kérni, sajnos pont azért találnak ennyire egymásra, mert mind a ketten mélyen sérültek, és Arlene is ezt a közeget kereste tudat alatt.

Hattyú, a munka M. Tóth Zsolté

Majd ott jött a végén a függővég. Igen, rákérdeztem erre is, Kitti nem tervez folytatást, viszont a vége olyan velőt rázóan függővéges, hogy itt rohangáltam még fél óráig páromnak magyarázva, mi a bajom. Itt is kaptam felvilágosítást, miért. Mert a borderline-ban szenvedő emberek nem képesek soha igazán elszakadni, és ezt szerette volna Kitti is érzékeltetni a könyv végén. Bár elég drasztikus a váltás. .-D Meg is ijedtem, hogy akkor most izgulhatok a következő részig.

A címről és a borítóról:

Érdekes, mert a történetet végig olvasva nekem nem passzolt teljesen a cím. Bár értem, hogy a hópehely Haydent és a jégszobrászatot jelképezi, de a súlya nekem pont, hogy nehéz, nem olyan könnyű, mint egy hópehely. Van benne egy magyar dalocska, amit Arlene lánya Lauren énekel sokat (nekem ez nagyon tetszett a könyvben, Ádi tanulta ezt elsőben) és mondtam is Kittinek, hogy a végén van egy szép jelenet, ami alapján én kicsit máshogy alakítottam volna a címet. Lehetne az a hópehely akár egy árny, egy sötét madár is, aki mindig visszatér.

A borítót viszont imádom, Kolozs Kitti Anna munkája. Aki ismer tudja, hogy a borítók a gyengéim, és ez nagyon elegáns, világos, letisztult. Kapcsolódik a téli időszakhoz (jó a megjelenési időpont is, éppen jó lesz karácsonyi ajándéknak) és csak nagyon finom utalások vannak a képen a történetre.

Azt is mindenképpen jó ötletnek tartom, hogy Kitti ehhez a témájú könyvéhez kiadót váltott. Ez a mélységű téma már nem tizenéveseknek való, nem tettem volna bele a Könyvmolyképző kiadó Rubin pöttyös kategóriájába sem, mert sajnos mostanában az is tele van sérült lelkű fiatalokkal, attól viszont sokkal nagyobb horderejű, így megérdemelte, hogy kicsit más fajta közönséget megcélozva, komolyabb figyelmet kapjon. Elborzasztó még belegondolni is, hogy a rengeteg elvált családból, a sok bántalmazott gyerekből hány hasonló problémájú ember kerül ki manapság is. Nem hiába szaporodtak meg ezek a témájú könyvek, ez mind komoly segítség kérés, és kiáltás a külvilág felé, hogy valami nagyon nem jól működik.

Alapvetően nagyon kemény lelki folyamatokat mutat be, miközben olyan kérdéseket boncolgat, hogy van -e joga egy nőnek megvalósítani magát? Belevonni a lányát egy új kapcsolatba olyan emberrel, aki veszélyeztetheti? Feladni a kényelmes családi életet, ha bár látszatra minden szép és jó, ő mégsem boldog ebben?  Nem hiszem, hogy kapunk konkrét megfejtést, Kitti csak elmeséli a saját történetét, felhívja a figyelmet, hogy létezik ilyen, előfordulhat, és hogy talán jobban figyeljünk a körülöttünk lévőkre és a saját lelki békénkre, boldogságunkra.

A fülszöveg most direkt nem került ki, megtalálható a Moly.hu-n. 

Kitti előző könyvsorozatairól írt értékeléseimet itt találjátok.