J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry ​Potter és az elátkozott gyermek

A könyv adatlapja:

Kiadója: Animus
Sorozat: Harry Potter folyt. 8. rész
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 320. old.
Folytatásos: nem
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Eredeti címe: Harry Potter and the cursed child

Gondolataim a könyvről: 

Rettentően vártam ezt a könyvet, annak ellenére is, hogy tudtam, hogy nem regény, hanem egy színdarab szövegkönyve. Mindezt az is mutatta, hogy szegény kollégáimat az őrületbe kergettem a hisztivel, mivel az Alexandra nem tudta a már egy hónappal előrendelt könyvemet a megjelenés napján lehozni. Mert ugye a rendelt szállítást raktárból adják, nem a bolti készletből, és Szeged a világ végén van. Mindegy, mindenesetre berágtam az Alexandrára.

Szóval nem voltak nagy elvárásaim, de hatalmába kerített a nosztalgia. Hetedikes voltam, mikor elkezdtem a filmek miatt az első könyvet olvasni, gyorsan beértük magunkat a megjelentekkel, és utána mi nővéremmel minden évben együtt nőttünk és vártuk a folytatásokat még a rajongókkal. Szóval én még első generációs Potter-fan vagyok. A maiak ezt már nem tudják, mert akár egy hét alatt is el lehet olvasni az összes részt, de mi akkor szellemileg, lelkileg is együtt nőttünk velük, és éveket vártunk, hogy egy-egy újabb kötet megjelenjen a vége felé. Elmondhatom, hogy én is sok mindenbe ez után kezdtem bele.

Szóval nekivágtam. Az első érzés, ami körbejárt, tényleg a nosztalgia, hogy megint olvashatok róluk. Ron még mindig vicces, megvannak benne a Hermionés okosságok... és ezek annyira jól esnek az ember lelkének.

Maga a színdarab, mivel két este játszották, két részes, és két felvonás van mind a két részben, tehát 4 fő rész van. Az elején megismerjük Albus-t, Harry kisebbik fiát, aki most kezdi roxforti éveit, de nagyon más mint az apja. Barátjául az a Scorpius szegődik, aki a nagy ellenlábas Malfoy fia. És ez az egyik fő részletkérdés.

Szó van itt nagyon sok mindenről: Milyen az elmúlt csaták után felnőtté válni, dolgozni és gyereket nevelni? Hogy találja meg az ember a fiával a közös hangot, ha ennyire különböznek? A téma borzasztó aktuális, értelme is van, és ebben a környezetben végtelenül érdekes és izgalmas.
És vicces. Nagyon sok helyen A HUMOR a lételeme a jeleneteknek.

Apropó jelenetek. Rengeteg van belőlük, vannak részek, ahol egy-egy jelenet, két-három oldal a könyvben, nem tudom, összeszámoltam és a 2 rész alatt kb. 100 jelenet van. Fogalmam nincs, ezt hogy oldották meg technikailag, biztos minimalista díszlettel, de nagyon látványos lehet színházban.

Innentől a bejegyzés SPOILEREKET  tartalmazhat, aki nem olvasta, NE FOLYTASSA!

És akkor a cselekmény: Az eleje hamisítatlan évkezdés, benne a Roxfort expresszel, a cukorka árussal, és a Teszlek Süveg beosztó ceremóniájával. Innentől jönnek a problémák, mivel ugye Albus a Mardekárba kerül. És a barátja mardekáros fiú lesz. Majd kiderül, hogy szegény Albus nem sokban hasonlít az apjára, akinek nehéz szembenézni egy hős képességeivel.

Ezt imádtam, hogy a hős fia is esendő ember, hogy nem követi mindenben, és ez teljesen rendjén is van. Ez az apa -fiú konfliktus a mű alapja, ez még tud újat mondani, olyat, ami esetleg fontos lehet manapság. Majd jött az időnyerő és a fiúk ötlete, hogy visszamennek a múltba és megváltoztatnak rossz dolgokat. Nem egy időutazásos könyvről hallottunk már, ahol ez általában mindig visszafelé sül el, és persze a dolgok nem előnyükre változnak. Az első rész végig izgalmas, érdekes. Ha ott egy kicsit még lekerekítik az apa fia viszonyt, simán elég lett volna, jó és szép lett volna.

De azt hiszem, ezután már közbeszólt a pénz, az élet vagy a színház, nem tudnám eldönteni, a második rész már néhol kihúzta a bicskát. Talán nem nagy titok, hogy a negyedik rész, a Tűz serlege eseményeinek idejébe mennek vissza, Cedricet akarják megmenteni még korábbi időpontokban, egy sor változtatást indítva el. Érdekesek voltak az alternatív világok, de ez annyira idegen, egy ennyire ismert klasszikusnál, főleg mikor 2. és 3. körben tették, hogy félelmetes. Majd végül jött a nagy csattanó, Voldemort utódja. Itt meg aztán teljesen berágtam. Mi az hogy gyereke lett? Neki, aki nem tud szeretni? És hogy a csata előtt szülte Bellatrix és senki nem vette észre? Végtelenül logikátlan, számomra ez volt a legnagyobb arculcsapás, mire a végére értünk.

Rowling kánonnak tekinti ezt a könyvet, afféle "folytatásnak". Én sajnos nem igazán tudom. Annyi értelmetlen apró részlet nem stimmel, a végének nincs konkrét cselekménye, csak pár kapkodó mondat, gyorsan váltakozó képek, színek, jelenetek. A lényeg nem változik sokat, talán csak a fő konfliktus indul el jó irányba. Viszont amit a végével tettek, akkor már teljesen hitehagyott lettem.

Majd az utolsó tőr döfés a szereplők. Nálam kivágta a biztosítékot a néger Hermione. Nincs velük bajom, tényleg, de mikor 10 évig egy barna hajú, fehér bőrű lánynak látod (a filmekben) rettentő nehéz elvonatkoztatni. És nem értem, miért kell őket mindig mindenbe bevonni. Persze, játszanak filmekben, sorozatokban, de ne másítsák meg egy karakter jellemét, vonásait ennyire.

Összességében nagyon élveztem. Visszahozta a tinédzser koromat, nevettem rajta, és nosztalgiáztam, bár a végét nagyon sajnálom, hogy ezzel a cselekménnyel megbontották a 7 rész alatt szinte tökéletesen kidolgozott cselekményt, logikusságot. Élménynek egyszer jó volt, nem hiszem, hogy nagyon sokszor olvasnám újra. Viszont ha lenne rá mód, elmennék a darabot megnézni, a technikai megvalósítás nagyon érdekel.