Könyvajánló: Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég

A könyv adatlapja:

Kiadója:Könyvmolyképző
Sorozat:Vörös Pöttyös, de krimi
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 380. old.
Folytatásos: nem
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Eredeti címe:Black Ice

Spoileres a fülszöveg!

Fülszöveg:

Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja.
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?

Gondolataim a könyvről: 
Én egy kicsit túrázós, romantikus könyvre vágytam. Bár láttam a Moly.hu-n a krimi jelölést, reménykedtem benne, hogy nem lesz ennyire az. Az eleje lassan indult be. Britt karaktere számomra eléggé hullámzó, nem egyértelmű. Sokat nyafog az elején Calvin miatt, mégis mindent hozzá köt. Gyengének és segítségre szorulónak hiszi magát, ám a könyvben a viselkedése alapján egyiknek sem tűnik. Mindent maga old meg, bátor, vakmerő, szóval rengeteg az apró pontatlanság.

A karakterek alapötletei tetszettek. Van benne cselekmény, de mire feljutnak a hegyre, eltelik vagy 80 oldal, azon nagyon nehezen jutottam túl. Utána beindul a cselekmény, pörögnek a rövidebb fejezetek, tipikus véres krimi részeket is kapunk. Van rossz fiúnk, van nyafogó mellék szereplő (Korbie néha rettentő idegesítő), és még rosszabb kiismerhető karakterek. Sajnos a közepétől már majdnem ki lehetett találni, ki a rossz fiú és miért. 

A legrémisztőbb borító, amit találtam.

Nekem ebből megint az jött le, hogy a lelki sérült emberek a legkegyetlenebbek tudnak lenni másokkal. És itt már nagyon korán eldőlt minden a neveléssel, a megkülönböztetéssel, és a szegény srác, csak ezt próbálta levezetni valakin. Jók a visszaemlékezések, mert ebből egyértelmű és nyilvánvaló lesz az indíték, a másik karakter pedig felmentést kap, de pl. Britt itt is sokáig nem látja az igazságot, ami a szeme előtt van már a könyv közepe óta. 
Nem szeretem amikor a történetben ennyire vak egy főhősnő. Legyenek persze érzései, legyen szoros kapcsolata, de vegye észre, ami a szeme előtt van. 


Vannak benne viszont a hegymászással, túrázással kapcsolatos tippek, trükkök, afféle túlélés a fagyban, hegyen típusú leírások, ezeket nagyon szerettem benne, de kb. a közepétől van csak benne , és nem olyan sok. Itt kapunk egy kis fagyott romantikát a beépült emberrel, és ezzel ki is lőttük a romantikus szálat. 

Aki az olvasás közben hallgatni szeretné az írónő által összeválogatott zenéket, itt megtalálja.

A borítóról:
Az elején nagyon nem tetszett. Tudtam, hogy az egyik főszereplőre utal, és elég sötétnek tartottam, aztán mivel olvastam a Csitt, csitt sorozatot (itt a posztom, még a régi régi időkből), kíváncsivá tett hogy egy teljesen más, valós szituban mit tud az írónő. A Goodreads szerint az eredeti borítót kaptuk, csak a betűn vannak kisebb változtatások, nem volt ez olyan rossz választás. Amiket találtam (a spanyol és az angol, mert az eredeti amerikai) már nem kékes, hanem fekete-fehér árnyalatúak, ami bár nekem jobban megy a témához, a kékes jobban utal a szereplő gonosz srácokra. Nektek melyik tetszik jobban? 

A végén van benne egy kis csavar, ezt a javára írhatjuk, de összességében hullámzó és furcsa a viszonyom vele. A közepén beindult, voltak pillanatok, mikor rettegtem és izgultam, és hát miért is olvasunk könyveket, ha nem azért, hogy ilyen érzelmeket váltson ki belőlünk?