Könyvajánló: Maggie Stiefvater - Linger /Várunk

Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval.
Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól.
Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?(Bookline)

A szemük emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfolytott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.(Fülszöveg)


Azoknak akik olvasták Mercy Falls farkasainak első kötetét, a Shivert, nem fog csalódást okozni a Linger sem. Ez nem egy vámpíros, démonos angyalos csoda, amiben mindigg meg kell küzdenünk a sötét ellenséggel, és miénk lesz a lány.
Ez farkasokról és az időjárásról szól. Mert ettől függ, hogy főhőseink milyen alakban vannak. Itt nem a gonosszal kell megküzdeniük, hanem saját magukkal, a belső démonaikkal, azzal, hogy emberek/ saját maguk maradjanak, ne csak ösztönszerű lények a vadonban.

Maggie észrevétlenül egy nagyon csodás, farkasokkal benépesített világba kalauzol, ahol ott lapul egy csöppnyi varázslat, mágia vagy nevezzük akárminek, de kedves bájosságával magával sodor, úgy hogy néha belefacsarodik az ember szíve a szánalomba.

Ennek megfelelően ez nem egy akciódús kalandregény. Nagyon fontos és mély érzelmek, belső lelki dilemmák játszódnak le benne, ami lassítja az olvasást, de aki szereti a kicsit vontatottabb, elgondolkoztató műfajt, az imádni fogja. Én is igyekezni akartam vele, de nem tudtam. Sokszor le kellett tennem, és pihentetni, legalább pár órát. Érdemes.

Külön élveztem, hogy míg az első könyvben csak két szereplő (Sam és Grace) szemszögéből követjük az eseményeket, most már négy narrátor van. A két új karakter üde színfolt, az egyik vidámabb, míg a másik tele van önsajnálattal és önostorozással, megkeseredett, de nagyban gazdagítják a történet persze két fontos szálát, Grace és Sam történetét. Ettől kicsit izgalmasabb, több, mégis megmaradt az a stílus, mint a Shiverben.