Gyémántfiú, Bíborhajú. Árnyékvilág.

Hogy milyen egy könyvbemutató után extázisban hazamenni? Nem tudtam eddig.

Mondhatják sokan, hogy dilis vagyok, hogy ott az e-book és interneten mindent meg lehet találni, le lehet tölteni, mert a könyv drága, de az soha nem lesz olyan, mint kezünkbe venni egy nyomdakész, uborka illatú könyvet.

Mikor a szobádban, a hideg estéken betakarózva, mostanában egy kis kakaóval, vagy mézes sütivel az ember nekiül olvasni, és az órák alatt teljesen beszippantja a történet.

Hazaértem, és nem győztem gyönyörködni a három „drágaságomban”, a három muskétás, és persze a tiszteletbeli negyedik, Katona Ildikó remekműveiben. A simogatni valók, amikor az ember végigtapogathatja a dombor nyomatot a címlapon, és könnyes szemekkel elolvassa azt a pár mondatot, amit az írók tényleg csak neki írtak.

És hogy, hogy kezdődött…

Mindegyikükkel máshogy, de egy napon ért célba, … Mi, az olvasóik, és az ő nagy örömükre.

Spirit Blisst, alias Hujder Adriennt ismerem és olvasom a legrégebben. Olvastam, mikor megnyitotta a blogján a trilógiáját, mikor elmondta, hogy van egy kézirata, és megmutatta nekünk, olvasóinak az első részleteket. Aztán vele együtt izgultunk, mikor elküldte a kiadóknak a kéziratokat. És vártunk. Nagyon sokáig vártunk, bár ő várt legtovább.-D Aztán Katona Ildikó visszaírt. És felcsillant a remény, hogy a kezünkben tarthatjuk egyszer. De a dolog lassan haladt, és mi tovább olvastuk Adri írásait a blogján.

Itt ismertem meg Benina nevét is, akinek azt hiszem szintén valamikor ekkor kezdődött el a könyvkiadatása, szintén az Alkonyat kiadója által, Katona Ildinél, a Könyvmolyképzőnél. Beninának mindössze, csak egy művét olvastam, a Lélek őrt, de azt két nap alatt végig olvastam gépen, és nagyon megtetszett a stílusa, a világ, amit elképzelt, tele ötlettel, új, varázslatos lényekkel.

És végül jött Szurovecz Kitti. Egy könyvesbolt akciója keretein belül megvettem a Smink nélkült. Ekkor még nem ismertem magát Kittit, de beleszerettem a stílusába. Ha idézhetek magamtól, imádom, hogy a csavaros, izgalmas történetet, átszövi könnyed humorával, és sok tapasztalatával. Olyan dolgokat lát és hall, amiket mi halandók csak nagyon kevesen, és mindig mosolygós, bájos stílusával eléri, hogy megnyíljanak előtte a hírességek szívei. De őt sem kerülhette el a vég, aki Robert Pattinson személyében érkezett. Látva, milyen életet él a Gyémántfiú az aranykalickában, belekezdett az online regényébe, és mi hétről hétre a monitor elé szegeződtünk, hogy megtudjuk, mi lesz Nick és Heily sorsa. És egyre többen lettünk. …

Felmerült, hogy Kitti is kiadathatná a könyvét, és végül is, Ildinek hála, az ő könyve is elindult a fizikai állapottá válás felé, a mi kis bánatunkra, mivel így várnunk kellett pár hónapot a végére… érthető okokból, hogy kezünkbe véve olvashassuk el.

És októbertől beindult a munka. Szerkesztőkeresés. Mert Ildikónak nincs elég ideje. Sok - sok körömrágás, hogy ne csússzanak a könyvek. És a lányok mindent megosztottak velünk. A félelmeiket, kértek tőlünk ajánlásokat a könyvek végére, (amik mind ott díszelegnek a soraik után, bizonyítva mennyien vagyunk!), megszavaztatták, melyik lenne a nekünk tetsző borító. Soha nem tapasztaltam még ilyet, hogy ennyire közvetlen lenne a kapcsolat, író, olvasó és kiadó-szerkesztő között. A facebook vált a mi kis családunkká, ahol együtt izgulhattuk velük a könyvek születésének minden mozzanatát.

Majd kikerült a várva várt dátum. December 2- a , a bemutató, és olvasói találkozó napja. Mindenkivel madarat lehetett volna fogatni, és elkezdődött a visszaszámlálás, majd figyeltük, hogy növekszik a szám az „ott leszek” fül mellett, és vártuk, hogy kivel is találkozhatunk a valóságban is, megismerve egy kicsit őket, nem csak virtuálisan, a kis képek alapján.

És hogy ne menjünk üres kézzel, Hlavács Orsi találta ki a fantasztikus ötletet, amit én ezúton is köszönök neki, (és engedte, hogy meglovasítsam), miszerint válasszuk ki a kedvenc idézeteinket és küldjünk pár sor jókívánságot a lányoknak. Ő Kittinek gyűjtötte, én mivel őt ismerem legrégebb óta, Spiritnek vállaltam a meglepetés gyűjtögetést. Még én magam is meghatódtam, mikor megérkeztek a kis privát üzenetek, tele kedves szavakkal, és érdekes mód, nagyon sok hasonló idézettel. (Sok a közös kedvencünk, lányok.)

A napok csak teltek, és eljött a december 2-a. Mivel nem vagyok járatos Pesten, beszerveztem magam mellé Farkas Zolit, Kitti rajongói oldalának a szerkesztőjét, hogy ne egyedül induljunk neki a nagyvilágnak.

Majd az anyukájáék jóvoltából kényelmesen és gyorsan sikerült felérnünk autóval nagyon vidám hangulatba, vonat és sok minden más helyett, amiért megint csak nem lehetek elég hálás. (És üzenem, hogy életmentő és isteni volt a KÁVÉ!)

Hóban, fagyban, sárba, de odaértünk, és kis keringőzés és kérdezősködés után megleltük a SOTE Florist éttermet is. Innentől pedig nem lehetett letörölni a vigyort az arcunkról.

Abban a pillanatban, ahogy odaértünk Kitti a nyakunkba ugrott, és örömömben én is alig kaptam levegőt. Annyi chates beszélgetés, sok hozzászólás után végre személyesen is találkoztunk, és ez nagyon sokat jelentett számomra, és úgy hiszem számára is. Üdvözöltem Spiritet is, akit nyáron láttam utoljára a találkozón, de ragyogott a boldogságtól, és egész este csak vidáman kacarászott az ismerős, nyári olvasói találkozón már megszokott, kissé hangosan nevetgélő lánybandánkkal.

A termet átjárta a nevetés, az izgalom, ami csak fokozódott a könyvek megjelenésével. Olyan sok volt belőlük, és olyan jól néztek ki, hogy az hihetetlen. Közben én is átadtam Spiritnek a kis papírdobozt, ami a 21 idézetet rejtette az olvasóktól. A tetejére az Árnyékvilág szárnyas borítóját festettem, az oldalára a műveinek nevét. Öröm volt látni rajta a boldogságot, és láttam, már olvasta volna a kis papírokat, ha nem kellene éppen a könyveit dedikálni.-D Aztán a doboz körbement a lányokon, és örömmel láttam, hogyan dédelgetik, és nézegetik közös ajándékunkat Adrinak, akinek a művei estéről estére odaszegeznek a gép elé, hogy együtt olvashassunk.

Aztán elkezdődött. Jöttek a felolvasások. Elsőként Szandi (aki már olvasott fel Spirit műveiből) az Árnyékvilágból, majd Benina művéből, a Bíborhajú – A boszorka fényéből, és végül Eszes Szabolcs olvasott fel egy hosszabb részletet a Gyémántfiúból, a lányok nagy örömére:-D

Majd az következett, amire nagyon régóta vártunk. Mi is, és ők is.

A hosszú sorok több mint egy órán át kígyóztak a 3 muskétás asztala előtt. Én Spirit könyvét kaptam meg először, kérésemre kis napocskával, ajándékba kis könyvjelzővel, képeslappal és novellával. Majd jött Benina, akinek csak gratulálni tudok, és ígérem, a vizsgák után első lesz a listámon a könyve olvasása- mihelyt megkapom a húgomtól, aki azóta le sem teszi a könyvet. Tőle is kaptunk egy kimaradt fejezetet. És végül a csillogó, gyémánt szemű Kitti, akinek P. S. jét én is köszönöm, és örülök a közös képnek, Gerije jóvoltából. Várom már nagyon a Borostyánkönnyet, a gyémánt folytatását, melynek Prológusát, és első fejezetét ajándékba kaptuk.

Kötetlen beszélgetés, közös képek, a könyvvel, az írókkal, egymással. Az ember csak ölelgetné és tapizná a könyvet …. olyan jó kézben tartani. Uborkaillat. Lapozható. Csak nekünk szóló szavakkal. És jéééé, ott vannak a végén az ajánlásaink.

Majd jött a búcsú, és az ígéret… Jönnek a blogokon és honlapokon a fejezetek, facebookra a képek.-D

Hazafelé szintén vidám hangulatban, egy kis kajával feltankolva, könyvekkel a táskánkban utaztunk. Zoliék autójának hála, elértem a 20 30 –as buszt, így kilenckor már boldogan meséltem és mutogattam felváltva a könyveket és a képeket itthon.

Az ágyam mellé kerültek. Lapozgattam és olvastam lefekvés előtt. A Gyémántot, majd az Árnyékvilágot… és ha visszakapom a húgomtól, a Bíborhajút is:-D