Interjú az Animus, A Könyvmolyképző és a Typotex kiadó vezetőivel

Egy rég várt interjú...
2011-ben egyik egyetemi kurzusom során a könyvkiadásról kutattam, és sikerült három magyar kiváló kiadó vezetőit kérdezgetnem a sikerükről. Az alábbiakban erről olvashattok egy kis összefoglalást.

Akiknek a borítók mesélnek

Kiadóvezetői döntések, kutatás a „szerencsés véletlenért”

Beszélgetés az Animus, a Könyvmolyképző és a Typotex Kiadó vezetőjével

            Hogyan lesz valakiből jó kiadóvezető? Kiskortól fogva a szakmára készül? Milyen ösztönök kellenek hozzá? Mi befolyásolja a döntéseiket? Honnan veszik ötleteiket, új könyveiket?  Hogyan lehet sikeresen felfuttatni egy kiadót? Mennyire hasznosak egy kiadó életében a ma olyan közkedvelt közösségi oldalak?

            Rengeteg kérdés, és a választ három magyarországi, a maga műfajában sikeresnek mondható kiadóvezetővel próbálom megválaszolni.

Benyomások és ajánlások, de milyen mennyiségben?

Kérdésemre, mi alapján döntenek egy –egy könyv meghonosítása, magyarosítása mellett, nagyon vegyes válaszok érkeztek. Amiben mindhárman egyetértettek, hogy nincs olyan, hogy biztos tipp. Soha nem lehet előre látni, mekkora sikere lesz itthon egy külföldön már befutott könyvnek, mert ez függ a közönségtől, a mentalitástól, a témától. Nem látták ezt előre sem a Harry Potter, sem az Alkonyat esetében. Külföldön sikeres volt, belevágtak, itthon is sikeres lett. Katona Ildikó szavaival élve, ez egy „szerencsés véletlen volt”. Mindig nagy rizikó a könyv választása, és egy- egy ilyen mű megvételét nagy kutatások előzik meg. Egy olyan kiadónál, mint a Könyvmolyképző, naponta érkeznek kéziratok, ajánlások, tippek, esetleges külföldi könyvek átvételére, vagy magyar kezdő íróktól. „Magyarországon az olvasóknál, már csak az írók vannak többen. Majd minden olvasóra jut két író, és ez iszonyatos mennyiségű anyag és munkaidő átolvasni, türelem kell hozzá, és iszonyat fárasztó tud lenni.”jegyzi meg Ildikó. (Katona Ildikó, 2011). A Könyvmoly adatbázisában 6000 könyvcím található, amivel már kapcsolatba kerültek (kézirat, ajánlás, egész művek, és ez egyre csak gyarapszik). A választásnál Ildikó egy már összeszokott csapatra támaszkodik (fordító, régi munkatársak), de ő mondja ki az utolsó szót. Legfontosabb, hogy rá is hasson a könyv, először az első benyomás fontos, a borító megjelenése. „Én azt gondolom, hogy külföldön, ha egy kiadó nem ad arra, hogy rendes borítót csináljon, akkor én miért higgyek jobban a könyvben, mint ők maguk? Ezért az első számú szempont számomra, hogy a borító megszólít-e? Aztán a fülszöveg megszólít-e? És végül a tartalma megszólít-e?” Tehát főleg a vezetőre tett hatás, benyomás fontos. Olyat keres és válogat, ami neki is tetszene, és tudja, hogy az olvasói körbe is beleillik.

Ajánlatok nélkül…

Ezzel szemben az olyan kiadók, akik nem kapnak ajánlatokat, mi alapján döntenek? Az Animus kiadó a külföldi véleményekre ad sokat (a Harry Potter nagy sikeréről londoni kollégáktól szereztek tudomást), és állandó megfigyeléssel számontartják a piacon kelendő könyveket, vagy átvételre esélyes könyveket. Így találtak a Skandináv könyvekre, és döntöttek a sorozat mellett, mivel „így az egyik kötet erősíti a másikat”(Balázs István, 2011). De itt is nagyon fontos, hogy ők maguk a könyvet érdekesnek, izgalmasnak, frissnek, újszerűnek tartsák.

Végül a legnehezebb, mi alapján válogat egy tudományos, szakkönyveket megjelentető Kiadó? Votisky Zsuzsa azt mondta, mindig a legújabbat, a legprovokatívabbat akarja begyűjteni, provokatív szerzőktől. Hogy mi motiválja, mi a belső célja a hatalmas tudományágak kis, érdekes porszemeinek kiásásában? Így fogalmazta meg: „Az a célom, hogy kisebbrendűség érzés nélkül tudjak beszélni olyanokkal, akik nálam többet tudnak.” Tehát a tudásvágy, hogy minden műfajban, minden témában jártas legyen, megszerezze az átlagműveltséget, vagy akár többet is. Úgy gondolom, és ő is így nyilatkozott, mára ez sikerült neki. „Műveltnek lenni nagyon szórakoztató –jegyzi meg Zsuzsa - csak sajnos nem sokra megyek vele.” Mert nem baj az, ha az ember meg is tud élni a tudásából, és nem csak élvezi.

Ambíciók, és állandó kutatás

Lássuk, milyen ambíciók szükségesek egy sikeres vezető számára. Nem lehet itt sem általánosítani, de a válaszok alapján két féle típusra leltem.

Katona Ildikó már 5 évesen tudott olvasni, és gyerekkorában sem a babák érdekelték, szinte mindent elolvasott, ami a kezébe került. Mikor ráébredt, hogy ezeket emberek válogatják, és adják ki, eldöntötte, hogy ő is ezzel akar foglalkozni, hatni akar az emberekre az általa kiadott könyvekkel. Így hát cégalapításba fogott, és sikerült megvalósítani az álmát.

Végül van, aki csak később jött rá, hogy ténylegesen ezzel szeretne foglalkozni. Votisky Zsuzsa harminchat éves, matematika-fizika szakos tanárként ébredt rá arra, hogy nem ezzel szeretne igazán foglalkozni, nem ad neki elég pluszt. A Műszaki Kiadónál eltöltött évek után vette meg a TECH programot, lefordították, és a mai napig a programról ismeretes kiadója. Mindig az újat kereste, szomjazta a tudást, és ennek folyamatos ismételgetése nem volt számára elég.

„Állandóan csinálni kell a reklámot, ötletelni, fenntartani az érdeklődést”

Votisky Zsuzsa szerint a könyvkiadás „tapasztalati tudomány. Tanulni kell ezt is, de gyakorlatban.” Rengeteg múlik a vezetőkön és nagyon nehéz, vagy nem is lehet általánosítani, mert ahány kiadó, annyi szokás, és minden vezető máshogy egyengeti saját háza táját. Ma már az emberek nem járnak könyvbemutatókra, mert nem érdemes nekik, a kiadók számára pedig nem éri meg. Így mással próbálkoznak. Előadást szerveznek a könyveik köré a legkedveltebb közösségi portálon (Facebook), könyveiket ajánlják, állandó tájékoztatást adhatnak és mindezt ingyen, online. „ Régen a szocializmusban 12 kiadónak volt jogosítványa. Ma körülbelül 150 konkrét cég van a piacon. Ez hatalmas verseny. Állandóan csinálni kell a reklámot, ötletelni, fenntartani az érdeklődést.” –mesélte Votisky Zsuzsa. Érdekesség, hogy kérdésemre, milyen felületen hirdetnek előadásokat, felsorolt 6 fajtát (Port.hu, Pesti est, Kossuth Klub, Egyetemek hirdetőin, Facebookon, és e-mailes hírlevelekben) a felméréseik szerint mégis a legtöbben ismerőseik ajánlására érkeztek az előadásokra. Tehát, hiába ömlik az emberre a sok tájékoztató, mégis a közvetlen baráti ajánlás, személyes párbeszéd a legfontosabb.

Katona Ildikó is ezt hangsúlyozta. A közösségi honlapok megjelenésével sokkal közelebb vonhatják az olvasóikat, felmérhetik az igényeiket, akciókat, játékokat szerveznek, könnyebb az olvasók toborozása, „szinte rajta tartjuk az ütőerükön a kezünket, Ildikó szavaival élve.  

A magyar kiadók nagy részének nincs még olyan gazdag és részletes honlapja, mint például a Typotexnek, akik már az elsők között szerezték meg IP címüket még az internet kialakulásakor. Ilyen téren a kiadóknak még bőven van mit javítgatni, mind a közösségi mozgósításon, mind honlap fejlesztéseken. Viszont az tagadhatatlan, mekkora sikere és  gyűjtőereje lehet egy –egy ilyen közösségi oldalon való részvételnek egy kiadó szempontjából, és maguk a vezetők is csak abszolút pozitív élményekről tudtak beszámolni.

Fesztiválok, és adatszerzés

A könyvfesztiválok közül a Frankfurti könyvvásár kétségtelenül Európa legnagyobb könyvvására, amint Balázs István (Animus, 2011) mondja a „világ legtekintélyesebb könyves seregszemléje”,így mindhárom kérdezett válaszában ez volt a legelső a listán. Minden évben kilátogatnak, felmérni a trendeket, kapcsolatokat gyűjteni, megnézni, kézbe venni a legajánlottabb műveket. Megmustrálni az új borítótrendeket, és bár mindez lehetséges lenne ma már interneten is, ahogy Balázs István mondja, „hajtja még az embert a megszokás”, szeretik az ilyen fesztiválok hangulatát. Másodiként, két szavazattal futott be a Bolognai Nemzetközi Gyermek és Ifjúság könyvkiállítás, melyre a két kiadó vezető – Animus, Könyvmoly - profilja miatt gyakran kilátogat, és nagyon hasznosnak találja. Szintén ők említették még a Londoni Könyvfesztivált, amire még érdemes kilátogatni, és Ildikó említette New York-ot, ahová érdemes és fontos kijutni a közeljövőben. Ismereteiket általában már ők is a neten szerzik be. A szépirodalmai kiadók foglalkoznak a hazai véleménnyel, a kívánságokkal, (Közösségi oldalakat, hazai blogokat is olvasnak) és persze nagyon fontos, hogy a mű beleilljen a kiadó profiljába, a már eddig megszokott művek stílusába, minőségébe, hogy az olvasó azt kapja, amit eddig megszokott.

Szakkönyvek kiadásánál nem igazán figyelnek kérésekre, nincsenek is igazán kérések, a legújabb külföldi szakkönyveket veszik át, fordítják, azokból válogatnak.  Olyat próbálnak kiadni, ami újdonság, nincs itthon, és nagyon modern. A Typotex nem csak tankönyvekre szakosodott, rengeteg segédkönyv, ismeretterjesztő könyv kerül ki a kezeikből. A kutatás, a keresés, a felfedezés állandó élvezete, hogy mindig tartani tudják a lendületet, hajtja őket a dübörgő könyvcirkuszban. Nem árt, ha az embernek van némi ambíciója, és alaptőkéje. Aztán már csak várni kell a szerencsés véletlent. És ásni a rengeteg könyv és kézirat között. Hátha befut egy újabb Alkonyat, vagy Harry Potter.

Ünnepeljünk Hobbit szülinapot kertészkedéssel!

Épp szeptember 21-én ünnepeltünk Tolkien fantasztikus művének, A Gyűrűk Ura előzmény könyv kiadásának 75. születésnapját (angolul 1937-ben jelent meg először.)

Peter Jackson, a Hobbit Trilógia (mert bizony, trilógia lesz) rendezője, hobbit szülinapi hetet hirdetett a rajongók között, amire minden rajongó jelentkezhetett egyéni gyűjteményével, és egy party megrendezésével, szintén Hobbit és Tolkien-fan ismerőseivel. Ehhez a közösségi oldalon, és a honlapon megfelelő menüsort is összeállított, szóval, nagy hajcihőt csaptak, amin a fél netközösség megjelent, a másik fele meg megnézte magától.
Én mivel amúgy is olyan hobbit-forma embernek tartom magam, és a növényeket is szeretem, meg a kertészkedést, újraéledt kertészkedési kedvel álltam neki mostanában az albérlet parkosításának. Így erre az alkalomra időzítettem a kis kertészkedést, Samu is sokra vitte, talán még belőlem is lesz valaki:-)

Kezdetben csak három elcsökevényesedett korallvirágom volt, és egy agavém.
Ehhez érkezett a homályos eredetű díszpaprikám, aki ugye csíp is, és lett belőle mini szegedi paprika füzér, és láthatólag élvezi a Muse-t.

Aztán elmentem a piacra, és megláttam Őt, a tökéletes fikuszt, aki talán túlélne egy átalakítást bonsai-á:-)
Elindult a beszerzőkörút, tál, föld, drót, két nap, és már harcra kész voltam.

 Így nézett ki átültetve, nagyobb cserében, megszabadítva a szárkötéstől.

Ha már benne voltam, eldöntöttem, hogy megújítom a koralljaimat is, így visszametszettem őket, és kaptak új földet, azóta már hoztak apró kis levélhajtásokat is. :-)




Utána kíméletlenül nekiestem kiszemelt fikuszomnak. (Egyelőre csak fikusz, mert még nevet keresek neki:-) Lorelai Gilmore óta tudjuk, hogy jó minden növénynek illik nevet adni, akkor érzik, hogy szeretjük őket. :-)
Szóval először megmetszettem, majd elkezdtem szépen spirálisan drótozni. Bár lehet, hogy a szélfútta stílus nem a legelőnyösebb egy fikusznak, most kikísérletezem mit bír:-) Íme az eredmény:

A mellette egy szál magában megbúvó ágat majd külön akarom ültetni, de egyelőre cserép hiányában még együtt maradtak (csoportos ültetés):-)

Őket viszont tényleg lemetszettem tőből megkísérelve, hogy túlélik -e gyökér nélkül, ha csak beleteszem őket vizes földbe (igen erőteljesen kísérletezek.)

És akkor a gyűjteményem legújabb darabja, akit hála istennek nem én, hanem mamáék szaporítottak, így szép és egészséges, és ő is kezdi megszeretni a Muse-t:-))

Kis kertem az ablak előtt. További eredményekkel hamarosan jelentkezem, melyik kísérlet hogyan sikerült:-)

X. Szüreti Fesztivál, Törtel 2012

Akkor csak jó pár kép, ízelítőnek:

 Ők a szalma házaspár (akik a kapuknál fogadták a vendégeket), és gyermekeik, Szalma Sanyi és Szalma Zsuzsi( Nem tudni a rendes nevet, a készítők is több néven ismerik őket:-) De lelkesen hirdették az eseményt egész héten.

 Ha már falu, kell az igazi életkép is. Rengeteg virág, dísztök, és szalagok, ahogy az egy őszi rendezvényen kell. 

 Az általunk alkotott fantasztikus Madárijesztő, Bögyös Rózsi, aki sajnos csak a rajtszámot viseli, de mi egy igazán vidám délutánt töltöttünk a készítésével, együtt volt a család. Ezért megérte.

 Délelőtt fontos szerepet kapott a lovaskocsi felvonulás, volt kis paci, és nagy paci, prés, és bor, meg pogácsa. Nagy üstökben készült a birkapörkölt, aki pedig a kultúra iránt érdeklődött, megnézhette a grafikai kiállítás a boltívek alatt, vagy a falumúzeumot.

 Én munka közben, avagy  déltől felpezsdült az élet, volt itt kézműveskedés, arcfestés, tombola, és zsíroskenyér hagymával :-)

 Hogy délután se maradjunk program nélkül, egy egész délutánt átölelő táncmulatságon vehettünk részt. Volt ittt ovis, és felnőtt, népzenei alapokon nyugvó, és modern ritmusú....

 És hogy a kicsit idősebbeknek is kedvezzünk, a szervezők elhívták Szandit, gyermekkorom egyik kedvenc énekesnőjét. Szinte semmit nem változott.

Szeretem az ilyen falusi megmozdulásokat, mert megmutatják egy falu, egy zárt közösség erejét, értékeit, szépségeit. Őrizzük a hagyományokat, de úgy, hogy bevonjuk a modernt is.

Este a Tanyaszínház költözött be legújabb darabjával a Művelődési Házunkba, hogy Másfél óra kacagást biztosítson Nyárfás Miska (a Mágnás Miska átirata) című, talán legjobban sikerült darabjával. Nekik is hálásan köszönjük, mind, akik ott voltunk. Igazi élmény volt!

Köszönet érte minden szervezőnek, készülőnek, fellépőnek, támogatónak!

Őszi dekor

Csak úgy, mert most nagyon sok mindent csináltunk, és meg tudom mutatni:
Lehet barkácsolni, ügyeskedni:-)

 Dísztökök minden mennyiségben, fonott kosárkában és persze egy kis frissen szedett gesztenyével. A jobb sarokban egy lopótök, az a családi bányában volt található:-)

Körülbelül három hete esett meg velem, hogy egy virágbolt előtt elhaladva megláttam őt, a tökéletes kis konyhai dísznövényt, így hát jöttem, láttam, megvettem. A boltos szerint nagyon kedves kis ehető édes paprika gyanánt kínálta magát, ám megízlelésekor kiderült, hogy ő inkább a kis csípős fajta, így azóta kevesebbet társalgok vele, viszont boldogan hallgatja ő is a Muse új cd-jét, és azt hiszem, tetszik is neki, igen szépen nől.

 Mivel Szegedet a paprika hazájának tartják, úgy gondoltam, kifogok a kis galádon, és a megpirosodott paprikagyerekekből készítek olyan mama -féle fűzért, amit ő készít otthon a pirospaprikából. Hát ez lett az eredmény.

És hogy ne csak zöldség, itt van egy kis gyümölcstál, a mostani idénygyümölcsökből. Tessék nagyon sokat fogyasztani, egészséges! A kis papír tök dekoráció, nemrég készült a Törteli Szüreti Fesztiválon, amit immár 10 alkalommal sikerült nagyon színvonalasan megszervezni. Akit érdekel, képek a következő bejegyzésben.

Szeptember egyenlő új ember.

Mivel megint el vagyok maradva a tervezettől, így igyekszem egy nagy bejegyzésdömpingben pótolni mik történtek, mert sok kiírni, és megmutatni való van a fejemben.

Számomra a szeptember mindig az ősz, és vele együtt a szülinapot hozza el, az első "ember"-es hónap, amikor még nincs tél, de már  nyár sem. Szeretem nézni az esőcseppeket, (de csak szigorúan ablak mögül).

Mivel a családban majd mindenki szeptemberi, így szinte egész hónapban ünnepelünk.
Azt hiszem kijelenthetem, hogy talán ez volt az egyik legjobb szülinapom a rengeteg emlékezetes közül.

Párom egy rózsával, egy meseszép erdeigyümis tortával, és egy meglepetésvendéggel lepett meg. Mivel 12.-e épp keddre esett, így nem voltam a napján otthon a családdal, de párom leszervezte, hogy az egyik legjobb barátnőm eljöjjön hozzánk este és tádám... így lett Juci meglepetés:-) Az nap kaptam még egy tüneményes katicapárt is, akik a fülemen pihennek meg alkalmanként:-)

Jött egy pakk is, Toffiffe-vel  (Éljenek a postagalambok!), de a legjobb, hogy ajándékba a család összeadta nekem a MUSE jegy árát, a másik ajándékom, hogy a párom is velem jön. <3 p="p">
Mindezek mellé, régóta szerettem volna egy fonott, igazi piacos bevásárlós kosarat, és tadam, ezt is sikerült megvásárolni a Ceglédi Kossuth  Toborzón ( Éljen a Balkán Fanataik koncert, amire bementünk, és kicsit sem volt fura egy kosárral hazajönni :-))))

De a sornak még nincs vége. Nővéremtől megkaptam Az Észak és Dél-t (klasszikus, kell a gyűjteménybe, csak egyszer legyen időm elolvasni.) Majd megkaptam a suliba kellő matekkönyvet, (Matematika, nem matematika szakosoknak:-)))) és aminek nagyon nagyon örültem, A hobbit egy régi, Babós kiadását, gyönyörű Tolkien által készített színes rajzokkal (Cicerós kiadás azt hiszem:-))) Mellékesen jegyzem meg, Nővérem él-hal a Rukkoláért:-)

Végül egy igen érdekes, és nagyon szép meglepetés, egy olyan kép rólam, amin még vállalható is vagyok. Készítője Fokti Gábor. Ezek után pláne teljes a vigyor. Köszönöm szépen mindannyiótóknak azt a pár szép napot! 

Könyvajánló: Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Minden egy kihívással kezdődött. Először csak a borítója tetszett meg. Majd az alaptörténet is, és alig vártam, hogy amint kikerestem a könyvtárban, olvashassam a könyvet.

Rose, a 9 éves kislány, édesanyjától egy citromtortát kap a születésnapjára. De a torta megízlelése nem olyan élményt nyújt neki, mint amilyet az ember egy csokoládés -citromtortától várna. Ezek után Rose megérzi az emberek lelkiállapotát, érzéseit, az általuk elkészített ételben... keserű lesz számára.


Ahogy elkezdtem, nagyon megtetszett. A munkamániás apa, a mindenbe belekezdő anya, a fura bátyja, és a mindig kedves George. Mind nagyon érdekes karakter. Aztán ahogy elindult a cselekmény, élveztem Rose észrevételeinek leírását, hogy kiről, vagy miről mit érez (mérges szendvics, gondterhelt szakács...) de rá jöttem, milyen hatalmas teher lenne ez, mondjuk számomra. Én sem áldásnak tekinteném, ahogy Rose sem.
Szörnyű lenne ilyen belsőségesen megismerni az embereket, főleg egy -egy családtagot.

Ezután váltott át a könyv közepe számomra keserűvé, és zavaróvá, ami lassította is az olvasást.
Sajnáltam Rose-t, sajnáltam az apát és sajnáltam Josephet is, akiről sejteni lehetett a nagy titkot, míg mindenki abajgatta, mégis csak Rose értette meg igazán.

Tényleg különös történet ez. Néhol lehangoló, a témája fantasztikus, és kapcsolódik a ma nagyon népszerű, "mi lenne ha lenne egy szuperképességem?" kategóriába, mégis valami írtó egyedi, ízes formában.

Fenntartani egy olyan családot, ahol senki nem ismer senkit, és csak a látszat és a megszokás a közös, fanyar vacsorák fogják össze, azt hiszem, én ezt nem akarnám. És azt hiszem, egy darabig nem fogok citromtortát enni. De a saját főztömet sem akarnám megkóstolni. Túl ijesztő. Néha jobb a boldog tudatlanság.

Öszességében nagyon lehangolt, és nem gondoltam, hogy ilyen vége lesz, de azt hiszem, nem bántam meg, hogy elolvastam. Nem akarok cukrász lenni, ez már biztos:-)

Viszont érdekes az angol borító. Rákerestem a kinti kiadásra, és nehéz lenne választanom a kettő közül.  Egyedi a külföldi is, és illeszkedik az írónő kicsit szürreális honlapjához, és műveihez, de talán, mintha a magyar jobban sikerült volna. A fa jelképet nem igazán értem, de összességében jól néz ki. Lehet nézegetni és vitatkozni, ha valaki nem ért egyet.

További művek az írónőtől:

- The Girl in The Flammable Skirt
- An Invisible Sign Of My Own
- Willful Creatures
- The Third Elevator

A nagyon furcsa honlap pedig itt.

Könyvajánló: Leiner Laura: SZJG 7. - Útvesztő

És igen, sajnos befejeztem 4 nap alatt ezt is. (Csak azért négy nap, mert sok intéznivaló volt, és nem értem rá folyamatosan olvasni, pedig lehetett volna egy nap is, de próbáltam húzni. Így is csak 4 nap lett.)

A bői könyvtár szervezésében én is részt vettem a 6 könyvből készült versenyben, és meg kell mondanom, elég nehéz volt a küzdelem, elszenvedtem pár délelőttöt a 12 feladattal, ami aztán tényleg mindenre rákérdezett. Viszont jutalmul nem hiába kaptam egy szép egyedi készítésű könyvjelzőt a kötethez, és egy emléklapot a részvételért:-) Így a szép új kék könyvjelzőmmel olvastam a 7. -et. 


25-én hajnalban telefon csörgésre ébredtem, és csak lassan tudatosult bennem, hogy ez sms hang, nem az ébresztő, így álmélkodva csapkodtam a telefonért, amiből megtudtam 4:45!! -kor, hogy megérkezett a PikPak pontra a csomagom, és átvehetem (így rendeltem meg a könyvet a Gabonál, hogy legyen aláírásom Laurától).
Mivel aznap utaztam haza, így már nem tudtam elmenni a boltba a könyvért, de 26-án vasárnap leutaztam megint, és hétfőn reggel pontban fél7 kor már a boltban voltam és átvettem a könyvet:-)
(Á, nem vagyok elvakult, kicsit sem.)
És íme az aláírás:

Aki nem érti, mi ez a nagy elvakult szeretet Laura könyvei iránt, azt ajánlom olvasson bele, mondjuk a 4.től fölfelé a kötetekbe, de akár az elsőbe is, és megérti, miről beszélek. Persze, szeretem én a vámpírokat, meg a misztikus lényeket is, de ritkán olvas manapság az ember lánya olyan szórakoztató irodalmat ami ennyire mai, vicces, hihető, és még van mondanivalója is. Több ilyet kéne olvasni a mai fiatalságnak, Hátha több Kinga és Reni lenne, mint Edina és Kitti (aki olvasta, tudja miről beszélek:-)

A bejegyzésben spoilerek vannak, aki nem olvasta még a könyvet, később olvassa!

Szóval. A hangulata maradt a régi, a poénok nem mindig a régiek, de a srácok a régiek. Sajnos az egésznek már van egy utóhang feelingje, mivel ez a végzős évük, Renivel ellentétben én nem érzem, hogy olyan hű de felnőttek lennének, vagy azoknak kell lenniük.

5/3 Pályaválasztás: Ezt a részt vártam legjobban a könyvben, hogy ki merre, és persze Reni ezt is túldramatizálta, itt nálam egy kicsit kilógott, hogy Vladár vezette rá erre... Virág No comment, Ricsi, fix, hogy megy vele, Zsákra nagyon büszke voltam, meg összefogásilag a többiekre is. Cortez meg,  várható volt a szembenállás a szüleivel, most így megvan a 8. alaphangja. De legalább már tudja mi akar lenni.

5/5 Egyik pár szakít: én rájuk gondoltam, és ez így is volt helyes. És azért Kinga elszólásánál Reninek már lehetett sejteni, hogy ki miatt:-) Összeillenek. Tényleg. Jah, és Kinga for President.

5/2: Reni szerint a szülők nélküli hétvége: Reni túlreagálta szokás szerint, Cortez rendes volt szokás szerint, szeretem, mikor Reni beég:-) De jó, mert így tényleg tinis, még ennek nincs itt az ideje, és legalább a felvilágosítás is sorra került, mint téma : Kinga, for President!

5/5: Szalagavató: Nagyon tetszett ez a rész, Kriszestől, Stein bácsistól (én is csináltam volna interjút, na ná) fehér ruha próbástól (my girl:-)))) És tényleg nem volt a dal sablonos, én is inkább az egyszerűbb, de kifejezőbbnek vagyok a híve. Ohh, és mi is a Once Upon a decemberre táncoltunk... utána 2 évig nem hallgattam meg. Most is csak a régi emlékek miatt.

5/5: Titkos egyéni feladat: Megszerezték a vonalzót!!!!

5/1: Arnold: úgy látom, Laura végképp kiírta belőle, de nagyon bírtam Reni szókincsét, és monológját. Tisztán, bunyó nélkül.

5/2: Levél a végén: Fogalmam sincs mi ennek a célja (persze, megkavarni a dolgokat), de így is meg van Cortez miatt, és Reni már döntött, szóval nem igazán értem minek kellett bele. Mert el is mehet, csak akkor a többiekkel (Virág) megint nem találkozik, + szülei.... nem látom reálisnak. Na majd februárban kiderül.

5/5: Cortez: Igen, csúcs pasi, de el is várjuk. Úgy tűnik, itt is szerelem első napon, még ha tagadja is, "Reginának".

5/5: Szilveszter: erre sem mondanám, hogy olyan nagyon tökéletes, mert Corteznek nem, de legalább Reninek volt egy igazi, rendes szilveszteri csókja. Szép jelenet:-) Meg a jótékonykodás is. Rénszarvashátsó:-)

Mindenkivel ellentétben én  nem várom a 8. -at. Az lesz az utolsó. Hiába a kiegészítőkönyv.
Jah, és addig még van egy vizsgaidőszak. Utána ez lesz a jutalom:-)

Best of idézetek Leiner Laura SZent Johanna Gimijéből 4. kötet

Mivel még mindig 4-et kell aludni addig, míg kihozzák a könyvem, ( a 7. rész, Útvesztő címmel), így idézet válogatásba kezdtem a molyon, és kiválogatom a kedvenceimet. Itt egy csokorra való.
Főleg az utolsó 3 kötetből, számomra ezek érdekesebbek, mivel nagyon nagyon  hosszú a sor, egy bejegyzésben egy könyv idézetei .-) :
4. Barátok


– Tényleg megfagytál – nevette el magát halkan [Cortez], aztán… Aztán hirtelen elég meleg lett. 

Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé.

372. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

– Szeretnél esetleg a szobádban dühöngeni, valami kemény zenét hallgatva? Mert odaadom a Blondie Cd-m.-ajánlotta fel.

265. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

– Na, engedj – tolt félre Ricsi, és bekopogott.
– Mondd a jelszót!
– Szétütöm a fejed! – közölte, mire azonnal kinyílt az ajtó, és mi azonnal becsörtettünk a terembe.
– Ez volt a jelszó? – csodálkozott Virág, miközben elhaladtunk Andris és Robi mellett.
– Nem – vihogott Andris. – De megijedtünk.

34. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok 

… Kinga pedig a padján ülve egy könyvet bújt.
– Mit olvasol? – kérdeztem. Felmutatta a borítót. A világ leggonoszabb diktátorai. Hű, remélem nem tanulni akar belőle.

409. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

A sulihoz érkező diákok egyre nagyobb tömegben gyűltek körénk, és röhögve meg mosolyogva figyelték, ahogy Ricsi menőzik a robogó mellett.
– És mennyit eszik? – méregette Zsolti a járművet, mintha csak értene hozzá.
– Mittudom' én – vonta meg a vállát Ricsi.
– Jó, mert egyébként nem érdekel, csak szoktak ilyet kérdezni – tette hozzá Zsolti.

Április 12., 289. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok 

Ha Brazíliába mész, akkor miért portugálul tanulsz? Miért nem brazilul?

427. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

– Nagyon klassz a szobád – forgolódtam, aztán a krómszínű polchoz léptem, és megnéztem, mik vannak rajta. Mindenféle bábu, felismertem egy Star Wars-figurát, a Predátort meg két tagot a Mátrixból. Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy Dave nem túlkoros-e az ilyen játékok gyűjtéséhez, hisztérikusan rám üvöltött, hogy „ne nyúljak Bobba Fetthez”. Hm. Gyermekded lélek.

349. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

– Virág, olyan sötét vagy, hogy fizikai fájdalmat érzek, amikor hallgatlak– nézett rá Kinga.
– Nyughass, ló – szólt rá Ricsi a fejét rázva. Nem igazán engedi, hogy bántsák Virágot, ez annyira ari…  :-)

317. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

– Na, ki csini ma?– ölelte át a vállam Dave.
– Nem tudom, ki?– kérdeztem vissza, mire elnevette magát. Ja, hogy rám gondolt? Kedves. Csak sajna az a tapasztalat, hogy a tizenhat éves fiúk egy asztalt is „csininek” látnak. De azért rendes volt.

288. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

…kitöltöttem néhány tesztet. Csupa okos eredmény. 60%-ban jókedvű vagyok (tényleg, pff), akit szeretek, viszontszeret (hogyne), Justin Bieber lesz a férjem (mivaaan?)…

250. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok 

A színpadra megérkezett Petőfi. Rá tíz másodpercre pedig még egy… Petőfi. Arnolddal kérdőn összenéztünk.
– Jól látom, hogy két…?– kezdtem.
– Igen – bólintott, és nem sokszor van ilyen, de Arnold összecsukta a könyvét és érdeklődve nézte az előadást.

206. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

Cortez üzenete: Mi a baj?
Reni üzenete: Semmi.
Cortez üzenete: Figy. Játsszuk azt, hogy tízszer megkérdeztem, tízszer azt mondtad, „semmi”, és akkor most mondd el.

266. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok 

– El is neveztem!
– Tényleg? – nevettem el magam.
– Ühüm. Úgy hívják, hogy Jared Leto.
– Mindenképpen előnyös név egy kerámiamedvének – töprengett Arnold.

240. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

– Ráadásul – tette hozzá – a fotózásra kéne rámenned.
– Hogy érted? – néztem fel rá.
– Most komolyan. Szerinted ki tud egy ezeréves telefonnal ilyen képeket csinálni? Van hozzá tehetséged! – mondta őszintén, én meg totál felháborodottan néztem rá, amiért bántotta a telómat.
– Nem ezeréves! – ráztam a fejem. Cortez bólintott, aztán mélykék szemével végignézett a termen, majd amikor megtalálta, akit keresett, odaszólt.
– Dave! Reni telefonja?
Dave a terem végében vihogni kezdett, aztán a szemét törölgetve közölte, hogy „azon még gombok vannak, ráadásul óriási gombok”.
– Jó, nem a legújabb mobil… – motyogtam.

128-129. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok 

Antai-Kelemen, nagyon laza vagy, de mielőtt szétesnél, igazítsd meg a kabátod és a táskád!

125. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

– Neked teljesen elment az eszed? – állt meg hirtelen mellettünk. Na, ki más? Kinga.
– Baró, nem? – vigyorgott Ricsi, és úgy forgolódott, hogy a bal szemöldöke látszódjon.
– Egy darab fém van a fejedben! – hüledezett Kinga.
– Kedves, hogy így akarsz boldog szülinapot kívánni – röhögött a képébe Ricsi.

124. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

– Kedves fiúnak tűnik. Fura, de kedves.
– Mondtam, hogy nem olyan, mint Dorián – közöltem, jelezve, hogy én márpedig megmondtam.
– Igen. És bár kora este van, a sminkje még mindig tart – gúnyolódott anyu, mire felnevettem.

86. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

– Hogy lehet, hogy mindjárt tizenhat éves vagy, és még nem láttad a Star Warst? És én erről miért nem tudok? – hüledezett. Na jó, most először éreztem, hogy apu szégyenkezik miattam. Wow. :)
– Egy csapat ember, vagy mi – töprengtem –, az űrben. Meg ott van az a kutyaszerű lény… – vontam meg a vállam, jelezve, hogy nem igazán érdekel a téma.
– Ne kutyázd le Chewbaccát!

47. oldal

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok 

őőő, azt hiszem ennyi. Pedig válogattam is. 

Apró könyvek, érdekességek a Mesterségek ünnepén

És végre, két év után megint feljutottam Pestre a Mesterségek Ünnepére.
Számomra ez olyan , mint egy lelki felüdülés. Ilyenkor gyűjtünk ötleteket a táborokhoz, a barkácsoláshoz, és egyáltalán... magunkba szívjuk a hagyományt.
Most különösen kíváncsi voltam rá, hiszen régi mesterségeket mutattak be, többek között a szövést- fonást, gyertyaöntést, kékfestő technikát, de ami engem a leginkább érdekel... a régi fajta könyvkötészetet.
Eldöntöttük párommal, hogy ez alkalommal kipróbálunk mindent, amit csak engednek, és nem vásárolunk, hanem kézműveskedünk magunknak.

Így történt, hogy először sás-virág koszorúval körbefontam a gyékény kalapom.

Aztán megtaláltuk a könyvvarrást. A régi, bordázott bibliákat, nagy könyveket még nem ragasztották, hanem ívenként / laponként egyesével varrták össze. Fent nekünk is volt lehetőségünk kipróbálni a bár nem oly nehéz varrogatást, amihez mégis hatalmas precizitás, és persze sok gyakorlat kell, különben nem lesz jó a "mestermunkánk". Ugyan itt mutatták meg a ragasztást is, és a borítóba nyomott arany mintát, amit már kézzel nem, csak géppel lehet előállítani ( az emberi erő kevés hozzá, hogy belenyomja az ólombetűt).

Majd a várudvarban belül, ahol a régi mesterségek kiállító helyét is megtaláltuk, alkalmam nyílt könyvjelzőkészítésre, fém mintázóval, és gyantás arany fóliával:-) Persze ezt is kipróbáltam:-) Az enyém nem kék, hanem bordó, de ennél az asztalnál készült.

1 óra felé megtaláltuk, amiért mentünk! Az én célom, aznap egy kis könyves fülbevaló volt, amit szintén fent a vár felső részén találtunk meg egy mesternél. Nem csak fülbevalót, hanem láncokat is készít, ugyan azzal a technikával, amivel én a könyvjelzőmet. Engedélyt kaptam fotózásra, már ha jó képet csinálok. Remélem, elég jó képek lettek a reklámhoz :-)))

Balra a nyomott mintás medálok, és igen, jobbra fent, a legkisebb pár, bordó-vörös színben az új fülbevalóim, Párom jóvoltából:-) <3 nbsp="nbsp" p="p">

Tehát sikeres volt az expedíció, megint gazdagabb lettem egy nem is akármilyen fülbevalóval.
De azért elmondhatom, hogy nem csak barkácsoltunk, betévedtünk a sajtudvarba is egy sétálótálért, és szereztem egy újabb bőrkarkötőt is kecskeméti mestertől. :-)

Végül még egy könyves medál érdekesség, lefelé menet találtuk. Kerámiából van a borítója, és rendes papír van benne Minden mazohista könyvmolynak ajánlva : :-)

MUSE : The 2nd Law

És igen, megint kitört rajtam a MUSE láz. Jobban mondva az Olimpia óta tart.
Akkor jelent meg ugyanis az első dal az új cd-ről, az Olimpia hivatalos dalaként, nem kis meglepetésre!

A Survival = túlélés egy elég himnikus, igazi győzelemre hajtó, feltüzelő dal. A közvetítők szerint nagyon sokat játszották az olimpia alatt meccsek közben buzdításra (ebből mi nem sokat hallottunk), de a záróünnepségen végre felcsendült, nem is akármilyen előadásban.:_) itt megnézhetitek!

Ezután következett az előzetesben már látott, Dubstep-es Unsustainable = fenntarthatatlan, a híres híradós jelenettel, és a piros szemű kis tv dobozzal. Be kell vallanom, először nagyon megijedtem, mikor megláttam a klippet, mert nagyon nem szeretem a Dubstepet, és megijesztett a bemutató, hogy minden szám ilyen lesz. Aztán elolvastam a szöveget, és hogy hogyan keletkezett. Matt épp a híradót nézte, amikor is egy közgazdasági bejelentés volt a nyersanyag felhasználásról, és utaltak egy régi gazdasági tételre, (the second law = A második törvény) ez adta a cd címének ötletét, majd a dalokat is ezek köré kezdték építeni.

Végül nem is olyan régen megjelent a Rolling Stone magazinban a borító kinézete, és a dalok címe is.
A kép egy érdekes módszerrel készült térkép az agyról, színes fonalakból. Szivárványos:-))))

És amit a fiúk már előre megmondtak, hogy a cd hangzása nagyon vegyes lesz (ami máris nagyon látszik), és 3 nagy részre tagolható. A magazinban megjelent cikk szerint, olyan, mintha 3 különböző együttes énekelne egy cd-n, a közös csak Matt hangja:-)))
Íme a számlista:
1. Supremacy
2. Madness
3. Panic Station
4. Prelude
5. Survival
6. Follow me
7. Animals
8. Explorers
9. Big Freeze
10. Save Me
11. Liquid State
12. The 2nd Law - Unsustainable
13. The 2nd Law - Isolated System

Végül aug.  20-án (éljen az állami ünnep) megjelent a harmadik teljes szám, (a cd-n a 2. ) Madness=őrület címmel amit az angol Radio 1-en mutattak be este. A dal keletkezéséről annyit lehet tudni, hogy Matt és gyermekének anyja Kate Hudson egy vitája ihlette. És... gyönyörűűű. A lassú, vontatott felvezetés egy hatalmas szerelmi vallomásba torkollik, mindezt dubstep, elektronikus zajok, és kórusos háttér mellett.
Nem hiába írta azt Chris Martin ( a Coldplay énekes), hogy a Muse talán eddigi legjobb dala !!!!

Szóval, most ezt a 3 dalt hallgatom éjjel nappal, várva a szeptember 18-ai megjelenést, nem sokkal szülinapom után :-) és persze a novemberi koncertet. Mert hogy november 20 -án Budapesten a PeCsában lesz lemezbemutató koncertjük. És ott akarok lenni! Remélem, leszek is:-)