Most kell sietni, hajrá nekünk!
2013. szeptember 13., péntek
Akció a könyvmolynál az Olvasás éjszakája miatt!!!
Kedves mindenki, gyorsan keressétek meg ezt a képet, 1000 lájk után már 25 % kedvezmény jár! Minél többen vagyunk, annál nagyobb a kedvezmény jár ma 17 00-tól Vasárnap reggelig!!!
Most kell sietni, hajrá nekünk!
Most kell sietni, hajrá nekünk!
2013. augusztus 29., csütörtök
Filmélmény: Csontváros -City of Bones
Nagy nagy várakozás után végre tegnap sikerült bejutni az egyik fél 9-es előadásra páromat is elrángatva, és megnéztük...
Próbálok spoiler mentesen írni, de nem tudom garantálni, szóval, aki még nem láttam, csak óvatosan!!!
Először is le kell szögeznem, nekem nagyon tetszett, még a rengeteg változtatás ellenére is. De vannak kétes pontok, vagy olyanok, amik, úgy érzem, nem lettek 100% százalékosak számomra.
De menjünk sorjában.
A belépő nagyon jó, a zene, a csilingelés, a ház, (imádom Jocelynt és Luke-ot, nekem ők nagyon eltaláltak), szóval az a rész tetszett. Aztán a felolvasás, (ami tényleg belekerült!! szörnyű ), és akkor a várva várt Pandemonium jelenet. A zene odavaló volt, azt kb így képzeltem, attól eltekintve, hogy eredetiben egy raktárba viszik, nem a tömeg közepén vannak, de így látványosabb és hatásosabb lett. Szépen megoldották azokat a részeket, amikor kihangsúlyozzák, hogy csak Clary látja őket, más nem (Pandemonium, mikor neki mennek a srácnak, kávézó mellett Jace, ezek jók látványilag).
Aztán a rajzok éjszaka. Clary szobája nagyon kidolgozott, imádtam, hogy a pasztelles dobozon aludt:-DDDD Aztán kávéznak, és jön a sikátoros beszélgetés. Nem emlékszem konkrétan, de a filmben csillogott kéken Jace angyal rúnája vagy nem? (Mert az előzetesben volt kék meg fekete is, nem tudom, a filmben melyik maradt benne.) És akkor hazafut, az nem kicsit balesetveszélyes, klassz jelenet.
Ha jól emlékszem (régen olvastam a könyvet, a végén egy pár fejezetet bele kellett olvasnom az Árnyvadász oldalon levő közös újraolvasásba, mert már eléggé összezavarodtam a film miatt) ott nem robbant Clary, csak ledöfi vagy hasonló, de ezzel és Jace belépőjével ez lett az egyik kedvenc jelenetem. :-D Ahogy ránéz, felsegíti, és megnyugtatja.. na nekem az volt az egyik legszebb pillanat, és a továbbiak szép előzménye.
Ahogy elindulnak, és Clary összeesik az esőben, szintén egy fontos momentum. Az emberi esendőségét, a körülötte történt borzalmakat reagálja így le, imádtam azt a bárbeszédet, szintén valami kezdete. A bizalom, és a barátság kezdete, ahogy egyik segíti a másikat.
Az Intézet:
Nagyon szép látványilag, kicsit nekem ez is Harry Potteres (nem kastély, tudom, hogy templom, de a kőfalak, és az aprólékos berendezés nagyon olyan hatást keltett.) Szépen kidolgozott, tetszett a könyvtár, a szereplők szobái, a betegszoba.
Csontváros:
A másik legjobb részlet, amikor elindulnak befelé, isteni jól vannak megcsinálva a Néma testvérek. (- Ő az? - Nem, ő a kertész. Ő, az ott. ) Szerettem benne az apró poénokat.
Pont ilyennek képzeltem őket, és kicsit még féltem is a jelenet alatt. A szobraik körben, mintha szárnyuk lenne, fent pedig a Végzet kardja. Sajnos az ereklyékről kevés szó esik, pedig így is rengeteg mindent elmondanak, páromnak is ez nem tetszett, hogy állandóan magyaráznak valamit:-D Pedig én mondtam neki, hogy sok mindent még így is kihagytak belőle. Sok mesét, és magyarázatot.
Magnus Bulija:
Az egyik legjobban várt jelenet. És tényleg eredetiben megcsinálták, alsógatyával.:-D Joffrey hiteles, még így is és nagyon tetszett a sok lény kinézete (pl a tündéreké.) Az meg egy külön kedves gesztus, hogy ő vette meg a képeket, és külön örülök, hogy bekerült a filmbe, mert megmutat egy kicsit többet Magnus halhatatlanságából, és abból, hogy ő is tud törődni.
Simon és az ital:
Itt az első nagyobb eltérés, és bár a filmen mindenképpen jobban nézett ki, egy megláncolt Simon, megnéztem volna, hogy csinálnak belőle patkányt :-D A harcjelenet nagyon látványos volt, megvolt a szaltó, meg a "Have a little faith!", amit szerintem nem jól fordítottak, mert nem "Higgy bennünk kicsit jobban" vagy ilyesmi, hanem Legyen egy kis hited! elvileg, bár ez részletkérdés, az eredeti nyelv a lényeg!
Szegény Luke kapta meg a magáét Alaric helyett. Aztán jött a napfelkelte, amire itt is teljesen máshogy emlékszem, (motor, patkány stb.) de ez sem volt rossz. "Köszönöm.... hogy megmentetted Simont" Hatásvadász pillanat, és nagyon tetszik, hogy minden látszik Jamie arcán. Nagyon kifejező a többi gesztusa is, és tényleg meg tudja mutatni Jace igazi érzelmes oldalát. Azt hiszem, én ettől kicsit még keményebbnek mogorvábbnak képzeltem a könyv olvasásakor, ő egy kicsit lágyított ezen, de nem lett ettől rosszabb.
Betegszoba:
Itt meg az első nagy spoiler a végére, mert azt hiszem, ez sem volt benne még az első könyvben. És nem csak nekem lett elsőre világos, a páromnak is leesett, aki nem olvasta a könyvet. Nem tudom, hogy ezzel majd hogy játszanak később, a készítők biztos tudják, mindenesetre érdekes.
Nagyon tetszik Clary angyalos rajza (az is, ami később lesz belőle :-D ) és ahogy Jace megjelenik, vágyakozik, majd mérgében elmegy.
A zongora és Bach:
Hát ezen elgondolkodtam a könyvben is, van benne valami, a szabadkőművesek is szinte mind zenészek és tudósok voltak, miért ne írhatott volna Bach egy démon felfedő darabot? Kedves kis jelenet. :-D
Az üvegházas rész:
Ezt vártam legjobban, kijelenthetjük, hogy majdnem mindenki. Viszont azt hiszem, annyira akarták, hogy jó legyen, hogy talán kicsit túllőttek a célon. A boszorkánykő nagyon szép, ahogy Jace mesél, az is jó, ez egy nyugis, lassabb, meghatóbb jelenet. Még a pillangó, meg a fények és a virágok is jó. Aztán a csók is pont tökéletes, de az eső??? és nekem nem illett alá ez a dal. Mindezzel együtt már kicsit mű lett. Szép, szép, de nem az igazi. Nekem a when the darkness come jobban illett volna alá.
Az utána levő hármas jelent már fantasztikus, pont megvolt az izzás, aztán Simon ajtót nyit, Jace eltorzul, és bezáródik. Clary meg két szék közül a földre esik.
A csészés rész érdekes, bár azt hiszem, az is pont fordítva volt, rajzolja, belenyúl, és kiveszi, de így látványosabb és meglepőbb lett.
Dorothea és a kehely, meg az Intézet:
A zongora és a reakciók érdekesek, meg az a vasreszelék is. Jó a harcjelenet, a csata, nekem itt volt egy kis hiányérzetem. Eredetileg nála volt a portál, ez a rész teljesen ki is maradt, Clary máshogy kerül Lukehoz, és innentől kezdve teljesen összekuszálódtak a dolgok. Látványilag mindenképpen szebb és jobb lett csak itt már nagyon eltért az eredetitől. Cassie biztos áldását adta rá, csak nekem nem egyértelmű, miért kellett betenni a démontámadást az Intézetbe, mikor elvileg démonok be sem léphetnek a területére még hívással sem. (A pokoli szerkezetekben is csak az automatonok tudnak, mert ők nem démonok... na mindegy.) Szóval kicsit itt lett hiteltelen, de maga a megoldás, és a látvány elvitte, az eredetit meg az ismeri, aki olvasta.
Viszont az a jelenet, ahogy Clary Simonhoz fut, és nem Jacehez, imádom:-D azt az arcot rajta.
Innen aztán megjelenik Valentine, és a játéka feléleszti a vászont. Igazi negatív hős, és nagyon hitelesen el is tudja játszani, jól áll neki a gonosz !:-D (És a fekete is:-D) Marha jó, ahogy a lándzsákat összepakolja, az megint egy jól kitalált rész. Onnan aztán elszabadul a pokol (Dani azt a rész szerette legjobban) csata, meg lángszóró, meg égő démonok...
A végén arról nem is beszélve, hogy Valentine befagyott, és az Intézetet beborította a hó! Ez is nem kicsit beleírás, de jól, látványos volt, elnézzük nekik. Az a tekintet utána mindkettőjüknél...
És itt is van még egy nagyon nagy spoiler a jövőre nézve. Mert hogy bekerültünk a nagy csattanóba, de előtte Hodge és Valentine még beszélgetnek, "Mond nekik hogy testvérek... ". Aztán a végén Jace is megmondja mit gondol, és jó, persze nyilván nem akarja egyikük sem ezt a testvér dolgot, akkor is nagy spoilerek vannak benne.
Zene:
Bár nem ott voltak a DALOK, ahova én gondoltam őket (csata alatt nagy dj szám), de végül is azzal nagy bajom nem volt, a Colbie dalt tettem volna az üvegház alá, nem a rendrakáshoz, az AFI pedi szerintem nem illett annyira a végére, de elment.
A score viszont gyönyörű, és megható. A csaták alatt izgalmas, feszült. Az nagyon tetszett, nekem végig kicsit Harry Potter motívumvilágát juttatja eszembe, főleg a csilingelés az elején. Mindenképpen meg fogom szerezni:-D
Szereplők:
Szinte mindenkivel meg voltam elégedve, aki nekem kiemelkedő, Valentine, és Jace, de Clary és Magnus is megnyerőek voltak. Aki nekem még mindig kicsit furcsa, az Simon őt nem egészen ilyennek képzeltem, de nem vészes, megszokható.
Ami nagyon tetszett:
- apró poénok szó szerint idézve a könyvből
- zene
- szereplők összjátéka
- Jace pillanatai
- Mikor Jace megöli a démont és megmenti Claryt
- Csontváros
Ami kevésbé:
- egy szó sem esett a parabataiakról, pedig kellett volna, én azt nagyon vártam
- üvegház kicsit mű
- a vége felé a sok nagyobb változtatás
Így végigelemezve megvannak a jobb és a jó pillanatok is, de a látvány, a zene és mindaz, amit a könyvből kihoztak, nagyon tetszett együttvéve.
Külön hatalmas KÖSZÖNET még mindig a Pro Videónak, amiért engedte, hogy eredeti nyelven FELIRATTAL megnézhessük, és az egy hetes premier előtti vetítésekért is, tudom mennyit jelentett ez sokunknak:-D
Menjetek el minél többen, köszönjük meg, hogy ennyire figyelnek ránk. Élmény volt hallani azokat a mondatokat a trailerből eredetiben.
Próbálok spoiler mentesen írni, de nem tudom garantálni, szóval, aki még nem láttam, csak óvatosan!!!
Először is le kell szögeznem, nekem nagyon tetszett, még a rengeteg változtatás ellenére is. De vannak kétes pontok, vagy olyanok, amik, úgy érzem, nem lettek 100% százalékosak számomra.
De menjünk sorjában.
A belépő nagyon jó, a zene, a csilingelés, a ház, (imádom Jocelynt és Luke-ot, nekem ők nagyon eltaláltak), szóval az a rész tetszett. Aztán a felolvasás, (ami tényleg belekerült!! szörnyű ), és akkor a várva várt Pandemonium jelenet. A zene odavaló volt, azt kb így képzeltem, attól eltekintve, hogy eredetiben egy raktárba viszik, nem a tömeg közepén vannak, de így látványosabb és hatásosabb lett. Szépen megoldották azokat a részeket, amikor kihangsúlyozzák, hogy csak Clary látja őket, más nem (Pandemonium, mikor neki mennek a srácnak, kávézó mellett Jace, ezek jók látványilag).
Aztán a rajzok éjszaka. Clary szobája nagyon kidolgozott, imádtam, hogy a pasztelles dobozon aludt:-DDDD Aztán kávéznak, és jön a sikátoros beszélgetés. Nem emlékszem konkrétan, de a filmben csillogott kéken Jace angyal rúnája vagy nem? (Mert az előzetesben volt kék meg fekete is, nem tudom, a filmben melyik maradt benne.) És akkor hazafut, az nem kicsit balesetveszélyes, klassz jelenet.
Ha jól emlékszem (régen olvastam a könyvet, a végén egy pár fejezetet bele kellett olvasnom az Árnyvadász oldalon levő közös újraolvasásba, mert már eléggé összezavarodtam a film miatt) ott nem robbant Clary, csak ledöfi vagy hasonló, de ezzel és Jace belépőjével ez lett az egyik kedvenc jelenetem. :-D Ahogy ránéz, felsegíti, és megnyugtatja.. na nekem az volt az egyik legszebb pillanat, és a továbbiak szép előzménye.
Ahogy elindulnak, és Clary összeesik az esőben, szintén egy fontos momentum. Az emberi esendőségét, a körülötte történt borzalmakat reagálja így le, imádtam azt a bárbeszédet, szintén valami kezdete. A bizalom, és a barátság kezdete, ahogy egyik segíti a másikat.
Az Intézet:
Nagyon szép látványilag, kicsit nekem ez is Harry Potteres (nem kastély, tudom, hogy templom, de a kőfalak, és az aprólékos berendezés nagyon olyan hatást keltett.) Szépen kidolgozott, tetszett a könyvtár, a szereplők szobái, a betegszoba.
Csontváros:
A másik legjobb részlet, amikor elindulnak befelé, isteni jól vannak megcsinálva a Néma testvérek. (- Ő az? - Nem, ő a kertész. Ő, az ott. ) Szerettem benne az apró poénokat.
Pont ilyennek képzeltem őket, és kicsit még féltem is a jelenet alatt. A szobraik körben, mintha szárnyuk lenne, fent pedig a Végzet kardja. Sajnos az ereklyékről kevés szó esik, pedig így is rengeteg mindent elmondanak, páromnak is ez nem tetszett, hogy állandóan magyaráznak valamit:-D Pedig én mondtam neki, hogy sok mindent még így is kihagytak belőle. Sok mesét, és magyarázatot.
Magnus Bulija:
Az egyik legjobban várt jelenet. És tényleg eredetiben megcsinálták, alsógatyával.:-D Joffrey hiteles, még így is és nagyon tetszett a sok lény kinézete (pl a tündéreké.) Az meg egy külön kedves gesztus, hogy ő vette meg a képeket, és külön örülök, hogy bekerült a filmbe, mert megmutat egy kicsit többet Magnus halhatatlanságából, és abból, hogy ő is tud törődni.
Simon és az ital:
Itt az első nagyobb eltérés, és bár a filmen mindenképpen jobban nézett ki, egy megláncolt Simon, megnéztem volna, hogy csinálnak belőle patkányt :-D A harcjelenet nagyon látványos volt, megvolt a szaltó, meg a "Have a little faith!", amit szerintem nem jól fordítottak, mert nem "Higgy bennünk kicsit jobban" vagy ilyesmi, hanem Legyen egy kis hited! elvileg, bár ez részletkérdés, az eredeti nyelv a lényeg!
Szegény Luke kapta meg a magáét Alaric helyett. Aztán jött a napfelkelte, amire itt is teljesen máshogy emlékszem, (motor, patkány stb.) de ez sem volt rossz. "Köszönöm.... hogy megmentetted Simont" Hatásvadász pillanat, és nagyon tetszik, hogy minden látszik Jamie arcán. Nagyon kifejező a többi gesztusa is, és tényleg meg tudja mutatni Jace igazi érzelmes oldalát. Azt hiszem, én ettől kicsit még keményebbnek mogorvábbnak képzeltem a könyv olvasásakor, ő egy kicsit lágyított ezen, de nem lett ettől rosszabb.
Betegszoba:
Itt meg az első nagy spoiler a végére, mert azt hiszem, ez sem volt benne még az első könyvben. És nem csak nekem lett elsőre világos, a páromnak is leesett, aki nem olvasta a könyvet. Nem tudom, hogy ezzel majd hogy játszanak később, a készítők biztos tudják, mindenesetre érdekes.
Nagyon tetszik Clary angyalos rajza (az is, ami később lesz belőle :-D ) és ahogy Jace megjelenik, vágyakozik, majd mérgében elmegy.
A zongora és Bach:
Hát ezen elgondolkodtam a könyvben is, van benne valami, a szabadkőművesek is szinte mind zenészek és tudósok voltak, miért ne írhatott volna Bach egy démon felfedő darabot? Kedves kis jelenet. :-D
Az üvegházas rész:
Ezt vártam legjobban, kijelenthetjük, hogy majdnem mindenki. Viszont azt hiszem, annyira akarták, hogy jó legyen, hogy talán kicsit túllőttek a célon. A boszorkánykő nagyon szép, ahogy Jace mesél, az is jó, ez egy nyugis, lassabb, meghatóbb jelenet. Még a pillangó, meg a fények és a virágok is jó. Aztán a csók is pont tökéletes, de az eső??? és nekem nem illett alá ez a dal. Mindezzel együtt már kicsit mű lett. Szép, szép, de nem az igazi. Nekem a when the darkness come jobban illett volna alá.
Az utána levő hármas jelent már fantasztikus, pont megvolt az izzás, aztán Simon ajtót nyit, Jace eltorzul, és bezáródik. Clary meg két szék közül a földre esik.
A csészés rész érdekes, bár azt hiszem, az is pont fordítva volt, rajzolja, belenyúl, és kiveszi, de így látványosabb és meglepőbb lett.
Dorothea és a kehely, meg az Intézet:
A zongora és a reakciók érdekesek, meg az a vasreszelék is. Jó a harcjelenet, a csata, nekem itt volt egy kis hiányérzetem. Eredetileg nála volt a portál, ez a rész teljesen ki is maradt, Clary máshogy kerül Lukehoz, és innentől kezdve teljesen összekuszálódtak a dolgok. Látványilag mindenképpen szebb és jobb lett csak itt már nagyon eltért az eredetitől. Cassie biztos áldását adta rá, csak nekem nem egyértelmű, miért kellett betenni a démontámadást az Intézetbe, mikor elvileg démonok be sem léphetnek a területére még hívással sem. (A pokoli szerkezetekben is csak az automatonok tudnak, mert ők nem démonok... na mindegy.) Szóval kicsit itt lett hiteltelen, de maga a megoldás, és a látvány elvitte, az eredetit meg az ismeri, aki olvasta.
Viszont az a jelenet, ahogy Clary Simonhoz fut, és nem Jacehez, imádom:-D azt az arcot rajta.
Innen aztán megjelenik Valentine, és a játéka feléleszti a vászont. Igazi negatív hős, és nagyon hitelesen el is tudja játszani, jól áll neki a gonosz !:-D (És a fekete is:-D) Marha jó, ahogy a lándzsákat összepakolja, az megint egy jól kitalált rész. Onnan aztán elszabadul a pokol (Dani azt a rész szerette legjobban) csata, meg lángszóró, meg égő démonok...
A végén arról nem is beszélve, hogy Valentine befagyott, és az Intézetet beborította a hó! Ez is nem kicsit beleírás, de jól, látványos volt, elnézzük nekik. Az a tekintet utána mindkettőjüknél...
És itt is van még egy nagyon nagy spoiler a jövőre nézve. Mert hogy bekerültünk a nagy csattanóba, de előtte Hodge és Valentine még beszélgetnek, "Mond nekik hogy testvérek... ". Aztán a végén Jace is megmondja mit gondol, és jó, persze nyilván nem akarja egyikük sem ezt a testvér dolgot, akkor is nagy spoilerek vannak benne.
Zene:
Bár nem ott voltak a DALOK, ahova én gondoltam őket (csata alatt nagy dj szám), de végül is azzal nagy bajom nem volt, a Colbie dalt tettem volna az üvegház alá, nem a rendrakáshoz, az AFI pedi szerintem nem illett annyira a végére, de elment.
A score viszont gyönyörű, és megható. A csaták alatt izgalmas, feszült. Az nagyon tetszett, nekem végig kicsit Harry Potter motívumvilágát juttatja eszembe, főleg a csilingelés az elején. Mindenképpen meg fogom szerezni:-D
Szereplők:
Szinte mindenkivel meg voltam elégedve, aki nekem kiemelkedő, Valentine, és Jace, de Clary és Magnus is megnyerőek voltak. Aki nekem még mindig kicsit furcsa, az Simon őt nem egészen ilyennek képzeltem, de nem vészes, megszokható.
Ami nagyon tetszett:
- apró poénok szó szerint idézve a könyvből
- zene
- szereplők összjátéka
- Jace pillanatai
- Mikor Jace megöli a démont és megmenti Claryt
- Csontváros
Ami kevésbé:
- egy szó sem esett a parabataiakról, pedig kellett volna, én azt nagyon vártam
- üvegház kicsit mű
- a vége felé a sok nagyobb változtatás
Így végigelemezve megvannak a jobb és a jó pillanatok is, de a látvány, a zene és mindaz, amit a könyvből kihoztak, nagyon tetszett együttvéve.
Külön hatalmas KÖSZÖNET még mindig a Pro Videónak, amiért engedte, hogy eredeti nyelven FELIRATTAL megnézhessük, és az egy hetes premier előtti vetítésekért is, tudom mennyit jelentett ez sokunknak:-D
Menjetek el minél többen, köszönjük meg, hogy ennyire figyelnek ránk. Élmény volt hallani azokat a mondatokat a trailerből eredetiben.
2013. augusztus 17., szombat
Csontváros ajánló: Miért menjünk a moziba?
Augusztus végén (pontosan először 22-én a rajongóknak, majd 29-én hivatalosan ) a mozikba kerül a City of Bones - Csontváros a Végzet ereklyéi sorozat első darabja.
A történet: Clary Fray egy átlagos lány, aki szeret rajzolni ám, barátjával egy klubban gyilkosság szemtanúja lesz, amit senki más nem lát. Ezután az édesanyját elrabolják, és egy démon támad rá. Jace, a titokzatos árnyvadász veszi a szárnya alá, és bevezeti egy olyan világba, ami a miénk mögött van elrejtve, ám a lány kiválasztott... megvan a képessége, hogy mögé lásson, és hogy megmentse a világunkat....
És hogy miért is érdemes elmenni a moziba?
Ez NEM EGY TIPIKUS TWILIGHT-hoz hasonló story. Bár persze, lesz benne romantika, sokkal inkább dominál benne a misztikus, elrejtett világ. Ha már hasonlítani kell valamihez, inkább hasonlít a Harry Potter világához, mint az előtte levő YA sztorikhoz.
Külön lényei vannak a Nephilimek - (félig angyalok, félig emberek), akik furcsa és különleges tetoválásokat hordanak, és még furcsább fegyvereket (szeráfpenge, ostor) viselnek.
Találkozhatunk itt macskaszemű varázslóval, jósnővel, démonokkal, farkasokkal, vámpírokkal, miközben olyan kérdések kerülnek szóba, mint a családszeretet, önmagunk keresése, a jó és a gonosz küzdelme.
Ráadásul mind nagyon fiatalok, és mégis nagyon szexik (éljen a fekete bőrszerkó, mert a fekete jobban áll nekik 1235 óta:-D)))
Clary keresi a múltját, miközben meg akarja érteni ezt a furcsa világot, és meg akarja találni és megmenteni az édesanyját. Bár a szereplők fiatalok (ált 17-18 évesek a karakterek), mégis nagyon komolyak, sok mindent láttak, átéltek, küzdenek a saját démonaikkal. Itt minden szereplő nagyon karakteres, erősek, akikre fel lehet nézni. Hősök, akik néha mégis esendők, és hibázhatnak is.
Tipikusan a film egy könyvadaptáció, Cassandra Clare Végzet ereklyéi sorozatának még 5 darabja van. Sorban :
Még lebilincselőbb, a rengeteg szép ruha, a kattogó szerkezetek, Tessa Will és Jem hármasa egy lovaskocsikkal, feltalálókkal teli izgalmas korban.
Itt kezdődik sok minden, itt készül sok fegyver a későbbi árnyvadászok számára... de ez egy másik poszt témája lesz még :-D
Szóval, ami a lényeg:
Egy nagyon izgalmas filmet láthatunk most augusztusban, és a Pro Video a film forgalmazója figyelve a magyar árnyvadászok igényeit, kérésünkre, direkt csak nekünk feliratosan adja oda a filmet, hogy eredetiben élvezhessünk, amint Jace azt mondja: Welcome to the City of Bones ! - Üdvözöllek Csontvárosban!
Vagy Have a little Faith! - Legyen egy kis hited!
Mivel sajnos a magyar szinkronok nem a legjobban sikerültek manapság, rettentően örülünk, hogy megnézhetjük a filmet az eredeti nyelven, eredeti érzelmekkel, hangsúlyokkal, így kérek mindenkit, hogy akit érdekel, mindenképpen menjen el, és hívja ismerőseit is, hogy ezzel háláljuk meg a forgalmazónak, hogy ennyire figyel ránk!!!! Manapság ez sajnos nem nagyon fordul elő.
A történet: Clary Fray egy átlagos lány, aki szeret rajzolni ám, barátjával egy klubban gyilkosság szemtanúja lesz, amit senki más nem lát. Ezután az édesanyját elrabolják, és egy démon támad rá. Jace, a titokzatos árnyvadász veszi a szárnya alá, és bevezeti egy olyan világba, ami a miénk mögött van elrejtve, ám a lány kiválasztott... megvan a képessége, hogy mögé lásson, és hogy megmentse a világunkat....
És hogy miért is érdemes elmenni a moziba?
Ez NEM EGY TIPIKUS TWILIGHT-hoz hasonló story. Bár persze, lesz benne romantika, sokkal inkább dominál benne a misztikus, elrejtett világ. Ha már hasonlítani kell valamihez, inkább hasonlít a Harry Potter világához, mint az előtte levő YA sztorikhoz.
Külön lényei vannak a Nephilimek - (félig angyalok, félig emberek), akik furcsa és különleges tetoválásokat hordanak, és még furcsább fegyvereket (szeráfpenge, ostor) viselnek.
Találkozhatunk itt macskaszemű varázslóval, jósnővel, démonokkal, farkasokkal, vámpírokkal, miközben olyan kérdések kerülnek szóba, mint a családszeretet, önmagunk keresése, a jó és a gonosz küzdelme.
Ráadásul mind nagyon fiatalok, és mégis nagyon szexik (éljen a fekete bőrszerkó, mert a fekete jobban áll nekik 1235 óta:-D)))
Tipikusan a film egy könyvadaptáció, Cassandra Clare Végzet ereklyéi sorozatának még 5 darabja van. Sorban :
- Csontváros (City of Bones)
- Hamuváros (City of Ashes)
- Üvegváros (City of Glass)
- Bukott angyalok városa (City of Fallen Angels)
- Elveszett lelkek városa (City of Lost Souls)
- Mennyei tűz városa (City of Heavenly Fire)
Az első 5 rész már megjelent magyarul is a Könyvmolyképző kiadó gondozásában, ha film tetszett, akkor bátran kezdj bele a sorozat olvasásába, nem fogod megbánni!
DE! Itt még nincs vége! Van egy előzménye is, ami az angol viktoriánus korban játszódik, a Pokoli szerkezetek sorozat, három résszel:
Az angyal (Clockwork Angel)
A herceg (Clockwork Prince)
A hercegnő (Clockwork Princess)
Még lebilincselőbb, a rengeteg szép ruha, a kattogó szerkezetek, Tessa Will és Jem hármasa egy lovaskocsikkal, feltalálókkal teli izgalmas korban.
Itt kezdődik sok minden, itt készül sok fegyver a későbbi árnyvadászok számára... de ez egy másik poszt témája lesz még :-D
Szóval, ami a lényeg:
Egy nagyon izgalmas filmet láthatunk most augusztusban, és a Pro Video a film forgalmazója figyelve a magyar árnyvadászok igényeit, kérésünkre, direkt csak nekünk feliratosan adja oda a filmet, hogy eredetiben élvezhessünk, amint Jace azt mondja: Welcome to the City of Bones ! - Üdvözöllek Csontvárosban!
Vagy Have a little Faith! - Legyen egy kis hited!
Mivel sajnos a magyar szinkronok nem a legjobban sikerültek manapság, rettentően örülünk, hogy megnézhetjük a filmet az eredeti nyelven, eredeti érzelmekkel, hangsúlyokkal, így kérek mindenkit, hogy akit érdekel, mindenképpen menjen el, és hívja ismerőseit is, hogy ezzel háláljuk meg a forgalmazónak, hogy ennyire figyel ránk!!!! Manapság ez sajnos nem nagyon fordul elő.
Közönségtalálkozó Szegeden István, a király rockopera 30. jubileum előtt!
Szegeden ezen a hétvégén István, a király lázban ég a város. Az ősbemutató 30. jubileumát ünneplik, és 17-20.-ig minden este játszák az Alföldi Róbert által újrarendezett monumentális rockopera darabot.
Csütörtökön 15-én 17 00-kor a REÖK palotában tartottak a főbb szereplők és a rendezők egy egy órás közönségtalálkozót, ahol lehetett kérdezni, és érdekességeket megtudni. Hatalmas lesz a színpad, majdnem 20 méter magas, és 3 szinten zajlik az esemény. E mellett a száznál több táncos adja a látványt és a 60 tagú nagyzenekar szolgáltatja az élő zenét!!!
Mi sajnos már csak a végére értünk oda, de még így is elkaphattuk a szereplőket pár aláírás erejéig.
Jelen volt Alföldi Róbert- rendező, Feke Pál- István, Stohl András-Koppány, Tompos Kátya-Réka.
És akkor a gyorsan megörökített képek, alatta az aláírásokkal. Míg én aláírattam, párom fényképezkedett
:-D
Csütörtökön 15-én 17 00-kor a REÖK palotában tartottak a főbb szereplők és a rendezők egy egy órás közönségtalálkozót, ahol lehetett kérdezni, és érdekességeket megtudni. Hatalmas lesz a színpad, majdnem 20 méter magas, és 3 szinten zajlik az esemény. E mellett a száznál több táncos adja a látványt és a 60 tagú nagyzenekar szolgáltatja az élő zenét!!!
Mi sajnos már csak a végére értünk oda, de még így is elkaphattuk a szereplőket pár aláírás erejéig.
Jelen volt Alföldi Róbert- rendező, Feke Pál- István, Stohl András-Koppány, Tompos Kátya-Réka.
És akkor a gyorsan megörökített képek, alatta az aláírásokkal. Míg én aláírattam, párom fényképezkedett
:-D
Sorban: Alföldi Róbert, Feke Pál, Stohl András aláírása.
Sok sikert kívántunk nekik a darabhoz, reméljük, hamarosan mi is láthatjuk, milyenre sikerült.
Augusztus 20.-án az RTL KLUB leadja a felvételt 21 :10 től. Akit érdekel, nézzen bele! Biztosan fantasztikus lesz!
2013. július 11., csütörtök
Könyvajánló : Markus Zusak: A könyvtolvaj
Minden a borítóval kezdődött. Először az tetszett meg nagyon, és a Moly-on várólistára tettem, mint oly sok más könyvet. Aztán eljött a nyár, és végre volt időm böngészni azok között a könyvek között, amiket nagyon régóta el akarok olvasni. Maga a címe is érdekes volt. Aztán mivel német nyelvvizsgára készülök, és ez ugye a II. világháború Németországáról és embereiről szól, ez egyértelműen eldöntötte a választást.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a Halál az elmesélő.
Maga a történet röviden:
Liesel Meminger öccsével és anyjával elindul a vonaton leendő nevelőszüleihez Molchingba. Út közben öccse meghal, így az egyik állomás mellett eltemetik. Liesel ekkor lopja el első könyvét, A sírásó kézikönyvét. Majd a Halál 3-szor találkozik vele, és a Harmadik találkozásnál egy könyvet talál. Ez Liesel története, és a Halál elmeséli nekünk.
Szerettem olvasni ezt a történetet. Hosszúnak tűnhet, de visszagondolva, minden szónak, mondatnak értelme van. Az ember ott érzi magát Molchingban, együtt izgul, vár, szenved, éhezik, és lop. Mikor mit. Könyvet, almát, ami akad.Megismeri a Himmel utca lakóit, a Mamát és a Papát a harmonikával, és Max Vandenburgot, aki nagyon a szívemhez nőtt. És még néhány német káromkodás is megmaradhat :-D Saukerl.
Elmondom, miért hihetetlen ez a könyv. SPOILER VESZÉLYES!
- Mert bár a II. világháborúról szól, mégis kiderül, hogy ott sem volt mindenki náci. Voltak éhező családok, olvasó gyerekek, és barátság. Nem volt mindenki hibás a háborúért, volt aki csak elszenvedte, és nem akarta mindenki a következményeket, büntetéseket. Ez nem a nácikról szól, hanem a háborúban elszegényedett, otthon maradt éhező németekről, árvákról, sorsokról. Pont ettől nagyon érdekes és megható.
- Bár a Halál az elmesélő, mégis csak Liesel történetéről beszélünk. Viszont mivel a Halál mindent tud, ki tudta egészíteni, hozzá tudott tenni a történethez, és ettől fantasztikus a könyv szerkezete, felépítése. Imádtam a közbe szúrt fekete betűs tényeket, megjegyzéseket, a Duden szótár jelentéseit.
- Bár tény, hogy a Halál nem mindig sorrendben beszél (a közepén komoly spoilereket is ellő), mégis szerettem, ahogy a dolgokat meséli. Mintha távoli, éteri magasságokból beszélne, a hallhatatlanok érinthetetlenségével, mégis vágnak a szavai. Szeretném, ha egyszer majd értem is így jönne el, ahogy leírta. Óvatosan venne a kezébe, és lassan vinne el, miután megláttam. Jó így elképzelni, ezzel a Halállal még el is beszélgetne az ember.
- Az embert észrevétlenül rántja be. Míg részletenként olvastam, nem akart helyreállni a sok szereplő, mégis a végére mindenkinek megvolt a maga jelentése, szála, cselekménye a végkifejletben. De úgy, hogy az utolsó 50 oldalt már zokogva, könnyek között olvastam. Hihetetlen ereje van a sorainak, Markus Zusak nagyon tud valamit.
- Végül a szavak. A legjobban az tetszett, ahogy a szavakkal bánnak. Hogy Liesel apró öröme a háborúban, hogy lassan megismeri a szavakat, majd a mondatokat a pincében, felolvasnak neki, majd ő olvas fel Maxnak, és az óvóhelyen. Hogy a szavak vannak a központban, mert a lopás bűn, de Liesel számára a háborúban az egyetlen öröm a könyvlopás. Végül a Szórázó. Ami elmondja Lieselnek, és nekünk is, hol rontották el akkor, és hogy mire figyeljünk ma. Talán ez is lehetett volna a címe, de a könyvtolvajt jobban megérdemli.
A szavaknak óriási jelentősége van. Ezzel nyerte meg az embereket Hitler, ezzel nyugtatta le Liesel a rémült embereket, szavakat írt ki magából Max a pincében a várakozás alatt. És végül a Halál (Markus) elmeséli, mert az olvasókra is hat. És ez a lényeg, hogy megmozgasson, elgondolkoztasson, és a gondolat fennmaradjon róla.
Ha van is negatív pontja, én nem találtam, látszik, hogy a szerző sokat olvasott utána, olyan mint egy film, és azt hiszem, a dátumok is hitelesek a könyvben. Talán annyi ellenvetésem lenne, hogy a halál néha kicsit túl sokat mond el, és néhány közbevetés idegesítő, ha az ember fontos résznél tart, de én minden sorát élveztem. Nagyon jól megírt könyv, és azt hiszem, mindenkinek el kellene olvasnia, aki hallott már a második világháborúról.
Sok könyvet írtak már, olvastam én is egy párat ebben a témában, (Sorstalanság), de ilyet, ilyen formában még nem. Olvassátok. Gondolkozzatok rajta.
2014-ben pedig úgy néz ki a filmet is bemutatják belőle. Nagyon várom. Kíváncsi leszek, sikerül e azt az élményt átültetni, amit a könyvben tapasztaltam. Nagyon várom.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a Halál az elmesélő.
Maga a történet röviden:
Liesel Meminger öccsével és anyjával elindul a vonaton leendő nevelőszüleihez Molchingba. Út közben öccse meghal, így az egyik állomás mellett eltemetik. Liesel ekkor lopja el első könyvét, A sírásó kézikönyvét. Majd a Halál 3-szor találkozik vele, és a Harmadik találkozásnál egy könyvet talál. Ez Liesel története, és a Halál elmeséli nekünk.Szerettem olvasni ezt a történetet. Hosszúnak tűnhet, de visszagondolva, minden szónak, mondatnak értelme van. Az ember ott érzi magát Molchingban, együtt izgul, vár, szenved, éhezik, és lop. Mikor mit. Könyvet, almát, ami akad.Megismeri a Himmel utca lakóit, a Mamát és a Papát a harmonikával, és Max Vandenburgot, aki nagyon a szívemhez nőtt. És még néhány német káromkodás is megmaradhat :-D Saukerl.
Elmondom, miért hihetetlen ez a könyv. SPOILER VESZÉLYES!
- Mert bár a II. világháborúról szól, mégis kiderül, hogy ott sem volt mindenki náci. Voltak éhező családok, olvasó gyerekek, és barátság. Nem volt mindenki hibás a háborúért, volt aki csak elszenvedte, és nem akarta mindenki a következményeket, büntetéseket. Ez nem a nácikról szól, hanem a háborúban elszegényedett, otthon maradt éhező németekről, árvákról, sorsokról. Pont ettől nagyon érdekes és megható.
- Bár a Halál az elmesélő, mégis csak Liesel történetéről beszélünk. Viszont mivel a Halál mindent tud, ki tudta egészíteni, hozzá tudott tenni a történethez, és ettől fantasztikus a könyv szerkezete, felépítése. Imádtam a közbe szúrt fekete betűs tényeket, megjegyzéseket, a Duden szótár jelentéseit.
- Bár tény, hogy a Halál nem mindig sorrendben beszél (a közepén komoly spoilereket is ellő), mégis szerettem, ahogy a dolgokat meséli. Mintha távoli, éteri magasságokból beszélne, a hallhatatlanok érinthetetlenségével, mégis vágnak a szavai. Szeretném, ha egyszer majd értem is így jönne el, ahogy leírta. Óvatosan venne a kezébe, és lassan vinne el, miután megláttam. Jó így elképzelni, ezzel a Halállal még el is beszélgetne az ember.
- Az embert észrevétlenül rántja be. Míg részletenként olvastam, nem akart helyreállni a sok szereplő, mégis a végére mindenkinek megvolt a maga jelentése, szála, cselekménye a végkifejletben. De úgy, hogy az utolsó 50 oldalt már zokogva, könnyek között olvastam. Hihetetlen ereje van a sorainak, Markus Zusak nagyon tud valamit.
- Végül a szavak. A legjobban az tetszett, ahogy a szavakkal bánnak. Hogy Liesel apró öröme a háborúban, hogy lassan megismeri a szavakat, majd a mondatokat a pincében, felolvasnak neki, majd ő olvas fel Maxnak, és az óvóhelyen. Hogy a szavak vannak a központban, mert a lopás bűn, de Liesel számára a háborúban az egyetlen öröm a könyvlopás. Végül a Szórázó. Ami elmondja Lieselnek, és nekünk is, hol rontották el akkor, és hogy mire figyeljünk ma. Talán ez is lehetett volna a címe, de a könyvtolvajt jobban megérdemli.
A szavaknak óriási jelentősége van. Ezzel nyerte meg az embereket Hitler, ezzel nyugtatta le Liesel a rémült embereket, szavakat írt ki magából Max a pincében a várakozás alatt. És végül a Halál (Markus) elmeséli, mert az olvasókra is hat. És ez a lényeg, hogy megmozgasson, elgondolkoztasson, és a gondolat fennmaradjon róla.
Ha van is negatív pontja, én nem találtam, látszik, hogy a szerző sokat olvasott utána, olyan mint egy film, és azt hiszem, a dátumok is hitelesek a könyvben. Talán annyi ellenvetésem lenne, hogy a halál néha kicsit túl sokat mond el, és néhány közbevetés idegesítő, ha az ember fontos résznél tart, de én minden sorát élveztem. Nagyon jól megírt könyv, és azt hiszem, mindenkinek el kellene olvasnia, aki hallott már a második világháborúról.
Sok könyvet írtak már, olvastam én is egy párat ebben a témában, (Sorstalanság), de ilyet, ilyen formában még nem. Olvassátok. Gondolkozzatok rajta.
2014-ben pedig úgy néz ki a filmet is bemutatják belőle. Nagyon várom. Kíváncsi leszek, sikerül e azt az élményt átültetni, amit a könyvben tapasztaltam. Nagyon várom.
2013. június 24., hétfő
Könyvajánló: Anna Gavalda: Szerettem őt
Miután elolvastam az Együtt lehetnénk-et, tudtam, hogy Gavalda stílusa nekem való, és fel akarom fedezni a többi írását is. Vannak ismerőseim, (több író is), akik szintén nagyon szeretik, és többek között ezt a művet ajánlották. Szóval nekikezdtem.
A történet:
Anna Gavalda regényének története szinte egy mondatban összefoglalható: egy fiatal nő magára marad, mikor férje úgy dönt, elhagyja „egy másik” kedvéért, így az asszony apósával és a gyerekekkel vidékre utazik, ahol a két felnőtt évek óta, először ül le beszélgetni.
SPOILERES!
Érdekes maga a téma is, melyben előkerül ez a beszélgetés. A nagypapa, Pierre, akinek fia, összecsomagolt, és otthagyta nejét két gyerekkel. Aki ezek után autóba pakolja őket, és olyan helyre viszi, egy vidéki házba, ahol a nőt kísértik a sorozatos emlékek.
Összességében két megtört, szomorú, csalódott és keserű magányos ember története ez. A könyv végére nem is a nő keserűsége a fő szempont, az ember jobban sajnálja a a nagypapát, aki soha nem volt boldog.
Kettős életet élt, mert míg élete nagy szerelme, az egyetlen szerelme volt a tolmács nő, és soha nem vállalhatták fel a kapcsolatukat, mégis elhagyta. Egyikük sem volt boldog, és a felesége sem volt boldog. Ő sem, mert bűntudata volt, egy ál, hamis életet élt a való életben.
A tanulság, hogy mire tanít mindez:
Néha fel kell vállalni a döntést, vállalni néhány megtört szívet, esetleg a saját boldogságunk érdekében. Pierre példája azt tanítja, hogy nem lehet boldog egy olyan kapcsolat, ami hazugságra épül, egyik félnek sem, és gyakran, még ha esetleg jónak tűnő döntést hozunk is, megmarad a bűntudat. Komoly gondokat boncolgat, olyan problémát, ami rengeteg pár, házaspár mindennapjaiban van benne ma is, de senki nem mer róla nyíltan beszélni.
Azt hiszem, ma nagyon sok embernek el kéne olvasni ezt a könyvet, okulás képpen.
Jah és még mindig imádom a stílusát és a karakterábrázolásait. Nagyon érdekesek. És a könyvből film is készült, bár sajnos a magyar mozikba nem került be, itt megtekinthető. Kedvenc jeleneten a könyvből nekem is az a bizonyos első találkozás, amikor "nem szeretett bele:-D"
A történet:
Anna Gavalda regényének története szinte egy mondatban összefoglalható: egy fiatal nő magára marad, mikor férje úgy dönt, elhagyja „egy másik” kedvéért, így az asszony apósával és a gyerekekkel vidékre utazik, ahol a két felnőtt évek óta, először ül le beszélgetni.
SPOILERES! Érdekes maga a téma is, melyben előkerül ez a beszélgetés. A nagypapa, Pierre, akinek fia, összecsomagolt, és otthagyta nejét két gyerekkel. Aki ezek után autóba pakolja őket, és olyan helyre viszi, egy vidéki házba, ahol a nőt kísértik a sorozatos emlékek.
Összességében két megtört, szomorú, csalódott és keserű magányos ember története ez. A könyv végére nem is a nő keserűsége a fő szempont, az ember jobban sajnálja a a nagypapát, aki soha nem volt boldog.
Kettős életet élt, mert míg élete nagy szerelme, az egyetlen szerelme volt a tolmács nő, és soha nem vállalhatták fel a kapcsolatukat, mégis elhagyta. Egyikük sem volt boldog, és a felesége sem volt boldog. Ő sem, mert bűntudata volt, egy ál, hamis életet élt a való életben.
A tanulság, hogy mire tanít mindez:
Néha fel kell vállalni a döntést, vállalni néhány megtört szívet, esetleg a saját boldogságunk érdekében. Pierre példája azt tanítja, hogy nem lehet boldog egy olyan kapcsolat, ami hazugságra épül, egyik félnek sem, és gyakran, még ha esetleg jónak tűnő döntést hozunk is, megmarad a bűntudat. Komoly gondokat boncolgat, olyan problémát, ami rengeteg pár, házaspár mindennapjaiban van benne ma is, de senki nem mer róla nyíltan beszélni.
Azt hiszem, ma nagyon sok embernek el kéne olvasni ezt a könyvet, okulás képpen.
Jah és még mindig imádom a stílusát és a karakterábrázolásait. Nagyon érdekesek. És a könyvből film is készült, bár sajnos a magyar mozikba nem került be, itt megtekinthető. Kedvenc jeleneten a könyvből nekem is az a bizonyos első találkozás, amikor "nem szeretett bele:-D"
Leiner Laura dedikáláson Szegeden
Mióta ismerem a sorozatot (kb. egy éve a Somogyi gyermekkönyvtárosa ajánlotta a sorozatot a könyvtári gyakorlatomon), azóta olvasom folyamatosan a könyveket, és ajánlom én is másoknak.
A folyamatosan tényleg komoly, mert ha van egy fél órám, de rossz a kedvem, mind előveszem a 5-6-7. kötetet és beleolvasok a kedvenc részeimbe. Lenyugtat, feldob.
Így már érthető, hogy nagyon izgultam, már legalább két héttel a dedikálás előtt, amikor megtudtam, hogy Laura dedikálókörútra indul, és Szegeden esélyes, hogy tudunk is találkozni.
Jún. 20.-án, csütörtökön délután 13 00 várták a Somogyi Könyvtár gyermekkönyvtárába. Reggel már ideges voltam, mert bár a Kalauz, a kiegészítő kötet már hivatalosan május 28-ától kapható, nekem addig nem sikerült megszereznem, és nem tudtam, hogy sikerül -e a dedikálásig, mert én mindenképpen ezt szerettem volna a sorozat koronájaként aláíratni vele.
Csütörtök délelőtt a TIK jegyzetboltjában vettem meg az utolsó példányt, sok emailezés, és szenvedés után, mert nagyon nehezen kerítettek egyet.
Szóval a kánikulában már fél 12-kor elindultunk, remélve, hogy nem fogunk elolvadni út közben. Megérkezve a könyvtárhoz a sor 13 órakor már a bejárati kapuknál kígyózott, a kölcsönzőpult mellett, ekkor sikerült a 212!! sorszámot beszerezni. Párom, aki elkísért, ekkor döntött úgy, hogy került egyet.-D
Mivel sokan voltunk, és kevés volt a levegő a teremben ennyi embernek, így az emberek nagy részét az első emeletre küldték, ahol volt légkondi, és 30-as csoportokban hívták le a dedikálásra várókat. A könyvtárosok is tényleg kedvesek és rendesek voltak, figyeltek a gyerekekre, hogy igyanak, ne melegben legyenek, és hogy betartsák a sorszámokat amennyire csak lehet.
Addig míg nem kerültem sorra, én is az elsőn olvastam a friss Kalauzomat, amit az nap szereztem, és olyan fél 3 előtt kerültem le a sorba. Ott már nem sokat álltam.
Aztán egyszer csak ott voltam, lecsüccsentem, Laura a nevem kérdezte és már írt is. Örültem, hogy megsimert Twitterről. Mivel csomózok karkötőket, és tudom, hogy karkötő mániás, készítettem neki egyet, azt adtam át, így a szőke hajú leányzó (hasonlított Laurára, talán ő volt Lin?), aki kedvesen mindenkit lefotózott Laurával, erről is készített képet, meg rólunk is, ilyen "itt vagyok, ez a nagy pillanat mosolyogjunk" képet. Megkaptam egy egész pakott a dedikálás mellé, és már ballagtam is, mert jött a következő, és lejárt az időm.
A könyvbe kaptunk két szórólapot az szjger.hu-ról, ami egy honlap a rajongóknak, hogy egybe gyűjtse őket, aztán egy másikat a SZEPTEMBERBEN MEGJELENŐ ÚJ REGÉNYÉRŐL melynek címe BÁBEL, egyelőre ennyit tudunk. Még nincs vége a sornak, mert kaptunk egyet az Útvesztő dedikálásán osztogatott rózsaszín karszalagból, egy dedikált lila könyvjelzőt ami a Kalauzhoz járt, és egy Gabo és Ciceró kiadó online honlapjához kapcsolódó kupont.
És akkor a végeredmény. Az aláírt Kalauzom, és hogy mindenki lássa a piros külső borító és a kedvenc! zöld belső borító. Jah, meg a nagy pillanat, mikor a karkötőt átadtam.
Nagyon klassz délután volt, és egy élmény végre a találkozás. Öröm látni, hgy a könyvei hatására megint vannak tinik a könyvtárban, és órákig is képesek sorban állni, egy aláírásért, annyira szeretik a könyvet. Hiánypótló és hagyományteremtő, minden téren. Szeretjükazírónűnket:-D
A folyamatosan tényleg komoly, mert ha van egy fél órám, de rossz a kedvem, mind előveszem a 5-6-7. kötetet és beleolvasok a kedvenc részeimbe. Lenyugtat, feldob.
Így már érthető, hogy nagyon izgultam, már legalább két héttel a dedikálás előtt, amikor megtudtam, hogy Laura dedikálókörútra indul, és Szegeden esélyes, hogy tudunk is találkozni.
Jún. 20.-án, csütörtökön délután 13 00 várták a Somogyi Könyvtár gyermekkönyvtárába. Reggel már ideges voltam, mert bár a Kalauz, a kiegészítő kötet már hivatalosan május 28-ától kapható, nekem addig nem sikerült megszereznem, és nem tudtam, hogy sikerül -e a dedikálásig, mert én mindenképpen ezt szerettem volna a sorozat koronájaként aláíratni vele.
Csütörtök délelőtt a TIK jegyzetboltjában vettem meg az utolsó példányt, sok emailezés, és szenvedés után, mert nagyon nehezen kerítettek egyet.
Szóval a kánikulában már fél 12-kor elindultunk, remélve, hogy nem fogunk elolvadni út közben. Megérkezve a könyvtárhoz a sor 13 órakor már a bejárati kapuknál kígyózott, a kölcsönzőpult mellett, ekkor sikerült a 212!! sorszámot beszerezni. Párom, aki elkísért, ekkor döntött úgy, hogy került egyet.-D
Mivel sokan voltunk, és kevés volt a levegő a teremben ennyi embernek, így az emberek nagy részét az első emeletre küldték, ahol volt légkondi, és 30-as csoportokban hívták le a dedikálásra várókat. A könyvtárosok is tényleg kedvesek és rendesek voltak, figyeltek a gyerekekre, hogy igyanak, ne melegben legyenek, és hogy betartsák a sorszámokat amennyire csak lehet.
Addig míg nem kerültem sorra, én is az elsőn olvastam a friss Kalauzomat, amit az nap szereztem, és olyan fél 3 előtt kerültem le a sorba. Ott már nem sokat álltam.
Aztán egyszer csak ott voltam, lecsüccsentem, Laura a nevem kérdezte és már írt is. Örültem, hogy megsimert Twitterről. Mivel csomózok karkötőket, és tudom, hogy karkötő mániás, készítettem neki egyet, azt adtam át, így a szőke hajú leányzó (hasonlított Laurára, talán ő volt Lin?), aki kedvesen mindenkit lefotózott Laurával, erről is készített képet, meg rólunk is, ilyen "itt vagyok, ez a nagy pillanat mosolyogjunk" képet. Megkaptam egy egész pakott a dedikálás mellé, és már ballagtam is, mert jött a következő, és lejárt az időm.
A könyvbe kaptunk két szórólapot az szjger.hu-ról, ami egy honlap a rajongóknak, hogy egybe gyűjtse őket, aztán egy másikat a SZEPTEMBERBEN MEGJELENŐ ÚJ REGÉNYÉRŐL melynek címe BÁBEL, egyelőre ennyit tudunk. Még nincs vége a sornak, mert kaptunk egyet az Útvesztő dedikálásán osztogatott rózsaszín karszalagból, egy dedikált lila könyvjelzőt ami a Kalauzhoz járt, és egy Gabo és Ciceró kiadó online honlapjához kapcsolódó kupont.
Nagyon klassz délután volt, és egy élmény végre a találkozás. Öröm látni, hgy a könyvei hatására megint vannak tinik a könyvtárban, és órákig is képesek sorban állni, egy aláírásért, annyira szeretik a könyvet. Hiánypótló és hagyományteremtő, minden téren. Szeretjükazírónűnket:-D
2013. május 17., péntek
Shadowhunter őrület
Engem is elkapott a film, a City of Bones, avagy a Csontváros előszele. Mivel a könyvek nagy részét már olvastam, képben vagyok a történettel, ám most a film látványtervei és trailere alapján a nephilimek által a testükön hordott rúnák tetszettek meg nagyon.
Több rajongó is készít ékszereket, (nyakláncot, karkötőt) a film rúnáiból, és egy kis kikapcsolódás gyanánt én is nekiálltam. Az alapanyag hőre keményedő gyurma, eszköznek kés és fogpiszkáló. Az anyagot könnyű formázni, miután elkészült a mű, utána max 130 fokon ki kell sütni őket sütőben is.
Szóval a késztermék:
Több rajongó is készít ékszereket, (nyakláncot, karkötőt) a film rúnáiból, és egy kis kikapcsolódás gyanánt én is nekiálltam. Az alapanyag hőre keményedő gyurma, eszköznek kés és fogpiszkáló. Az anyagot könnyű formázni, miután elkészült a mű, utána max 130 fokon ki kell sütni őket sütőben is.
Szóval a késztermék:
Az a szárnyas, ami többször szerepel, az angyali erő rúna, mellette a kacskaringós pedig egy parabatai jel, amit két barát kap, akik összetartoznak.
Itt egy rendes táblázat a könyvben említett és a filmben is megjelenő rúnákról, ilyenek megtalálhatók az írónő Cassandra Clare honlapján is.
Kertészkedés, hobbitkodás
A mellett, hogy jövök, megyek, igyekszem az albérletben afféle "növényes részt" is létrehozni, hogy ne legyen olyan komor. A telet sajnos kevés növényke élte túl, de most, hogy elmúlt a hideg és a hó, az erkélyen kísérletezgetek.
A kis lila virágú növényke úgy került hozzám, hogy a piacon megláttam és beleszerettem. Hihetetlenül jól néz ki, rengeteg apró virága van, fajtájában hasonlít a leanderhez, de remélem nem lesz akkora, mert akkor nem férünk az erkélyen. Elvileg ki lehet teleltetni is:-D Mellette cserepes nagy folytontermő szami/földieper van, már egyet sikerült leszednem róla, remélem lesz még több is a nyáron:-D iMÁDOM.
Ez a másik apró virágú amire majd 3 hétig vártam, ugyanis a rossz idő miatt lassan akart kinyílni, így sokáig nem volt a piacon. Verbéna, bár pirosat akartam eredetileg, ez a bordó fehér és rózsaszín lett belőle, most itt virágoznak a konyhaablakban, remélem túlélik ezt a szeles, esős májusi időjárást.
Majd hallgattatok velük sok Muse-t és Hurts -cd-t, hogy gyorsabban nőljenek:_D
Majd hallgattatok velük sok Muse-t és Hurts -cd-t, hogy gyorsabban nőljenek:_D
Leiner Laura: SZJG Kalauz
Éljen éljen, MÁJUSBAN nem csak a vizsgaidőszak kezdődik el, hanem megjelenik az SZJG Kalauza is.
Akkor pár szóban a lényeg.
Azt mindenképpen tudnunk kell, hogy a sorozatnak vége van, egy egy afféle így készült kötet lesz, meglepetésekkel, érdekességekkel, kimaradt részletekkel, amikre az olvasók kíváncsiak lehetnek.
Tehát íme a borító: elég vegyes, de tükrözi a sorozat borítóinak világát, azok elemeiből épül, belül pedig zöld színű a fedőborító alatt :-D (Mert ez a két szín hiányzik a sorozat köteteiről:-D)
Akkor pár szóban a lényeg.
Azt mindenképpen tudnunk kell, hogy a sorozatnak vége van, egy egy afféle így készült kötet lesz, meglepetésekkel, érdekességekkel, kimaradt részletekkel, amikre az olvasók kíváncsiak lehetnek.
Tehát íme a borító: elég vegyes, de tükrözi a sorozat borítóinak világát, azok elemeiből épül, belül pedig zöld színű a fedőborító alatt :-D (Mert ez a két szín hiányzik a sorozat köteteiről:-D)
Amit tudni kell róla:
Hivatalos megjelenés: 2013 május 28.
Ára: a könyv ára: 4490 Ft (fontos, hogy tudjátok, hogy ez egy színes ALBUM és NEM egy regény), és a www.gabo.hu oldalon kedvezményesen megrendelhető ajándék dedikált könyvjelzővel, az L&L könyvesboltban vásárolt kötethez pedig ajándék karszalag jár. (Facebook)
Mi várható benne:
- Borítók, amiket elvetettek
- Cortez levél részlet
- Rajzok a szereplőkről
- kihúzott részek
A bemutató helyszínéről még nincs infó, de ha lesz, bővítem a bejegyzést:-d
Már nem kell sokat várni, utána pedig jön Laura új könyve. A addig pedig olvassuk a régieket:-D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)