Barátok, avagy lelki társaink

Szex és New York 2 – a Mozifilm és gondolatok.

Barátok. Hogy egy klasszikust idézzek, „ a barátok csak egy szó, a lényeg az, ami a szó mögött van”. Sokszor elgondolkodom, mit is jelent az, ha vannak az embernek barátai. Van kit felhívni az éjszaka közepén, hogy elmeséljük, megosszuk vele egy egyik legnagyobb élményünket. Kölcsönösen támaszkodhatunk rá, van kinek elmondani ha rajongunk valakiért, együtt nevetünk egymás viccein, éneklünk hangosan a kocsiban egy Lady Gaga számot, nem kell egyedül várnunk a buszra…..és még sorolhatnám. Vannak olyan emberek, akikhez bármikor fordulhatunk bizalommal, tudjuk, hogy nem nevetnek ki (csak ha nagyon viccesJ), ők az örök „lelki társaink”. És bár nekünk még nincs gyerekünk és férjünk, de kívánom, hogy barátságunk mindig legyen ilyen kortalan és szoros, mint a tegnap esti mozizáskor.

Mint mindig általában, ha készülünk valahova, csak az utolsó percekben sikerül elindulni. Ahogy nagy sebességgel bevettük a kanyarokat, és arról beszélgettünk ki hova fog jelentkezni, számolgattuk a pontokat, és a nyári munka kereséséről, majd az éledben való helytállásról beszélgettünk, kinéztem az ablakon és elgondolkoztam egy pillanatra.

Több, mint 16 éve ismerem őket és büszke vagyok arra, hogy ma is a barátaim, és ott ültem velük egy autóban. Kevesen mondhatják el, hogy szoros barátságot ápolnak valakivel az óvoda óta. Szerencsére nekem ez megadatott, amiért ma is hálás vagyok és azért küzdök, hogy ez a jövőben is így maradjon.

Az általános iskolai ballagás után nagyon féltünk, hogy mi lesz velünk. Külön iskolába járunk, nem fogunk találkozni, és szép lassan a barátság elhalványul. De szerencsére nem így történt. Sőt, a gimnázium alatt még több kedves leányzó lett nagyon jó, közeli barátném, és szerencsére az egyetemen sem vagyok híján, most már talán mondhatom, hogy barátoknak.

Szóval ott a kocsiban ülve, amint épp kerülgettük az összes, éppen arra járó biciklist és traktort, örültem, hogy ott vagyok köztük. Miután Gyöngyi megszerezte 9 előtt pár perccel a 9-ig átvevendő jegyeinket, már nyugodtan mentünk mosdóba és popcort venni.

Én személy szerint már azóta vártam a második filmet, mióta az elsőnek vége lett. Még általános iskolában Betti hatására kezdtem el nézni a sorozatot, és imádtam a stílusát. Nem is annyira a ruhák és a csillogás kötött le, bár azt is nagyon profinak és érdekesnek találtam, de inkább a szerelmi szálakat, a karaktereket kedveltem. El is neveztük magunkat a lányokkal akkor a négy szereplő után. Jellemzően, én lettem Charlotte, akinek nevét azóta is megőriztem (lásd blogom címe.)

Sokan kérdezik, miért szeretik olyan sokan, miért nézem, mi tetszik benne? Hát, mit a fentebb leírtak mutatják, csak a divat nem lett volna elég mindehhez. Fontosak az élettörténetek, az, hogy olyan karakterek vannak a filmben akiknek szintén vannak problémáik mind a magánéletben, mind a párkapcsolatok terén. Nem elvont, nemlétező, kitalált karakterek.

Az hogy Charlotte megpróbál jó anya lenni, de sokszor ez nehéz, és elfárad, kimerül. Mi is láthatjuk ezt nap mint nap a szüleinken. Hogy Miranda a családanya és a dolgozó nő között váltakozva próbál helyt állni, ami manapság szintén nagy probléma a sok dolgozó családanya miatt. Többek között ezt is szeretettem a sorozatban, hogy vannak benne aktuális, mindenkit érintő szociális problémák (gondolhatunk itt a két homoszexuális férfi lagzijára).

Az idősödő korosztály számára ott van mintaképnek Samantha, aki bár erőteljesen klimaxol, még sem hajlandó feladni a libidóját, a feminizmusát és szókimondó énét. És hát lássuk be, ez is sok nő problémája. Végül Carrie, aki a házasélet nehézségeit mutatja be. Milyen az, ha a házasság megszokássá válik, milyen hibák léphetnek fel, és ezt próbálja orvosolni hol két nap kihagyással, hol esti programokkal, hogy megmaradjon a parázs.

A filmben most sem csalódtam, majd három óra szórakozás, ami tegnap este felemelő volt a végtelenül hosszúnak tűnő szóbeli vizsgám után. Bár a helyszín főleg Abu Dabi volt New York helyett, a divat itt is megmaradt, körítve egy mesebeli tájjal, bepillantással a luxus életbe, és persze hangulatos aláfestő zenékkel. Mindenkinek csak ajánlani tudom. (És Dana, az érettségi után azonnal Szex és New York maratont tartunk, hogy bepótold a lemaradást)

A film után persze mi mással telt volna a hazaút, mint a film megbeszélésével, kedvenc jelenetek, ruhák, és persze a pasik kielemzésével, amiről a mi pasijainkra vagy leendő pasijainkra terelődött a szó. Bár korán keltem, és vizsgáztam, de régóta, most feldobottan értem haza.

Köszönöm csajok nektek ezt az estét!