20/50 Nevem betűiből: P. G. Wodehouse: Mr Mulliner meséi

 20. ként olvastam az 50-ből, ez a 46 pont:  egy könyv olyan írótól, akinek ugyanazok az iniciáléi,mint neked.

 

A könyv adatai :

Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 204.  old.
Fordította:Révbíró Tamás

 Fülszöveg: 

Először magyar nyelven! Ez a könyv faltól-falig nevetéssel van tele. Mulliner úr a Horgászpihenő ivójában elképesztő, szédületes, hajmeresztő, megdöbbentő és mindvégig kacagtató történetekkel traktálja az egybegyűlt társaságot. Kiterjedt rokonságában minden előfordult már, ami a társaságban szóba kerül, és Mr. Mulliner irgalmat nem ismerve el is mesél mindent, ami előfordult. Fáradhatatlan anekdotázása révén a kilenc novellából megismerjük Lancelotot, a modern, világfájdalmas költőt, Clarence-t, a kényes ízlésű fényképészt, a dadogós George-ot, Wilfredet, a zseniális kozmetikai vegyészt, Augustine-t, a bátortalan segédlelkészt és a többieket. Vigyázat: a történetek nagy dózisban rekeszizomlázat okozhatnak!


Gondolataim a könyvről:

Nagyon nehéz volt elkezdeni. Miután a csoportban segítettek többen is olyan szerzőt találni, akinek a neve

stimmel az enyémmel, kiderült, hogy rengeteg kötete van. Az egyik kedves munkatársamtól kölcsön is kaptam egy kötetet, (Jobbra a képen A jókedvű jótevő címmel) elolvastam majd 20 oldalt, és rájöttem, hogy ez nagyon nem nekem való. Szenvedtem a nyelvvel, nagyon sok név volt benne, és hiába próbált vicces lenni, nem tudott lekötni. Hónapokig állt a szobában, lesett, és vádolt a borító.

Aztán feladtam, és kerestem a könyvtárban egy másik kötetet (Isten áldja a SZIESZTA polcunkat), ami sokkal jobban megfog majd. A Mr Mulliner meséi 9 kis novella féleségből áll, mind azon a szálon kapcsolódik, hogy Mr Mulliner egy kocsmában beszél nem hétköznapi rokonairól az ott üldögélőknek. Ez nem olyan kötött elbeszélésmód, de sokszor visszautal egyikben másikban az előző rokon szálára, tudjuk, ki kinek a testvére, rokona, ez egy kicsit segít kapaszkodót találni.

Ezzel is jóval lassabban haladtam, de már nem volt annyira nyomasztó. Általában esténkén olvastam el 2-3 kisebb részt, de az pont elég is volt, hogy még élvezzem, de ne unjam bele magam. Volt itt szó fotográfusról, íróról (ezek történetei tetszettek a legjobban), patikáriusról, segédlelkészről, és dadogós rokonról. Többnyire tipikus angol humorral teli a könyv, azzal a modorossággal, és azzal a korral mikor még dajkák, nevelőnők, urak és szolgák ugráltak az angol urak körül.

Mivel rövidke történetekről beszélünk, 4-5 este alatt kiszenvedtem ezt a 9 részt, de meg kell mondani ezzel a könyvvel, ponttal szenvedtem eddig legtöbbet. Megállapítottam (ismét), hogy nem csípem az ilyen fajta angol humort. Vagy csak nem jó időpontban talált meg, de most nagyon nehezen estem túl rajta.

Pár szóban a kiadásokról, borítókról: 
Több féle van, de alapvetően kettő. Az egyik a rajzosabb, grafikusabb vonal, ezek a régebbiek  kolléganőm kötetet is ebből a fajtából való. Én viszont a Ciceró-féle új kiadást olvastam, kis puha kötésű, de fényes borítójú, modernebb, felújított rajzokkal, betűkkel. Hozzám ez mindenképpen közelebb áll. Mutatok egy párat, hogy jobban látszódjon a különbség. 

Érdemes még tudni, hogy a Moly.hu-n 136 féle cím szerepel a neve alatt, már csak a címek száma is elképesztő, és rengeteg gyűjtője van, akik vadásszák a címeket, akár sorozatonként vagy külön kiadásonként!

Ajánlom az angol humor kedvelőinek, akik szeretik Mr. Bean-t és a Monthy Pythont.