23/50 30 év alatti írótól: Moskát Anita: Horgonyhely

23. ként olvastam a 6. pontot: Könyv egy 30 év alatti írótól. Először Leiner Laurát választottam, de mikor felfedeztem Anitát, változott a pont és a lista.

A könyvről:

Kiadója: Gabo
Magyar kiadás: 2015.
Oldalszám: 448.  old. 

Borítókép: Marcela Bolívar

Sorozat: Gabo SFF 

Fülszöveg: 

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét. 

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja. 
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Gondolataim a könyvről: 

Ahogy megláttam a borítót, fenem rá a fogam, a fülszöveg pedig olyan csodát tartogatott, amit meg is kaptam. Nehéz lesz külön külön beszélni a könyv részeiről, mert egyben magában fantasztikus, de megpróbálom. 

Az elején megismerkedünk ezzel a számomra nagyon is szürreális világgal. Ma, amikor olyan évszázadok óta beidegződötten más társadalmi rendszerben élünk, furcsa volt megszokni, hogy a nők, és éppen a terhes nők irányítanak. Az ember azt hinné, hogy ilyenkor kímélni kell a nőket, nem nagyon mozoghatnak, végezhetnek fizikai munkát, itt pedig ezt is fordítva találja az olvasó, ugyanis itt ők végeznek mindent a fahordástól a kapáláson át mindenféle cipekedésig.

Aztán ahogy előre haladtunk a könyvben, megismertük a karaktereket, és a teljes világképet (a tenyészek sorsát, a vizsgálónők szerepét, stb.) egyre inkább elrettentett és elrémített ez a világ. 

A karakterek nagyon valóságosnak tűnnek, és mindnek megvan a maga célja, amiért küzd, harcol és kész mindent feladni. Ez végtelenül emberi tulajdonság, csak ritkán kapjuk vissza ezt ennyire nyersen egy könyvben.

Vazil a szerelméért küzd, és egy ígéretet próbál megtartani a tudomány eszközével, Helgát a bosszú és a szabadulás hajtja, Larst a sértettség, a büszkeség, és a gőg, Britát a hatalom és a nagyravágyás, ahogy Dagrun-t is, és valamilyen szinten mindannyian meg is kapják a maguk "jussát", még ha nem is úgy, ahogy várták. Talán csak Odveig az egyetlen, aki kevésbé hibás a sorsában, és őt hamarabb eléri a végzete, de ő is küzd a maga módján.

Ami végtelenül tetszett a földevők szerepe. Nagyon jól kitalált, és annak ellenére, hogy maga a világ szinte elborzasztott, iszonyatosan jól fel van építve. Elhittem, hogy  férfiak a földevéssel ültethetnek, és etethetnek egy falut, hogy a könyvtárhajó hozza viszi a tudást, (ez kiváltképp tetszett), hogy vannak olyan nagy városok, mint Korgun, ahol az ilyen nők szervezetbe tömörülnek, és kiépítenek egy rendszert (amit minél közelebbről nézünk, annál kegyetlenebb. 

Viszont mindvégig ott lappangott a titok. Nagyon fúrta az oldalamat, és a legvégéig nem is sikerült rájönni. Folyamatos a feszültség, és nem lehet előre kitalálni a cselekményt. Fenn tartja az érdeklődést a váltott nézőpontokkal és elbeszélésekkel, kapunk háttértörténeteket, emlékeket a múltból minden karakterhez, ettől még teljesebb élvezhetőbb, befogadhatóbb lesz. 

Ami még a fentebb felsoroltakon kívül említést érdemel (karakter és cselekmény és a felépített világ mellett), az az, ahogy az eszméket, nemi szerepeket kezeli. Nem szájbarágós, a nyelvezete nagyon burkolt, mégis mindent értünk vagy sejtjük milyen érzések, indulatok gondolatok munkálnak a szereplőkben. Érdemes elgondolkodni mindenkinek, mi lenne, ha így kellene élnünk, mihez kezdenénk, el tudnánk -e fogadni? És ehhez képest hogy élünk most? Mit lenne érdemes most változtatni, Annak, aki nem olvasta a könyvet, lehet, hogy ez nagyon rébuszosnak tűnik, viszont nem akarom elvenni a felfedezés élményét attól, aki még meg szembesült vele a könyvben. 

A megoldás pedig, hogy miért vándorolhatnak a nők, brilliáns. És belegondolva olyan végtelenül egyszerű és kézenfekvő. Ám a végén már pont ezért is kegyetlen. Voltak oldalak, ahol már alig bírtam olvasni, néhol elég nautrálisak a leírások és nem is hinné az ember, hogy mindez egy fiatal lány agyából pattant ki. Félelmetesen nagyszerű. 

Néhány szóban a borítóról: 

A borítón látható festményt Marcela Bolívar festette, itt láthatjátok az eredeti teljes képet: Itt pedig a festő honlapját. Én azt hiszem beleszerelmesedtem a munkáiba, és ha jól megnézegetitek őket, kiderül, hogy más könyvekhez is válogattak már a munkái közül (a Gabo kiadó is, megtaláljátok, hogy melyikhez? ) 

Először, mikor megláttam a képet, arra gondoltam, hogy biztos festetett a kiadó egy képet, vagy felkértek egy grafikust, mert annyira passzol a könyv témájához a kép, hogy ez nem lehet véletlen. De a fenti honlapon csak ilyen éteri, mesebeli elvarázsolt képek vannak,  tehát nem nevezhetjük véletlennek. Látszik mindenhol hogy a kép alapja egy emberről készült fotó, amit utána digitálisan feljavít. És ezt baromi jól csinálja. Remélem, fog még a kiadó választani tőle képeket borítóra, mert egy pár igazán megérné, de addig is lehet nézegetni itt fent.

Összességében mindenkinek ajánlom, aki egy izgalmas, érdekes, új gondolatokat ébresztő fantasyt-sci-fit akar olvasni, egy ifjú lángelme tollából.