A könyvről:
A kiadó: Magnólia
A kiadási év: 2014
Oldalszám: 240. old.
Eredeti címe:The Storied Life of A. J. Fikry
Fordította: Ballai Mária
Fülszöveg:
A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át.
Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmeslevél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „senki sem különálló sziget”.
Gondolataim a könyvről:
Kicsit nehezen indul be. Fikynak nem célja, hogy megkedveltesse magát. Nehézkes, mogorva, és a felesége halála óta iszik. Egy ilyen görbe estén valami eltűnik a lakásából, és helyette egy másik csomagot hagynak ott." egyre inkább úgy gondolom, hogy ez ad értelmet az egésznek. Hogy tudj valamihez kötődni, édes kis könyvmolyom. Csak kötődni kell.
– A.J.F."
Szép és kedves volt látni, ahogy Fikry átalakul, lassan gondoskodóvá, odafigyelővé válik. A gyermek mindenkit vonz, az emberek valahogy megjavulnak, meghunyászkodnak, ha kisgyerek van a közelben. Mindenki kedves, gügyög (ezt egyre többet látom ismerősök körében is), és még a hangulat is más. Az, hogy az ember gondoskodhat valakiről, érte él, és az ő boldogságáért, sok mindenen változtat. Ez talán a könyv egyik nagy igazsága.
"Nem azok a dolgok határoznak meg minket, amiket összegyűjtünk, megszerzünk vagy elolvasunk. Amíg itt vagyunk, csak szeretet vagyunk. Azok a dolgok, amiket szeretünk. Azok az emberek, akiket szeretünk. És azt hiszem, ezek a dolgok valóban tovább élnek."
A másik a könyvek örök szeretete. Hogy rengeteg utalás, idézet van benne, és mikor egyet, egyet megismersz, boldog vagy, hogy 'Igen, ezt is olvastam' és egy kicsit büszke is. Ez megint olyan célzottan könyvet ajánlós könyv is, de én szeretem az ilyet. Később kiderül, hogy a fejezetek elején lévő gondolatok egy lista, és sajnos az is kiderül, miért kell a lista, bár nekem ez csak kb. a közepén esett le, és onnan végig reménykedtem hátha. Vannak könyvek, amiknek meg kell adni az időt, amikre meg kell érni, kicsit erről is szól ez a könyv:"..pontosan akkor kell találkoznunk egyes történetekkel, amikor megérett rá az életünk."
Az pedig külön pluszpont, hogy az ember minden hangulatához minden alapgondolathoz talál benne kedvenc idézetet. Így jártam én is a borítókkal:-D
Fent is láttok már külföldi borítókat, itt van egy ideillő idézet és válogatás.
" – A szépség nem elég ok arra, hogy udvaroljanak valakinek. A diákjaimnak is mindig ezt hajtogatom.
– Mondja ezt az a nő, aki a borító alapján választ könyvet.
– Figyelmeztetlek, lehet, hogy egy rossz könyv vagyok, csak szép a borítóm."
Borítók
Mivel hosszú a cím, a betűk mindegyik borítón dominálnak. Nekem viszont kifejezetten ez a felső három tetszik, mert a bal szélsőn rajta van a könyvesbolt és kis csapat is, még ha egy kicst szürreális is a látvány az elfolyó polcokkal, ezen a másik kettőn pedig Fikry tartja a kislányt, és nagyon jól vissza is adja a könyv mondanivalóját, a rajz pedig egyszerű de nagyszerű. Sajnos a magyar egyedit kapott, ez sem lett annyira rossz, itt is csak pár szín és a betűk dominálnak, de nekem ez kevésbé tetszik, mint mondjuk a bal szélső polcos.
Miért kihívásos?
És ott a vége. Mindig az a fránya valóság. Mikor az ember már azt hinné, hogy minden rendben, beüt a krach. Jön a valóság, befurakodik az idilli regénybe, és jön a káromkodás. Na ott potyogtak a könnyeim, annál a párbeszédnél az ágy mellett. Végtelenül sajnáltam, és bár elhiszem, hogy a sztori még így is jó, és szépen lekerekítette, de haragszom egy kicsit a végére e miatt.
És, hogy stílusosan köszönjek el, ezt hagynám a végére:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése